Tegnap Herkulóval is elgallopoztunk az állatorvoshoz és sajnos most megint ott tartunk, hogy ki kell húzni a fogait. 
Ezt mondjuk azért nem értem, mert ősszel is ez volt a mondás, mégse húzta ki a doki, azt mondta, hogy teljesen rendben vannak a fogai... no most azóta nem mehetett ennyire tönkre, mint ahogy kinéz. 
Valami nem kerek ebben a történetben, de nem feszegettem, mert minek, most már a végére akarok járni, ezért a jövő hétre elő is jegyeztük őt műtétre és egyben tesztet is akarok csináltatni, hogy tudjam, hogy mi a baja. Lehet, hogy nem is FELV-es, nem is FIV-es, csak a fogai rosszak. 
Nem tudom, hogy fog enni utána, amíg be nem gyógyul neki a seb majd, de majd ha odaérünk, akkor meglátjuk, megoldjuk. Remélem... de az biztos, hogy így nem maradhat a CicaÚr. 
Nem szeretném még őt elveszíteni. Olyan nehezen szelídült meg, 4 évig csak itt élt, de csak enni járt ide, amikor beteg volt gyógyíttatni se tudtam. 
Aztán amikor egyszer nyakoncsíptem őt az ablakban és elvittem az orvoshoz, akkor egyik percről a másikra kezes báránnyá változott. 
Azóta ő a legszelídebb, legragaszkodóbb cicám, állandóan az ölemben akar lenni, simit akar és hasvakarást követel. :) 
Azt a sok simit és szeretgetést,  amit elmulasztott kóborcicaként, azt még mind be kell pótolnunk. :) 

Tegnap nekiálltam és lenyírtam a füvet is, nagyon szép lett minden. Bár kicsit látszik rajta, hogy nincs elég csapadék és majd a szegélyeket is le kell vágni, de azt majd akkor, amikor kaszálok. 
Lett pár tartály nyesedék, azt a paradicsomok kapták meg most mulcsként és egy tartálynyit a virágoskert is kapott. 

Itt látszik a szombaton lefestett ajtó is. Végre megcsináltam ezt is, ez volt a legvilágosabb pác, amit találtam. 

Itt most kicsit nehéz volt nyírni a füvet, mert tele van földdel. Ahogy elkezdtem a jobb oldalon is lerakni a téglaköveket, sok föld kijön és a fű közé (is) kerül belőle. De majd betaposódik és benövi a fű, utána szebb lesz. 
A napokban végig is szeretném rakni, minden nap egy párat. Ki kell majd miatta vennem pár nárciszt és tulipánt, de vissza is fogom őket ültetni, csak egy kicsit beljebb. 

Aztán még betakartam a paradicsomokat és a saláták zömét is, de nem mindegyiket... szerencsére ma reggelre nem lett fagy, így még ma be fogom takarni a többit is. 
Bár nekem ez már csak riogatásnak tűnik, a mínusz fokok ígérgetését minden nap odébb tolják egy nappal... mégis meddig? 
Ma reggelre pl. 2 fok volt az előrejelzésben ehhez képest 8 fok van. Egyszerűen fogalmuk sincs, hogy milyen idő lesz. Nem panaszként írom, örülök, hogy nem volt fagy, de ezek az előrejelzések gyakorlatilag semmilyen miheztartást nem adnak már az embernek. 

A paradicsomokra, amik ágyásban vannak ráhúztam a fagyvédő takarót. Van viszont egy csomó (a diverzitás jegyében) szerteszéjjel ültetve a kertben, azokat így-úgy cseréppel és ilyesmikkel letakartam, de van kettő, amik már nagyon nagyok. Majd ma (ha már ilyen szerencsésen nem fagyott mára), keresek valamit rájuk is. 
Illetve az endívia salátákra is terítek fagyvédő takarót, nem állítok hozzá állványt, mert én ki nem szedem onnan a chayote töknek beásott hatalmas karókat. 
A paradicsomok mellől így is ki kellett szednem. Akkor dugtam be őket, amikor jó puha, nedves volt a föld, most nem tudom majd hogy dugdosom vissza. 

A kis üvegház is paradicsomon van, mellette az egyik cserép is, a másik cserép és még jópár a kertben a kikelt cukkiniken és patisszonokon van. 
A zöldbab sincs takarva... majd arra is terítek fagyvédő takarót ma estefelé. 

Kinyílt az első évelő pipacsom is az előkertben, nagyon szép, bár én tömöttebb virágúra számítottam. 

Ezt nem tudom mi lehet, talán valami kőtörőfű féleség lehet, de az idén hozott virágot először. 

Itt a sármák nyílnak, de mellettük lehet látni a fenti virágot és a leveleit is. Nagyon szeretem, olyan kis tünemény és szépen, de nem erőszakosan terjeszkedik. 

Úgy tűnik, hogy most a fehér virágoké a kert, az erdei szellőrózsák is már elég régóta nyílnak, meglepően sokáig bírják. 

A molyhos madárhúr is kinyílik lassan. 

Szombaton némileg elkeskenyedve és kedvemet vesztve, földig lógó orral jöttem be a kertből. Még az is megfordult a fejemben, hogy minek is csinálom én ezt és nem kellene-e valami más hobbiszerű elfoglaltság után néznem. 
Az egésznek az oka a folyondár, ami annyira el van szaporodva, hogy gyakorlatilag beteríti az egész kertet. Azzal, hogy egyéb gyomokat kiszedtem, valahogy utat nyitottam számára és most tombol a kertemben és naponta centiket nő. 
Nem is volt kedvem emiatt, de nem is csináltam túl sok mindent szombaton. 

Amit megtettem, az az, hogy levágtam a Clematis 'Alpina'-t, mert kivettem alóla az eltört boltívet. Ez se járult hozzá igazán a jókedvemhez. Bár... lehet, hogy meg fogok szabadulni ettől a fajta Clematistól, mert ez az előző évi hajtásain hozza a virágait, tehát hagyni kell nőni és túlságosan elterpeszkedik. 
A boltív meg annyira vacak minőségű , hogy az már szégyen. Nem is tudom, hogy merik egyáltalán eladni. Szerintem amit betettem helyette (ugyanolyan) az se fog tartani semeddig. 
Szétszedni se lehet már, azt terveztem, hogy lecsavarozom az alsó lábait és lesz egy alacsonyabb boltívem, de az egész be volt rohadva, rozsdásodva. Végül fogtam, összehajtottam, megtapostam, széttördeltem és több darabban bevágtam a kukába. 

Kigyomláltam a pawpaw és a mézalmácska ágyását is. Sok benne az üres hely még, vasárnap bele is ültettem a kevés büdöske palántámat, pár piros és sárga alacsony Cosmost és pár amarántot, amik annyira kicsik, hogy nem is tudom, hogy majd megmaradnak-e, de még így is üres. Lehet, hogy az idén így is hagyom, legalább könnyebben ki tudom irtani belőle a szürke madársóskát, mert az is nő már megint rengeteg. És akkor őszig megtervezem és majd akkor vagy jövő tavasszal beültetem az ágyást. 

Szedtem le egy csomó lestyánlevelet is, tettem el a fagyasztóba, de szárítok is belőle. Ilyenkor a legszebb, frissek, ropogósak. Ha nem lesz a nyár elég csapadékos, később már nehéz róla jó minőségű leveleket nyerni. Visszavágtam a virágozni induló szárait is, mert az is gyengíti a töveket. 

Aztán vasárnap kimentem és eleinte csak molyoltam azzal a pár kis virág palántával, amiket kiültettem. Sétáltam kedvetlenül a kertben, végül nekiálltam az egyik helyen kiszedni a rohadt folyondárt és úgy belelendültem, hogy kigyomláltam két nagy virágágyást és ettől visszajött a kedvem is. 
Mert megy ez, lehet ezt a kertet szépen is tartani, csak neki kell lódulni és csinálni kell. Nem lett látványosan szép, mert a kiszedett füveket mind visszaraktam az ágyásokra, de kell nekik a komposzt, mert nagyon kemény a föld. 
Ahová a fűnyíróból, illetve a kaszálásból visszaraktam a füvet, ott csodás alatta a talaj, az igaz, hogy ott a legnagyobbak a folyondárok is, mert úgy látszik kedvező nekik a növekedéshez a jó puha, nedves talaj. Cserébe könnyebb kihúzni őket. 
Viszont 5 percig fog tartani, mert ez a nyavalyás növény úgy nő, mint a gomba. 

Rengeteg további büdös hunyort találtam gyomlálásnál, be kéne őket venni cserepekbe vagy valami iskolát csinálni nekik. Találtam egy medveköröm növendéket is. 

Átültettem a kis kihajtott bugás hortenziámat is arra a helyre, amit véglegesnek szánok neki. Azon gondolkodtam, hogy sokkal több hortenziát kéne tenni a kertbe. Remélem a dugványaimból lesz pár darab sikeres is. 
Kóvályogtam még a kertben és helyet kerestem a tavalyi dugványból nőtt cserszömörcémnek is, de nem tudom még, hogy hová tegyem. 
Olyan érdekes ez, van, amikor jó hosszú ideig nem tudom, hogy egy növényt hová ültessek, de amikor megtalálom neki a helyet, akkor olyan magától értetődődnek tűnik és nem tudom, hogy miért nem volt ez meg már az első percben. 

Nincs jó helyen viszont az egyik lilabogyó, az amelyik sose bogyózik. Kitakarja félig a japán füzet, ezért úgy döntöttem, hogy ha most se lesz rajta bogyó, akkor ősszel kiveszem onnan. Maga a bokor nem szép, semmi érdekes nincs rajta, ősszel a lila bogyók lennének érdekesek, de ha nem lesz bogyó az idén sem, akkor minek? 

A labdarózsák még mindig nagyon szépek. 

Prérigyertya, nem túlozza el a virágzást, eddig ez az egy van rajta. 

Kinyíltak a halványlila íriszek is, ezek a magnólia alatt éldegélnek, úgy tűnik elég jól. 
Ez egy érdekes felfedezés számomra, hogy beültetek egy növényt valami lehetetlen helyre és ott jól érzi magát. 
Ezek az íriszek úgy kerültek ide, hogy egyszerűen nem volt máshol hely, erre végleges lett, mert nagyon szépen fejlődnek. 
Máskor meg napokig, de van, hogy hetekig járkálok körbe-körbe míg megtalálom a helyet és a következő szezonban meg ásom ki és viszem új helyre, mert nem érzi jól magát... ki érti ezt? 

Harangláb az Árnyas kertben. Nagyon szép a színe, de találtam még világosabb rózsaszínt is, azt várom, hogy jobban kinyíljon, mert csodaszép, bár még fiatal és kicsike. 

Szintén az Árnyas kert, nagyon szépen nő fel minden. Az idén a páfrányok meglepően nagyok, már csak azért is érdekes, mert nem volt túl sok csapadék és mégis. 

Uhhh, tegnap Böbike nagyon kiborult. 
Elmentünk az állatorvoshoz a rendes éves oltásért, de már a hordozóba is alig tudtam betuszkolni őt.
Közben azon gondolkodtam, hogyha Herkuló akár FELV-es, akár FIV-es, akkor Böbi is elkaphatta, bár ők nem nagyon érintkeznek. 
Ezért megcsináltattam a tesztet, amihez vért kellett venni tőle. Alig jött belőle egy pár csepp, többször is meg kellett szúrni a kis lábikóját. Szegénykém teljesen elgyámoltalanodott. Ő nem sikoltozik és nem kapálózik, még elszaladni se próbál, mert nem mer, ő csak hagyja magát. Arról látom, hogy mennyire kikészült, ahogy utána itthon elbújt.  
Pedig olyan szerető ellátást kapott, az asszisztensnő a vérvétel után átölelte őt és úgy vigasztalta a kis lelkét, azt hiszem látta ő is, hogy olyanná vált a Böbi, mint egy nagy lankadt szőrcsomó. :)
Szerencsére a teszt mindkét betegségre negatív lett, ez amiatt is jó hír, hogy az is lehet, hogy Herkulónak se ez a baja, de majd őt is leteszteltetem már. Mégiscsak valószínű, hogy foghúzás lesz a vége... meg a pénztárcám is agyfaszt kap már...
Böbike megkapta a FELV elleni kombinált oltást, a veszettség elleniért majd visszamegyünk, mert egyszerre nem lehet beadni a kettőt és a végén még kapott a szájacskába egy féreghajtót is. 
Itthon azonnal ki akart menni, de nem engedtem, nehogy a lábából elinduljon a vér és egyébként is el szokott bágyadni az oltástól is, meg a gyógyszertől is és most mind a kettő volt. 
Ilyen se nagyon van, hogy a cicatorony bungijába megy kuksolni, de most oda bújt be... alig találtam meg, hogy hová lett a cicám. 
Nézzétek a kis duzzogi pofiját! 

Böbike különben mostanában nagyon beszélgetős lett megint, ha akár csak elmegyek mellette is csak mondja és mondja. Fogalmam sincs, hogy mit, de szerintem leginkább azt, hogy:  "Húzz a francba és hagyjál aludni!".
Ha szólok neki valamit vissza, akkor hosszasabban pampog, ha még utána is beszélek hozzá, akkor ő is mondja és nem ám közbeszól, hanem válaszolgat valamit. Annyira aranyos, ahogy szövegel! :))

Ma túl estünk az időjárás miatti egyik kritikus napon, 0 fokot ígértek, de 3 fok van reggel, nem fagyott. Kő legördült mára. 

A kert csupa fű, gyom is, főleg folyondárral van tele, ami egy szélmalomharc. Kiszedem és 3 nap múlva már megint kibújnak és több centis hajtások is vannak. Ha egy hétig nem nyúlok hozzá, akkor 10 centisek vagy még hosszabbak. 

Már van kullancslégy is. Be is jött a hajamon velem egy. Érdekes, de szeretik a hajamat, polosok is szoktak beutazni rajta, rá kell szoknom, hogy lerázom a fejem, mielőtt bejövök. 
Szerencsére a kullancslégy leesett rólam és meghallottam a hangját, fel is csippentettem egy papírszalvétával. Nem túl ügyes a lelkem, az én szerencsémre és az ő szerencsétlenségére, így könnyű elkapni, szétszedni viszont csak körömmel lehet, agyoncsapni, vagy simán összenyomni, az reménytelen. Utálatos dög... brrr! 

Minden gyomok ellenére a kert szép, bár egyre jobban elburjánzik. Néha egészen komolyan megijedek ettől az elemi, nyers erőtől, amivel terjeszkednek és növekednek a növények.
Viszont nagyon szép a bordó hólyagvessző bokor, már egyre nagyobbak a levelek a bordó cserszömörcén is. 
Még az a régi derítőgödör rondálkodik ott, még most se tudom, mi legyen a sorsa. 

Kinyílt az előkertben (hátul még csak bimbós) a tavaly magról nevelt, tömött virágú gyömbérgyökér is, csodás, hatalmas virágai vannak. 

Ez hagyományos, szimpla virágú gyömbérgyökér, szerintem tavalyi magoncok lehetnek, mert ide nem ültettem. Egy anyanövény volt itt, amit viszont átültettem az ösvény miatt, túl közel volt hozzá és szerintem szétszórhatta a magjait. 

Az árnyékliliomok szinte ropogósak, annyira csodásak, még nem ette meg őket semmi és nem égette meg őket a nap sem (némelyiket éri a késői nap) és még olyan szárazság se volt, ami megviselte volna őket. Most harsognak, imádom őket! 

Ez egy óriási telep volt, kétféle együtt, ez a csíkos és sima zöld. 
Úgy tűnik, hogy jó helyre nyomtam le az ásót és éppen a zöldet választottam le róla. Az költözött le a hólyagvesszőhöz és szépen növekszik is. 

Ez is az előkertben van, a fal tövében, de néha kapja a nyári napot. Sajnos, amikor nagyon kánikulás idő van, akkor néha megégeti a nap, de azért a nap nagy részében a fal árnyékában van. 

Ezek az Árnyas kertben laknak, nem sok napot látnak szerencséjükre. Ezeknek inkább a szárazság szokott gondokat okozni, de mindent igyekszem valamennyit öntözni, amikor nagyon rázós a helyzet, bár eléggé bírják és nagyon el se akarom őket kényeztetni.