Tegnap nem szakadtam meg a kertben, de még ki akartam használni a jó időt és felvilláztam az egyik ösvényt a már feldolgozott ágyások között. Mit mondjak? Annyi fű volt benne, mint 3 ágyásban szokott és - ösvény lévén - jól le is volt taposva. Nagyon rögös volt, a kezemmel morzsolgattam szét a földet, úgy ráztam ki belőle a füveket. 
Majd húzok ki madzagot és úgy jelölöm is az új ösvényt, amit szeretnék majd a fűnyíróval rendbe tartani. 

Aztán még viszketett a tenyerem és felszedtem a talajtakaró fóliákat az epres mellől, de felvillázni nagyon nedves volt a föld, hagyom egy kicsit szikkadni. 
Leterítettem másik helyre az agroszöveteket, azokat a részeket majd tavasszal dolgozom fel.  

Ennyire halt ki alatta a gyom nyár vége óta. Az epresnél pedig azt néztem, hogy még van hely a geotextil szélénél egy sor epernek, de már csak tavasszal telepítem majd bele. 
A kép tetején lévő agroszövetet egészen közel tettem le a szőlők tövéhez, mert borzalom ami ott is van... kerek repkény, mi más lenne. Ki fogom szedni onnan, ha a fene fenét eszik akkor is. 

Így néz ki, nem lesz egyszerű dolgom, az már biztos, de gatyába akarom rázni a szőlőket is. Tavasszal kapnak új karókat és szépen kitisztítom alattuk a talajt és trágyát is fognak kapni, azt nem tudom, hogy a tövükhöz-e és/vagy permet formájában lombtrágyát, de valamit.  

Végre kinyíltak a túlélő krizantémok is majdnem teljesen. Ezek a sárgák és a lilák szoktak lenni az utolsók a kertben mielőtt végképp pihenni térnek a növények. 
Jó volt ez az őszi időszak és remélem lesz még jó idő, hogy többet is kinn lehessek. 
Szabályosan tobzódtam ezen az őszön a kertben, biztos azért, mert ez a döglesztően forró nyár úgy beszorított. Írtam is, hogy nem elégült ki a kertészkedési mániám, de ez a gyönyörű ősz kárpótolt minden nyári bebújva töltött pihegésért. 

Lassan tényleg véget fog érni az idei szezon. 
Megint összegereblyéztem egy rakás falevelet, ezúttal a szilvafa alól húztam össze és elvittem betakarni egy-két krizantémot és az új tarka levelű fagyalokat. A többit csak ráhúztam az ágyásokra. Nem sokáig tartott egyébként, pár perc múlva minden megint tele volt levéllel, de nem baj, majd megint ráhúzom az ágyásra. 

A terasz is lassan kiürül, még meglocsoltam az összes cserepest, de már hagytam kifolyni belőlük a vizet. Ilyenkor télen mindig felfordítom alattuk a tálakat, hogy véletlenül se álljanak vízben, vagy akár jégben, amikor fagy. 
Visszavágtam az összes mentát és betakartam a hintát is télire. 

Azért kitettem egy könnyű széket még magamnak, mert olyan jól esik még a szép napsütéses időben  kiülni és meginni a kávémat... nyáron nem volt ilyen élvezetes. Vagy túl meleg volt, vagy este csíptek a szúnyogok. Most sokkal jobb kinn lenni. 

Aztán úgy döntöttem, hogy lenn mégiscsak megnyitom a harmadik ólat is. Fogtam magam és kitakarítottam az ól előterét is, illetve a középsőt (amiben még nem volt eddig széna) lepókhálóztam. Akkora hálók voltak benne, hogy szerintem a Gyűrűk urából ide költözött a BanyaPók. :))) Alig győztem leszedni a seprőről is azokat a hatalmas hálókat, brrrr... nem szeretem a pókokat. 
Utána letalicskáztam egy kockabála szénát és beraktam az ólba, ebben jobban elkottyant, mert sokkal nagyobb a többinél, lehet, hogy holnap leviszek még egyet. Kikötöttem az ajtaját is, nehogy nekem valamelyik macsek beszoruljon oda és ne vegyem észre. 

Letalicskáztam még fentről egy pár leterített gumit és linóleumot is. Ezekkel is nagyon jól lehet gyomtalanítani, mindig van hová letenni őket. Nem szépek, sőt rondák, de annál hasznosabbak. Leterítettem őket az ól elé, majd kiirtják a gyomot és tavasszal felvillázom, hogy be tudjam ültetni növényekkel, hogy takarják az ólat. 
Egyszer már egyébként 2022-ben felvilláztam, de abban a szárazságban, ami akkor volt, nem nőtt meg semmi és víz se jutott oda. 
Most újra megpróbálom, illetve van két nagy, régi bödön fenn a padláson, majd azokat is lehozom és oda lesznek téve. 
Illetve az ól másik sarkára (az egyiken már növekszik az örökzöld lonc) egy tő szőlőt fogok ültetni, hogy az is hadd fusson ott rajta. Ki lehet azt dekorálni, illetve úgy eltakarni növényekkel, hogy ne rondálkodjon ott. Viszont hasznos,  mert a cicák használatba vették, a Nyenyere pl. egyértelműen beköltözött a (szemből nézve) jobb szélsőbe.  
Azon is gondolkodtam, hogy mi lenne, ha lemeszelném a fagerendákat, bár lehet, hogy fehéren csak még jobban virítana... nem is tudom. 
Szóval így néz ki most a macskahacienda.

A letakart részeken jövőre már virágok lesznek, szerintem pillangóvirágok, mert azok szép nagyra nőnek és ide a közelebbi sarkára pedig valami jófajta csemegeszőlő fog kerülni. 
Érdekes módon az utóbbi időben egyre jobban hajlok a hasznos növények felé, dísznövényből van már bőven. 

És ha már ősz, akkor színek...

Erdei kutyatej, tavaly hoztam és milyen jó, hogy elhoztam, mert letarolták ott az erdőt, a nyári forróságban csak kiégett volna. Nálam meg szaporodik, láttam egy csomó növendéket belőle a napokban a kertben itt-ott. Majd holnap szépen végigmegyek és megjelölöm őket karóval. 

Borbolya

Ez a beomlott verem oldalában a madárbirs. Egy kis szálacska volt, amikor idejöttem, nem is nagyon foglalkoztam vele és ilyen szépen megnőtt mégis. 
A verem másik oldala majdnem szín tarack, azt tavasszal majd, amikor kihajt le fogom gyomirtózni és majd beültetem a helyet valamivel. Lehet, hogy a madárbirset szaporítom majd el rajta és akkor lesz a kertben egy bucka, ami őszre ilyen szép színű lesz. 

Jah, Elza. Végre sikerült lencsevégre kapnom, nem szereti a fotózást a CicaNéni, most is elég durci fejet vág. :))))

Nem látványos melókákat csináltam tegnap, de mindre szükség volt és nagyon örülök, hogy ezek is megvannak.  

Elkezdtem behordani a nem áttelelő növényeket a pincébe.
Bevittem a pókliliom hagymáit a nagy cseréppel. Az idén egyetlen szál virágot se hoztak, gondolom a csigapusztítás miatt, mert nagyon szerették, nemcsak a csupaszok, hanem a házasok is. Minden nap szedtem róla, de éjjel felmásztak rá és leették a leveleit. 
Bevittem a bordó kálát is, már csak a Nerine van kinn, azt a ház déli falához vittem át. 

Be akartam röffenteni a fűnyírót is, hogy a magnólia leveleit összevagdossam vele, de nem indult be... nem tudom mi van, talán túlszívta magát, mert nem csak 3-szor pumpáltam meg, hanem vagy 3*5 alkalommal. 
Egyszer beindult, aztán leállt. Benzin van benne, szórakoztam vele egy jó darabig, de aztán feladtam, mert már nem bírtam olyan erővel megrántani, hogy beinduljon, elfáradt a karom. 
Végül fogtam egy nagy sittes zsákot és elkezdtem abba összeszedni a leveleket, lett vagy 6 zsákkal és még van, amit a fa alatt nem gereblyéztem össze. 
Elhordtam a cserjés részre a leveleket és vittem egy zsákkal a jujubák köré is és a most ültetett datolyaszilvám köré is raktam. 

A többit majd akkor szedem össze, amikor megjön a másik datolyaszilva és a szecsuáni borsfa és majd köréjük fogom rakni. 

Kiöntöttem a vizet az amforából is végre. Leereszteni már nem lehetett, mert a csap magassága alatt volt a vízszint, de azért nehéz volt megborítani. Nagy dög az, 360 literes. Bevittem a teraszra a sarokba, ahol a telet szokta tölteni.

Kiültettem  egy új, halványrózsaszín krizantémot is (tényleg, le se fotóztam...hmmmm... majd holnap)  és egy magas, nagyvirágú lilát. Ilyenem van, ez egy dugvány volt róla. 

Aztán feltettem töltőre (mert már napok óta eszemben volt) az ágvágóm akkumulátorait, úgy voltam vele, hogy legalább azok ne menjenek tönkre, hátha még jók lesznek valamire, mert az ágvágó nem működött. 
Aztán amikor az első feltöltődött, gondoltam egyet, hogy kipróbálom én azt az ágvágót, mert anno (vagy 3 éve nem ment már) úgy tettem le, hogy kutya baja se volt, de legalább most már keresek valakit, aki megjavítja. 
És lőn... az ágvágó működik. Halleluja! 
Hát én ennyire régen örültem valaminek! 
Egyébként szerintem az volt a baj, hogy a gomb, amit nyomni kell rajta (olyan, mint a pisztolyon a ravasz), csak egy bizonyos módon indítja be, csak akkor, ha a legvégét nyomom. Ez egy hosszú izé és ha egy centivel odább nyomom akkor se kép, se hang.
Úgy megörültem, hogy rögtön ki is próbáltam, a kivágandó diófáról rögtön lecsaptam egy nagy ágat vele és a kert végében lévő diófákról is egy-egy ágat, amik nagyon zavartak kaszáláskor, mert alacsonyan voltak és bujkálni kellett alattuk. 
A kivágandó fáról ezzel úgy fogom levágni az ágakat, hogy megmaradjon a fa törzse és pár ága és tavasszal majd ültetek mellé Clematist. 
Szóval ez volt a nap öröme, fel is töltöttem mindkét akkut, úgyhogy indulhat a melókázás vele. Pl. a ház előtt az orgona már nagyon öreg és van pár nagy elszáradt ága. Ezzel szépen meg fogom fiatalítani majd az öreg fát és így nem kell megszabadulnom tőle, szeretem az árnyékát nyáron itt az ablaknál. Télen meg olyan szép, amikor behavazódik. 

Kiültettem még pár gyökeres és nem gyökeres tarkalevelű fagyalt is és ennek azt hiszem, nagyobb hatású folyománya is lesz, ezért remélem, hogy sikerül nekik rendesen meggyökeresedniük a földben. 
Az ok az, hogy ezzel szeretnék megkezdeni egy sövényt a kertben, ami nem lesz magas, kb. 1 méteresre tervezem és keskenyre, hogy ne foglaljon sok helyet. A szomszéd kerítésétől akkora távolságra lesz, hogy el tudjon menni a fűnyíró és az ösvény túloldalán lesz még egy kb. 70 centi széles ágyás a kerítés mellett. Így egy picit elszeparálom a kertet és elkezdek azon a részen egy zegzugos kialakítást. 

Most valahogy belódult a fantáziám, azt is kitaláltam, hogy szeretném megoldani a kapubejáratnál a belső részt, de ez legyen még a jövő zenéje. Például a tavaszé, mert akkor nyílik az ibolya, kivéve ezt itt, ami kissé el van tévedve. 

A sárga túlélő krizantémjaim is kinyílnak lassan (mire jönnek a fagyok...). 

És a hólyagvessző a szárnyas kecskerágóval... hát ezek így együtt csodásak!