Ez egy magról kelt, kis vadbarackfa, illetve már nem "kis", mert olyan gyorsan megnőtt, hogy csak kapkodom a fejem. 
Remélem a fehér barack is ilyen gyorsan megnő és termőre fordul majd. 

Rengeteg barack van rajta, pedig szedtem le belőle jó sokat, amikor még picik voltak, de sokkal többet kellett volna. Viszont elválik a magjától és az íze is finom. Ez semmi vegyi permetszert nem kapott, kizárólag a lemosót kora tavasszal, később pedig a gombaölő gombát kapta meg a Tricho immunt, de az nem vegyszer, hanem biológiai védekezés, gomba a gomba ellen. 

Már szedtem le belőle egy csomót és lefagyasztottam, mert már nincs kedvem befőzni, se lekvárnak pucolgatni, se befőttnek és fagyasztva legalább nincs hozzáadott cukor se benne, de még mindig rengeteg van rajta.
Sajnos sokat megszívogattak a polosok, ezért jövőre sokkal kevesebbet fogok hagyni a fán (már, ha el nem fagy tavasszal) és ezek is be lesznek zacskózva, mint a szőlő. 
Január-február tájékán mennyei előszedni ezeket az ízeket, mert ugyan én almaimádó vagyok, de olyankor már jól esik egy kis változatosság. Télen kevés narancsot és egyéb citrusfélét eszem, talán a pomeló volt kivétel, de egy időben nagyon sokat ettem és azóta valahogy nem kívánom meg. Az almát nem unom meg sose, de télen jó elővenni a fagyasztott gyümölcsöt is. Ezért tettem el szilvát is. Az még gombócnak is jól jöhet.  
Smoothie-ba is szuperek. 
Gondolkodtam már, hogy cukor nélkül teszek el befőttet és lekvárt, de azokat meg annyira agyon kell dunsztolni, hogy ne romoljon meg, hogy abban tápanyag nem marad egy szem sem. Ezért fagyasztok inkább sok dolgot. 

Tavasszal a fából is vissza fogok venni, mert egy év alatt a duplájára nőtt ez a fa. Idén tavasszal nem metszettem meg olyan nagyon (ezek szerint kellett volna) és nagyon elszaladt a ló. De így már legalább látom, hogy melyik ágakat nem kellett volna meghagyni... így tanul az ember metszeni is. Legalább lesz mit aprítani. 

Készüljetek fel arra is, hogy szeptember 7-én (vasárnap) teljes holdfogyatkozás lesz látható Magyarországról. 
A totalitás 19:30:41-kor kezdődik, maximuma (legsötétebb állapot) pedig 20:11 körül várható.
Sajnos nem tudom, hogy én fogom-e látni, napok óta figyelem a Holdat és nagyon alacsonyan jár, tőlem keletre és velem szemben hegy van és erdő, csak kisejlik a fák mögül a fénye, ahogy halad... nem tudom, hogy 7-én másképp, vagy magasabban áll-e majd, de nem hinném. Erről nagy valószínűséggel le fogok maradni. :(

Elfogyott az összes járdalap.
Azt hittem, hogy marad egy arra, hogy az első ösvény elejére még tegyek belőle, de az összes belement ebbe az ösvénybe. 
Végül is nem baj, az első ösvény eleje marad füves az eredeti terv szerint. Azon gondolkodtam éppen, hogy veszek fűmagot és beszórom, sőt több helyen is kell szétszórni, mert sok kiégett a nyáron. 

Le van a kert már kicsit kopárosodva, levágtam hátul az óriás liliomok szárát, de a The Fairy rózsát is teljesen visszavágtam a múltkor és még sok egyebet is. 
Sokat kell változtatnom rajta. Jobbra pl. nem látszik a lilabogyótól a japán fűz, de most van pár szem bogyó a lilabogyón, őszig meghagyom, hogy lássam, aztán tövig visszavágom és át lesz onnan ültetve máshová. 
Most, hogy megvan az ösvény, ki tudom majd alakítani a széleket is, olyan növényekkel, amik lágyítják kicsit a kontúrokat. 
Jóval több örökzöldre is van szükségem  benne, hogy ne legyen olyan kopár őszre és télire. 

Az ösvény lentről nézve, közben már elpakoltam onnan a törmeléket és a betonlapot. 

Nagy nehezen beindítottam a fűnyírót is és levágtam az itt-ott nem is nagyon létező füvet, de volt, ahol kellett, mert megnőtt, illetve így egyenletes lett az egész, ha nő, akkor kb. egyszerre fog nőni. 
Két tartállyal lett a nyesedékből, amit le is terítettem az egyik évelős ágyásba, oda, ahol a legkevesebb volt belőle és emiatt a nyáron nagyon megrepedezett a talaj. 

Várom nagyon, hogy virágozzon a chia és a perilla. Érdekes, hogy küllemre mennyire egyforma ez a két növény, tulajdonképpen, ha összekeverednének nem is biztos, hogy meg tudnám őket különböztetni, csak az illatukról. A perilla nagyon aromás. Nem tudom, hogy fognak-e még virágot hozni... ezek eléggé visszamaradtak a fejlődésben a szárazság miatt. 
Ez a chia. 

Ez pedig a perilla.

A rózsáim nagyon szépek most, az idén már harmadszor virágoznak. 

Elza is itt van. :) 

A kis kínai selyemmirtuszom az előkertben. 

Böbike. Megint bepróbálkozott a fotelemben, de nem jött neki össze. Fél napot duzzogott egy széken kuporogva, aztán beköltözött a másik fotelbe. :)))

Vettem egy nagy fej káposztát, ilyenkor szoktam lesütni a káposztástésztának valót. Azt hittem az életben nem fogom lereszelni, nagy is volt, nagyon tömött is volt, szóval szép káposzta volt, de melós volt a reszelése. 
Lett is belőle 5 doboz káposzta, az elég is egész télre. Ez is megvan, éhen már nem fogok halni. :))
Szeretek így előkészíteni kajákat, nem mindig van kedvem/időm főzni és ehhez csak tésztát kell kifőzni és kész is az ebéd. 

Kiültettem végre az összes új sziklakerti növényemet, remélem jó helyet találtam nekik. 
A kipusztult hanga őszirózsa helyett már őszre nem rendelek újat, majd jövőre többet is rendelek még, mert az Északi sziklakerttel teljesen félbemaradtam a forróság és a szárazság miatt, de majd azt is be kell ültetni. 
Amiket beletettem se él mindegyik. Sajnálom, mert a háromcsúcsú ernyőspárnám (Azorella trifurcata ‘Nana’), amiből vittem át oda, kipusztult az új helyen is és az eredeti telep is kiszáradt a nyáron. 
Így jönnek elő sorra a veszteségek... nem tudom még meddig fogjuk nyögni ezt az aszályos nyarat. 

Egyébként lassan átnevezhetem magam kövirózsás kertté, mert annyi kövirózsa van a kertben, hogy az fantasztikus. Nagyon szeretem őket és lesz még több is ennél. Lassan, de biztosan szabadulok meg a nagyon terjedős sedumoktól,  nem teljesen, de pici foltokat hagyok csak belőlük. Viszont van olyan is, ami nem maradt meg nálam, ilyen pl. a borsos varjúháj. Szerintem a többi nyomta el. Ezért se akarom már, hogy terjedjenek itt nekem világba és szerintem a kövirózsák sokkal szebbek is. Amikor már nagy telepeket képeznek, akkor igazán különlegesek és azt is nagyon szeretem bennük, hogy szépen színeződnek. Kora tavasszal vannak egészen pirosak, mások sötétbordók szoktak lenni, aztán sárgulnak és zöldülnek, nagyon változatosak. :)

Valamelyik reggel kimentem az előkertbe is kicsit rendezkedni, de azt a részt egész nap süti a nap. Sose jó csinálni, mert reggel is odasüt, legfeljebb nagyon kora reggel, amikor még nincs akkora ereje a napnak. Délutánra meg egy felforrósodott pokol az egész. 
Kinn voltam kb. háromnegyedórát, de nem bírtam tovább, de legalább kiszedtem egy csomó szürke madársóskát, összekötöttem az Astereket, mert ahogy jönnek bimbóik, egyre nehezebbek a száraik és konyulnak le és szét. 
Vékony, zöld, kötöződróttal szoktam őket összekötni, csak lazán, így nem is látszik, hogy meg vannak kötve és virágzáskor sokkal szebbek. Persze ha esik az eső, akkor így is, úgy is szétdőlnek, mert nehéz lesz a fejük. Meglátjuk milyen ősz lesz, az eső még most is nagyon kéne. 

Káoszos nagyon az előkert, de megvárom már, hogy felnőjenek benne a fák, amiket beleültettem. Van benne egy totemciprus, 2 kínai selyemmirtusz  és egy japán szentfa, illetve benne növekszik 2 törzses yucca is. Addig nem nyúlok se az évelőkhöz se hagymásokhoz, amíg ki nem alakul valamennyire a képe. Az is kiderült, hogy a totemciprus és japán szentfa át tud-e telelni. Ha nagyon hideg lesz (-10 alatt), akkor majd takarni fogom őket. Arra gondoltam, hogy ősszel bekészítem a karókat köréjük, ami köré a takarót tekerni tudom és akkor a gyapjúkat csak felteszem-leveszem. 
Abba bele se merek gondolni, hogy mi lesz az előkerttel, ha egyszer belevágok a ház szigetelésébe...