Úgy döntöttem, hogy két datolyaszilvát szeretnék a kertbe, az egyik egy Vaniglia lesz, a másikat pedig elmentem és meg is vettem, az pedig egy Rojo Brillante. 
Azt olvastam, hogy a Tipo fajta a legnagyobb, de valaki meg, akinek van sok fája, azt mondta, hogy a Rojo Brillante a legnagyobb. 
Egyelőre nekem ez a két fajta tetszett, az egyik (Rojo Brillante) már földben is van. 

Kiástam neki egy jó nagy gödröt, tettem bele bőven érett marhatrágyát, jól beöntöztem és beletettem a kis fát. Majd karókat kell még levinnem mellé, amik köré tudom majd tekerni a téli védelmét, amikor már szükséges lesz. A tövére egyelőre visszaterítettem a geotextilt, az is védi és melegíti is, mert felmelegszik a fekete a napon. 

Kiástam a gödröt a szecsuáni borsfának is, de a másik datolyaszilváét még nem. 

Nem is tudom egyébként hogy hányadik ősszel szarakodtam már, hogy milyen gyümölcsfát vegyek, mert jó lenne alma, vagy szilva, de olyan tanácstalan voltam. Most viszont ahogy kitaláltam, rögtön meg is vettem, ebből tudom, hogy ezt akarom... csak a tél el ne vigye ezt is. 
És végül is idő kell, amíg elkezd teremni és én se leszek fiatalabb, még enni szeretnék róla. 

Hazafelé jövet a vásárlásból, szedtem magokat is egy hatalmas oregoni hamisciprusról, amit tavasszal néztem ki, majd behozom és szépen kiszedegetem a magokat a tokokból és egy sorba kinn el is vetek belőle, mert szerintem kell neki a hideghatás. Valószínűleg ugyanúgy viselkedhet magról, mint a keleti életfa. Nálam rengeteg van és nagyon sok magonc is kikel belőle, remélem ez is úgy lesz. 

Ültettem ki tegnap pár új krizantémot is, amiket már mutattam, de eddig cserépben voltak. Kicsik, ha megmaradnak, akkor jövőre biztos nagyobbak lesznek. Tettem alájuk perlitet, hogy lazítsa a talajt és elvigye a vizet, legalább ne rohadjanak ki. 

Az idén elég sokat vettem a kipusztultak helyett: egy bordót, egy fehéret, egy sárgát, rózsaszínt, rozsdaszínűt (képen fenn), egy másik fajta rózsaszínt (képen fenn) és Mindenszentekre egy nagyon hófehéret. Nagy virágút, de szerintem az nem lesz áttelelős, illetve ott van a Splash is, ami egy cserép, de 3 különböző színű. Ez összesen 10 féle... és még kaptam is egy csodaszép margaréta szerű pirosat, annak még keresem a helyet a kertben. 
Sajnos egyikről se tudom, hogy áttelelős-e, így megint lutri lesz összes.

A Nyenyerüs teljesen elfoglalta lenn az egyik szénás kuckót, minden részében alszik, nagyon örülök neki!

 Van ennek az ólnak egy harmadik része is, abba is fogok levinni szénát, hadd találjanak helyet a kóborok is. A másik szélsőben Herkulót láttam, de a MókaKépű is - akit innentől kezdve most már Marcinak fogok hívni - itt tanyázik az udvarban, hadd legyen hely neki is. Meglátjuk elfoglalja-e, de legyen lehetősége neki is elbújni a hideg elől. A téliesített dobozok is kinn vannak a fedett helyen és látom, hogy azokat is használják.  
Herkulónak megvan a benti doboza, de amíg nincs nagyon hideg, jobb, ha kinn marad. Ő mindig is kinti cica volt, nem igazán akarom beszoktatni. 

Tegnap vacsira bevettem egy póréhagymát is. Nagyon szép, nagy lett és finom is. Jövőre többet fogok ültetni belőle. Már csak egy van kinn a kertben sajnos. 

És mivel tegnap nagy lett az aktivitás gomba ügyben - köszönöm a segítséget! - beteszek két képet egy gombáról, ami itt nő a kertemben elég nagy csoportban, de még a púpliliom tövében is van belőle bőven. 
Ha a képről azonosítható, akkor kérlek, írjátok meg ezt is, hogy micsoda. 
Én valamelyik tuskógombának nézem (gyűrűs vagy gumós... másik???). 

Úgy örülök, hogy levittem a szénát az ólakba, mert használják a cicák. 
Tegnap lementem a kert végébe tervezgetni és az egyik kuckóból Herkules bújt elő, a másikból a Nyenyere. :) Látszik a szénán, hogy ki van heverészve, szóval birtokba vették a macskacicók. :)

A tervezgetés azért, mert rendeltem egy datolyaszilvafát és egy szecsuáni borsfát is. Volt már egy datolyaszilvám, de sajnos vagy meg se eredt, vagy kifagyott. Emlékszem, hogy azon a télen, 2021 februárjában még -17 fok is volt, én meg nem takartam be a csemetét. Aztán azóta se vettem újat. 
Ezekkel lassan bekerül minden olyasmi a kertbe, amit szerettem volna: van egy mogyoró, 2 mézbogyó, egy mézalmácska, egy pawpaw, két josta, két füge, két jujuba, egy szelídgesztenye és most jönnek ezek is. 
Illetve datolyaszilvát még akarok egy másikat is, vagy egy Tipo-t, vagy egy Rojo Brillante-t, amit most rendeltem, az a Vaniglia. 
Azon is gondolkodtam, hogy lenn az ólat akár kivi-vel is be lehetne futtatni, mert ha már... akkor legyen ehető a gyümölcse, vagy valamilyen szép és jó szőlővel. 
Hmmm... ez nem is olyan rossz ötlet!

A napokban elő is fogom készíteni a gödröt mindkettő új jövevénynek, van itthon trágya is, illetve majd jól belocsolom alattuk. 
A kivi-nek és szőlőnek utána kell néznem, de most nagyon tetszik az ötlet! 

Tegnap egyébként nem sokat voltam kinn, kedvem se volt és ehhez hozzájárult a nagy szél is. 
Végül egy régóta halogatott dolgot csak megcsináltam. Úgy indult, hogy levágok legalább egy ágat a kivágandó diófáról, de aztán belelendültem és kettőt vágtam le (a többihez majd létra kell), aztán bevettem a magam a sűrűbe hátul a bokrok között és levágtam végre a két keleti életfa alsó ágait.

Elég régóta terveztem már ezt, de valamiért sose volt rá idő vagy kedvem nem volt, de most megcsináltam. Így már legalább látható, hogy mi van mögötte... van ott egy nagy jezsámen bokor is, azt se tudtam, hogy ott van...  de tele van elburjánzott gyöngyvesszővel is. Ezeket is ki fogom szedni onnan, de van ott vadszőlő, rendes szőlő elvadulva, de még találtam erdei iszalagot is. Utóbbit nagyon sokat irtom, magról is kelnek a kertben, hozza a magokat a szél vagy a madarak az erdőből.

Azt hiszem ezzel a résszel is kb. négyzetméterenként fogok haladni, ahogy a parlagfeltöréssel is, de ez lesz az az "erdős" rész, ahová majd tudom szaporítani a májvirágot és ahová majd végre be tudom hozni a kertbe a cikláment is.   

Mit mondjak? Lesz mit aprítani az új aprítógépemmel, tekintve, hogy van egy csomó ág másutt is kertben lepakolva, szerintem egész télen el fogok szórakozni vele.  Ezeket most vágtam le. 

Délután megsütöttem a kiránduláson szedett gombát, találtunk pár nagy őzlábat és egy nagy rakás laskagombát. Lefotóztam, de nagyon homályos lett a kép... így töröltem. 
Azelőtt laskagombát még soha nem találtam az erdőben, de ez azért összetéveszthetetlen, lévén, hogy ismerem a boltit. Utánanéztem, nem is igazán téveszthető semmivel, mert egyébként gombaügyben nagyon óvatos vagyok. 
Jó lenne valahová beiratkozni egy gombaismereti tanfolyamra. 

Szedtünk viszont egy másik gombát is, amit nem tudok meghatározni. Úgy szoktam, hogy ha valamit nem ismerek, akkor hozok haza belőle és megpróbálok rájönni, hogy milyen gomba lehet, de ezt nem találom sehol. Lehet, hogy azért, mert olyan szikkadtak? 

Tegnap elmentünk kirándulni, csodás időben, az igaz, hogy reggel még hideg volt, Garábon még elfért a réteges cucc felett a dzseki is. 
Garábon kezdtük egy csodás privát kertben, ahová szervezetten lehet bemenni, adott időpontokban, vezetéssel. Már másodszor jártam ott, nekem nagyon bejön a hely és azt hiszem egy-két (több) hangfürdőre vissza is fogok menni. 
Ez a kert nem a kertészkedés miatt érdekes, hanem tulajdonképpen egy buddhista kert, csodás szobrokkal, kőlámpásokkal és itt található a világ legnagyobb hangtálja is, ezen kívül rengeteg további hangtál, esőbotok, de még az óceán hangját utánzó dob is van. Sokat megszólaltatott nekünk a vezető, sajnos a nagy hangtálat nem lehet, mert egy csoporttal többen is mennek és nem tudni kinek mi baja van, nem kell, hogy kiszakadjon egy sérült dobhártya, vagy esetleg leálljon egy pacemaker, mert tényleg nagyon nagy a hangtál (én anno még megtapasztaltam az első alkalommal a rezgéseit) és nagyon erőteljes rezgéseket ad ki. 
A kertben található a HongKong-ban a Lantau-szigeten lévő Giant buddha kicsinyített mása is, 24 karátos arannyal van bevonva. 
Az egész gyönyörű, a tulajdonosa egy magyar fazon, aki egyébként HongKongban él, de beleszeretett a helybe és gyakorlatilag egy erdős hegyoldalba beleálmodta és meg is valósította ezt a csodás kertet. 

Pár kép a kertről és a szentélyről. 

A szerzetes szobrokból 18 darab van, mindegyik Kínából érkezett a kertbe.

A szalagokon a kertbe látogatók kívánságai vannak, természetesen mi is felírtuk a sajátunkat és a mi szalagunk is itt lóg valahol a többi között. Fenn a Giant Buddha szobor másolata. A kép alá idecsempészem az eredeti Lantau-szigeten lévő 34 méter magas Buddha szobor képét is, amit volt szerencsém "élőben" is látni, amikor HongKongban jártam. A mellén a szvasztika. 

A kertben pávák is laknak. 

Aztán elindultunk az Isten tenyere (vagy Kéz) kilátó felé és azzal kezdtük, hogy jól eltévedtünk. Nézegettem én, hogy nem látom a kék jelzést, de azért jó messzire felmásztunk (egy egyébként gyönyörű helyre), de végül visszafordultunk és kiderült, hogy már az első 100 méter után elvétettük az irány. 
Akkor nekirugaszkodtunk újra a mászásnak, nem hosszú út, de elég kaptatós, a végén kiterültünk az Isten tenyerén, ettünk-ittunk és lehűtöttük magunkat kicsit. 

Farkaskútvölgy jurtái mellett haladtunk el. Ez már nagyon közel van a kilátóhoz, de utána még jön egy kaptató, ami nem nagy, de nem örültem már neki, különösen, hogy a két és fél km-es túrát mi dupláztuk az eltévedéssel és akkor is rengeteget mentünk fölfelé. 

Ott szemben a kép jobb oldalán, magasan van egy nagy tisztás rész, oda másztunk fel először. :)))))

Nagyon sokan voltak, mindenki a tenyéren heverészett, ezért csak ezeket a képeket teszem közzé. Sokan jöttek Hollókő irányából is, mi Felsőtoldról mentünk, a haranglábtól indultunk, aztán a kék jelzésen, de rögtön a hídon túl, az elágazásnál figyelni kell, hogy merre visz a kék túra jelzése, mert ott tévedünk el mi is.