Késő délután kezdett hozzá és majdnem egész éjjel esett olyan jó, áztató módon. 28 mm eső jött le. Nagyon kellett már ez, fellélegzett az egész kertem. Végre életre kelhettek a növények, bár a virágokat mindig tönkrevágja de most nem bánom azt sem, hogy a szarkalábak megfeküdtek a víz súlya alatt. 

 Nem vagyok túl sikeres ezzel az almasajjtal... nagyon folyós maradt, ezért tegnapelőtt az első adagot, tegnap egy másikat terítettem szét a szilikon sütőlapon és betettem a sütőbe száradni-sülni, mert valahogy ki kell mennie belőle a nedvességnek. 
Ez nagy tanulság, jövőre (ha lesz alma, mert általában kétévenként van csak) nem is a lábasban fogom befejezni a főzését, hanem majd átrakom a sütőbe sűrűsödni, hiszen az a lényeg, hogy minél több nedvességet veszítsen el magából. 
A másik tanulság ebből, hogy nem fogok cukorszirupot készíteni, hanem a cukrot egyenesen a gyümölcsbe fogom keverni (nem is tudom miért hallgattam a receptre, annyi szükségtelen hülyeséget tudnak írni és csinálni egyébként). Valamibe, amiben egyébként is sok víz van és egyébként is el kell távolítani a vizet, hülyeség még a sziruppal beletenni a vizet. 

Ezt fél centisre ellapítottam és betettem a sütőbe még egy órára száradni, most már ki van téve egy textilpelenkára és szépen szárad is. 

Ez az őzgerincben volt, lassan szárad. Lehet, hogy ezt is inkább kilapítom és kap még egy szárítást a sütőben. Nem szeretném, hogy esetleg bepenészedjen. 

Felhoztam Elza bungiját is a pincéből, ha lehűl a levegő, akkor bejön és már kell majd neki. Nyáron a melegben nem volt rá szüksége. 

Még az eső előtt beszedtem egy csomó bazsalikomot és készítettem pestót. 3 dobozzal csináltam, 2 doboz mandulásat és egyet napraforgómaggal. 
A tartalma nagyon egyszerű: bazsalikom levelek, mandula vagy napraforgó mag, só és olívaolaj. Ezeket összeaprítom az aprítógéppel és mehet a fagyasztóba. 
A fokhagymát majd akkor kapja meg, amikor készül vele a kaja. Én szeretem hideg tésztasalátával is, olyankor csak hozzáadom a fokhagymát, adok még hozzá darabokra vágott zöld olívabogyót, nyers zöldpaprikát apróra vágva, esetleg valami zöld salátát és összekeverem a tésztával. Néha teszek még hozzá apróra vágott sült húsdarabkákat vagy ropogósra sült baconszalonnát apróra tördelve, rákot... ami éppen van kéznél, de a legjobban hús nélkül szeretem. 
Még olyat is csináltam egyszer, hogy savanyú uborkát vágtam hozzá apróra és azzal kevertem össze, úgy is jó (nekem). 

Ez már a második adag mandulás. Egyszerre egy adagot tud az aprítógép összevágni. 

Ennél kicsivel homogénebbre aprítottam, de nem sokkal. Szeretem, ha vannak harapható darabok is a tésztán. 

Beszedtem a pár piros céklámat is, hát... nem valami híresek ebben a szárazságban, még egy kiló se lett, de a sárga céklák még kinn vannak és van még kinn piros is, de azok kicsik és nem tudom, hogy képesek lesznek-e majd megnőni. Bár a tegnapi eső után most már van remény rá, sőt, most már az uborka másodvetésem terméseire is van remény. Már most is vannak rajta ubik, az eső után szerintem meg fog táltosodni, hacsak a víz miatt el nem viszi valami betegség. 

Szombaton csináltam muszakát, de azt hiszem egy darabig nem fogok ilyet készíteni megint. 
Nagyon macerás és akkora kalóriabomba, hogy meg kell gondolni, hogy az ember akar-e ilyet enni. 
Főzés közben elgondolkodtam, hogy a készítője kb. mindent belerakott, amit otthon talált, vagy az volt-e a cél, hogy a fogyasztója utána 3 napig ne legyen éhes. :)))) Nem is tettem bele mindent, amit a recept írt, mert már így too much nekem. 
Le is fagyasztottam belőle egy adagot, mert az életben nem fog elfogyni. Majd előveszem valamikor, amikor nem lesz kedvem főzni. 

A következő szerint készítettem el: 

A padlizsánt felkarikáztam (kb 15 szelet lett belőle) és pici olajon só nélkül pirosra sütöttem mind a két oldalukat, akkor sóztam, amikor megsült. Az olajat néha utána kell spriccelni, mert a padlizsán olyan, mint a szivacs és felszívja. 

Szintén kevés olajon apróra vágott hagymát és fokhagymát sütöttem le, abba ment bele egy fél kilód darálthús (sertést tettem bele, de az eredeti recept marhát ír), só, sok, friss bazsalikom, oreganó, 1 teaskanál barnacukor és fél tk. őrölt fahéj, bors, illetve két doboz sűrített paradicsom. 
Az egészet összefőztem és a végén beleütöttem egy egész tojást és alaposan elkevertem benne. (no, a tojás az egyik, amit nem értek benne, szerintem nem oszt, nem szoroz)

Aztán készítettem besamelmártást. Vajat olvasztottam, abban lisztet pirítottam (mintha rántást csinálnék) és felengedtem tejjel, amíg sűrű nem lett, kapott sót és reszeltem bele szerecsendiót, majd egy nagy marék reszelt sajtot szórtam bele. A recept gouda-t ír, de nekem trappistám volt itthon. 

A repect szerint kell még egy héjában főtt krumpli is, de nem főztem meg, hanem csak felkarikáztam a nyers krumplit és még felkarikáztam egy nagy paradicsomot is. 

És akkor egy jénai tálba berétegeztem: 

Kikentem pici olajjal az alját, abba ment a lesózott krumpliszeletek fele, arra a sült padlizsánkarikák fele, aztán ráöntöttem a paradicsomos-húsos masszát. Majd a massza tetejére a besamel mártás felét, arra raktam a maradék padlizsánt, majd a krumplit, a paradicsomkarikákat és a tetejére öntöttem a maradék besamelt és beraktam az előmelegített sütőbe 180 fokra egy jó háromnegyed órára. 
Szerintem jobb lett volna a húsos réteget kettévenni és közé is önteni besamelt, mert így túl sok volt a tetején. 

Amit kihagytam, az a besamelből két tojássárgája, a receptben az is volt, de nekem ez már így is borzalmasan sok. Főleg a zsiradék szörnyen sok benne, ezért ha mégegyszer csinálok ilyet, akkor a padlizsánt grillezni fogom, mert az vette fel a legtöbb olajat. 

Egyébként nagyon finom lett, épp olyan, mint amit Görögországban ettem már párszor. 
Egyedül a sült paradicsomot nem komálom benne, persze tudom, hogy az íze miatt kell, de a paradicsom szeletet nem eszem meg sütve. 

 Egyébként érdekes, de csak 134 kcal-ra jön ki belőle 10 dkg. 

 Ma reggel meg azzal kezdtem, hogy kirongyoltam és behoztam a száraz alá a kerti bútorról a párnákat, hogy ne ázzanak el. Tegnap megfeledkeztem róla. Nyáron nem szoktam behozni, ha megázik, majd megszárad, de most egy ideig már hűvösebb időt mondanak, bár a ma reggel 22 fokos, szóval nem tudom, hogy hol van már az a lehűlés. 
Még az is lehet, hogy majd aztán a hideget fogjuk szidni. Valamelyik évben is volt ilyen, amikor a nyári egyszál semmiből egyenesen a kabátba ugrottunk át.
Viszont már az eső nagyon kellene. 
A japán szellőrózsákra 3 kanna vizet vittem ki, az 24 liter és gyakorlatilag meg se látszik, fel se szívták magukat...

Viszont megkezdtem az őszi hagynák kiültetését, egyelőre egy adag tulipán ment ki az előkertbe. Van egy keskeny rész az egyik árnyékliliom előtt, oda ültettem be őket. Az árnyékliliom még sehol sincs, amikor a tulipánok már nyílnak, lesz helyük tőle, aztán mire azok elvirágoznak, addigra megnőhet az árnyékliliom. 
Van egy másik ilyen rész is, de ott meg kell várnom, amíg megázik a talaj, mert most beton, mozdíthatatlan. 

A trombitavirágok nagyon bírják a szárazságot, még most is vígan virágoznak, ezeket majd az eső fogja tönkretenni. Már ha lesz...

Ősziesek már a fények, de a kert azért szép, ha kicsit kopottas is. 

A fehér japán szellőrózsa jobban bírja mint a rózsaszínek, azokat már öntözéssel se tudom megfrissíteni, itt kötöttebb a talaj, jobban tartja a vizet.

Imádom a varjúhájakat, ők mentik meg a kert kinézetét most, hogy ne egy száraz, szomjazó kórótenger legyen. 

Utolsó kép az őszi kikericsekről, ez a garnitúra lassan elnyílik. 

A szarkalábak másodvirágzása a nyár elejét idézi, az igaz, hogy nem olyan magasak most, de meglepően jól bírják a szárazságot, ezeket egyszer se öntöztem meg. 

Tegnap 29 fok kinn délután, kissé borongós és hűvösnek éreztem az időt. Mi lesz télen? 
Úgy hozzászokunk a meleghez, hogy télen meg majd meg fogunk fagyni. Persze az ember mindenhez hozzászokik...
Délután cseppent is 3 szem eső, nem mérhető mennyiség, de érdekes módon a növények mégis feléledtek tőle. 

Egyébként meg mit csináltam? Gőzöm sincs, hogy lesz-e belőle valami, de a leszáradt paradicsomokról leszedtem a száraz leveleket és mindent. A rothadó vagy agyonszívogatott terméseket is, tulajdonképpen csak csupasz szárak maradtak egy-egy alacsonyabban lévő hónaljhajtással, vagy az se, csak a csupasz szár. A szárakat alacsonyra vágtam és jól belocsoltam őket. Ha hosszú lesz az ősz és meleg is lesz, még akár paradicsom is lehet rajta, ha más nem, akkor zöldparadicsom, ami jó lesz savanyúnak, vagy lekvárnak. Bár az esélye kicsi, mert az éjszakák már hűvösek lesznek az előrejelzés szerint és a nappalok is rövidebbek. 

Már ki se merem tenni, de megint voltam a LIDL-ben... az eredménye 2 csomag hagyma, egy fekete tulipán és egy csomag nárciszkeverék. Meg szoktam őket jelölni, hogy hol vettem, hogy tudjam kikeltek-e, ha netán nem, akkor melyik honnan volt, de nem jellemző, hogy nem kelnek ki. 
Most már majd győzzem ezt a rengeteg hagymát kiültetni a kertbe.

Ismét leszedtem a padlizsánokat is, megint rengeteg lett. Lehet, hogy hétvégére csinálok már végre muszakát belőle, minden van hozzá itthon. A többit lesütöttem, ahogy szoktam, szerintem egész télen padlizsánkrémet fogok zabálni. Na meg cukkinikrémet, még szerencse, hogy nem nagyon tudom megunni. Tulajdonképpen ezeket szoktam variálni, illetve még hummuszt szoktam készíteni, vagy répakrémet, esetleg céklakrémet. És az idén már van egy nagy rakás zakuszkám is. Éhen halni nem fogok, az már biztos igaz. 
3 doboz padlizsánkrém lett belőle. 

Az almasajtom nem akarja az igazat, nem szárad és folyós maradt. Most benn van a sütőben, 50 fok alatti hőfokon és próbálom szárítani kicsit. Lehet, hogy kellett volna még tenni bele pektint, vagy sokkal tovább főzni. 
Ha végképp nem szárad, akkor majd elkenem vékonyan szilikonlapon és úgy szárítom ki.