Ezek a növények elképesztő díszítő értékkel bírnak a kertben. Olyan impozánsak és látványosak, hogy biztos többet is fogok még ültetni belőlük. Már volt egy bejegyzés róluk nemrég, de olyan szépek és a színüket is mélyítik az idő haladtával, hogy muszáj még mutatnom őket. 
Igénytelenek is, bírják a forróságot, a szárazságot és a teleket is. 
Folyamatosan díszítenek, mert már télen kidugják a kis hajtásaikat, később pedig szabályos, gömbölyű, zöld vagy bordó bokrokká nőnek. Amikor pedig elkezdik a bimbóikat növeszteni, akkor már igazán hatalmasak, a virágzásuk pedig éppen akkorra esik, amikor más virágokból már kevesebb van. 

Sokan szeretik meghagyni télire az elszáradt szárakat is (biztos, hogy írtam már erről többször is), én az idén már nem fogom meghagyni. Nemcsak azért, mert szinte nincs hó, ami jól mutasson rajtuk, hanem azért is vissza fogom vágni, mert nagyon nehezek ezek a szárak, a téli szelek tépik őket és nem tartom szerencsésnek, hogy az egyébként is kedvezőtlen téli talajban elszakadhatnak a hajszálgyökereik. Télen a talaj hol nedves és puha, hol összefagy keményre, nem kell a növény életét nehezebbé tenni. 
Másrészt - főleg a sárga virágú - nagyon szétszórja a magját, alig győzöm szedni mindenhonnan a magoncokat. Illetve tavaszra úgy elszáradnak, hogy nehéz összedarabolni ezeket a szárakat és virágernyőket és én nem is szeretem nézni az elszáradt kórókat a kertben. Ezért amikor majd elbarnulnak a virágok, akkor szépen összedarabolom őket, a darabokat saját maguk köré rakom és ott helyben szépen el fognak komposztálódni, visszaadják magukat önmaguknak, mire eljön a tavasz és újra hajtani kezdenek a szép száraik. 

Az elmúlt napok tele voltak a kertben csupa jó meglepetéssel. Nemcsak érett fügét találtam, hanem 3 szem mogyorót is. Ezek az első terméseim a mogyoróbokron, nem is számítottam rá! 
Persze tudom, akinek van mogyoróbokra az biztos mosolyog ezen, de az első termések mindig olyan nagy örömöt jelentenek, főleg, hogy nem is vártam még, hogy termést adjon. 
A teáskanalat a méretarány miatt tettem a mogyoró alá, mert jó nagy szemek lettek és finom is volt. Gyerekkoromat idézte fel a friss mogyoró íze, amikor a szomszéd bokrai alatt legelésztünk minden ősszel. :) 

A szőlőre is rákaptam, pedig nem voltam sose egy nagy szőlőevő, de most nagyon finomak a szőlők, édesek, mint a méz és nagyon korán beértek. Azokat a fürtöket szedem, amik nincsenek bezacskózva rajta.
Jövőre lehet, hogy úgy fogom csinálni, hogy nem hagyok meg minden fürtöt, csak a szép nagyokat és mindegyiket védem a zacskóval. 

Napok óta kinn lebzselek a kertben, mert nagyon szép idő van és elég sokat haladtam is. 
Felvilláztam és jól megtrágyáztam a zöldbab helyét, a zöldbab után egyébként is jó nitrogéndús a talaj és beleültettem az elefántfokhagymát, illetve eldugdostam a jövő évi fokhagymákat is. Szerintem még fogok ültetni fokhagymát, mert sose elég. Idén se lesz elég ami termett. Vettem is a múltkor a boltban hozzá pár fejet, amiket elültetni terveztem, hát nem ott maradt a boltban? Vagy a kosárban... nem tudom, kifizettem az biztos, de haza már nem jött. Pedig sose szoktam így elhagyni semmit, de a fokhagyma mintha direkt szívózna velem.
Kicsit furán néz ki az ágyás a finoman szólva is gazos kertben, de mindig így haladok, ahonnan kijön valami, ott trágyázok és felvillázom a helyet. Az idén lesz olyan ágyás is, amit a maradék szalmával be fogok takarni. 

Nekiestem a veteményeskert legvégében lévő ágyásnak is, ahol már jól elterjedt a szamóca. Kivettem pár legyökeresedett új tövet is és kipótoltam az új epresemben a hézagokat. Nem maradt meg ugyanis mindegyik az új telepítésből. 9 tövet újra kellett ültetni, de most már nincs olyan hőség, biztos életben fognak maradni. 
Ezen a hátsó részen már nagyon borzasztóság volt, rengeteg gyom, az elvirágzott körömvirágszárak, az épp csak életben maradt rebarbara romjai. Ráadásul a hóbogyó bokrok is annyira elkanászodtak, hogy ráhajoltak már a fél ágyásra, összenőttek, hogy nem lehetett eljárni közöttük. Ott a bokrok jótékony takarásában van egy olyan komposzt, ami csak gyűlik. Évről évre csak rakom rá a cuccot, oda főleg azok mennek, amiket nem darabolok össze és sok vékony ág is van benne. 
Majd egyszer abbahagyom már a pakolását és hagyom teljesen megérni, de ahhoz nyitni kell egy újat valahol. 

Szóval nekiestem a hóbogyó bokroknak is és alaposan megvagdostam őket. Nyertem legalább 70 centit ott a szélében. Kitisztítottam az átjárást is a komposzt felé, sőt egy részen a birsalma fa mögött is, de nagyon nagy ott a susnyás. Évek óta tervben van, hogy kezdek vele valamit és most megtettem az első lépést, de nagy meló lesz azt a részt ott rendbetenni. 
Ott is van egy nagy keleti tuja, annak még le fogom fűrészelgetni az alsó ágait, de nagyon benőtte a hóbogyó is, még szőlő is nő ott, de vadszőlő is, sőt egészen a kerítés mellett tenyészik egy aranyvessző, de csicsókai s van ott. Mondhatnám, hogy minden is van azon a részen és nem lenne túlzás, de egyelőre ennyit haladtam, ez is valami. 

Ilyen volt...

...és ilyen lett. Fogok még kivágni a hóbogyó bokorból elöregedett ágakat, de csínján kell vele bánni, mert annyira tarackol és ha nagyon kiritkítom, akkor annál jobban elkezd terjedni. Így is a kaszával tartom kordában a szélén, amikor kihajt, akkor már megyek is vágom le. 

Egyébként vannak még színek a kertben bőven.

Másodvirágzik a szarkaláb is, a kacsafarkú szender nagy örömére, olyan aranyos volt, ott kajálgatott, minden virágból egyesével kiszívogatta a nektárt. Ott van a képen is, a virág mellett balra. :)

Még a Waterlily is nagyon szép. 

Beérett az egyik fügém végre! 
Több is van a bokron, de szerintem még egy szemnek van esélye beérni. Ez viszont, amit leszüreteltem, nagyon finom volt és igaziból már erre se számítottam. 
Az íze picikét savanykás volt, de édes is, talán egy pár napot még hagyhattam volna, de nem akartam, hogy a darazsak kóstolják meg helyettem és látszott a színén is, hogy kész van már.
Nagyon remélem, hogy jövőre lesz több is és jól tudok vele legalább lakni, de később már befőzni is szeretnék, főleg, hogy van egy másik fügebokrom is, de az még kicsike. 
Bár ahogy az idén megnőtt az első bokrom, akár a másik is  termőre fordulhat már jövőre. 

Azt látom, hogy a termést az idei hajtásokon hozza a levélhónaljakban. A bokor egy év alatt jó háromszorosára nőtt, ha ilyen ütemben növekszik, akkor jövőre már hatalmas lesz. 

Tavaly júliusban ekkora volt, még télire be tudtam takarni. 

Most pedig ekkora, hihetetlen, hogy milyen nagyot nőtt! Az idén már nem lesz télire betakarva, legfeljebb a tövét védem, ha nagyon hidegek lesznek, de csak ha tartósabban -10 alá megy a hőmérséklet. Bár azt olvastam, hogy a fügének az ágai szoktak elfagyni, ami azért veszélyes, mert nem lesz termés. Viszont ez a füge nem a tavalyi, hanem az idei ágain hozta a termést, tehát esélyes, hogy teremjen az új hajtásain. 

Viszont Babits fügének vettem, de szerintem nem az a színe alapján ítélve, de a másik terméssel azért várok egy kicsit tovább, illetve jövőre majd meglátom milyen színűek lesznek a termései, mert az idei időjárásban akárhogy is kinézhet, szerintem. A netes képek alapján a Babits füge barnás színű, ez pedig inkább zöldes-sárgás éretten, bár kezdődött rajta látszani valami barnás beütés. 

***

Herkules tegnap reggel ismét befalta a gyógyszert, olajos sprotniban. Beleturmixoltam neki, persze az állatorvos azt mondja, hogy nem úgy szívódik fel, de benne van a macskában a bogyó, az a lényeg. Egyébként meg Herkulesben minden másképp szívódik fel, tekintve, hogy mennyit fal és mégis milyen gebe, szóval szerintem a gyógyszert is felszívja a kis bele, az más tészta, hogyan hasznosítja. Másképp viszont nem tudom beadni neki, csak a falánkságát kihasználva.  
Az is biztos, hogy olajos halat nem fog kapni sose gyógyszer nélkül, azt szeretném, hogy így szeresse, mert akkor máskor is bele tudom diktálni a bogyeszt a macskába. Hihetetlen, hogy mit össze kell trükközni ezekkel a jószágokkal.