Nem tudom ki, hogy van vele, de valamiért én imádom ezt a novemberi hűvös, csendes, kissé ködös időt, de csak akkor, amikor olyan zúzamarára hajló, vagy akár már zúzmarás. 
Nagyon szeretem az erdőt, amikor beborítja a zúzmara, olyankor olyan, mintha egy mesébe csöppennék és minden ezüstből lenne körülöttem.  
Most nincs még zúzmara itt  lenn nálunk, de magasabban az erdő már hófehér tőle. 

Ki is mentem tüzeskedni. Kivittem a kis üstkályhát és begyújtottam benne. Szinte egész nyáron nem sütöttem kinn semmit, annyira meleg volt végig, nem volt kedvem még tüzet is rakni. Aztán az ősz java része is eltelt és akkor sem...

Most viszont rájöttem, hogy van a hűtőben egy üveg bontott vörösborom és kb. ezer éve nem ittam már forralt bort (tényleg években mérhető), pedig itt van a szezonja. 
Ki is vittem a kis öntöttvas kondért, beleöntöttem a bort, cukrot, fahéjat, szegfűszeget és egy kis narancshéjat és szépen felforraltam. Hagytam is egy kicsit forrni, hogy az alkoholtartalma hadd csökkenjen le, aztán feljebb emeltem a tűztől és már csak hagytam, hogy a parázs melegen tartsa. 

Jó volt a tűz mellett ücsörögni, Herkuló is felmászott az ölembe. Ezt is megértük! Az én évekig nem szelídíthető fekete kandúrcicám magától felkapaszkodott az ölembe. :) Ott élvezte velem a tűz melegét a CicaÚr. :)
A képen a helyemen csücsült, nem nagyon tágított egész nap. Böbike nem igazán mert tőle odajönni, de a tüzet azért ő is megkíváncsizta. Nagyon fél Herkulestől, pedig már nem bántja őt, amióta ő is ivartalanítva van, de Böbinek még idő kell, hogy erre rájöjjön. 

Böbike tisztes távolságban maradt inkább, jah és a kőcicától legalább nem fél. :))))
Bevettem a kőcicát még a nyáron erre a száraz helyre, mert tavaly télen picit megrepedt szegényke. Most már ott is marad, nem teszem ki a szabadba, mert ez is tönkre fog menni, mint a madáritatóm. 

Dobtam a parázsba pár szem krumplit is, de legközelebb be fogom csomagolni, mert így a nagy része a komposztra került és nehéz volt megenni is. Végül kettévágtam őket és kanállal kikapartam a krumplit belőle, de kormos volt, hamus meg minden, szóval jobb, ha alufóliában sül meg. 

Azt hiszem többször fogok kinn sütögetni. Annyira jól esett kinn lenni, nem is akaródzott bejönni még később se. Majdnem sötétedésig kinn lebzseltem, visszavágtam megint egy pár virágot, Astert, szibériai íriszt és még öntöztem is, az újonnan telepített kis fáimat és az oregoni hamisciprust, de kapott vizet a cukorsüveg fenyő is. 
Állítólag jön az eső, de ki tudja végül mennyi lesz belőle. 

Apu hozott nekem josta likőrt. Amúgy szörpnek készült, de nem tett bele elég cukrot és elkezdett kiforrni neki. Aztán biztos adott hozzá még cukrot,  hogy ne forrjon tovább, de most van egy jó kis alkohol tartalma és nagyon finom. 
Meg fogom kérdezni, hogy pontosan mit csinált, mert ha lesz jostám, akkor én szeretnék ilyet készíteni.  A bort nem szeretem, de ez így nagyon finom, úgy kell visszafognom magam, hogy ne szopogassak el belőle túl sokat, mert nem kell nekem ebből túl sok, se a magas cukor tartalma miatt, se az alkohol tartalma miatt. 
Szépen le is vittem magam elől a pincébe, különben nagyon hamar elkóstolgatnám. :))))

A madáretetőt végül csak felfedezték a madárkák, most már elfogyott belőle a szotyi, utána is töltöttem. Majd meg kell szoknom megint, hogy töltögessem nekik az etetőt, mert ha ideszoknak, akkor már számítanak a kajára. 

Aprítottam is megint, ezúttal nem fát, hanem a levágott csicsókaszárakat aprítottam le, mielőtt megáztak volna. Pár nap múlva esőt mondanak (végre) és így szárazan könnyebb volt vele bánni. Nem is gondoltam volna, de másfél zsák apríték lett belőle. Viszont nem sokra lett elég, mert szerintem ezt sokkal hamarabb meg fogja enni az enyészet, ezért vastagabban raktam le. Látszik a képen, hogy honnan más színű, annyi lett a mostani aprításból, de legalább halad a dolog. 
A macskák egyébként tobzódnak a darálékban, bár szerencsére eddig nagy dolgot nem találtam benne, de jól össze van kaparászva, minden nap kell igazítani valahol. Ez nekik a színes, szagos, szélesvásznú élménybudi. :))

Kivettem az egyik faoszlopot is és hogy ne menjen pocsékba ez sem, lefektettem egy ágyás mellé, majd benövik a növények és a füvet is könnyebb lesz vágni mellette, de még a belehúzott faleveleket is ott tarja az ágyásban. 

A sárga krizantémok még most is bírják, akkor lesz majd végük, amikor jön az eső, de november második felében vagyunk, annak is örülök, hogy eddig megmaradtak. Sőt, még pár Asternek is van színe, bár azok már tényleg a végén vannak, párat már vissza is vágtam. 

Aztán kezdődik megint a téli időszak... nem vártam az idén. Nem mondom, hogy nem esik jól néha behúzódni, de kinn lenni is jól esik, amikor az idő nem nagyon vacak. Márpedig ez egy szép ősz volt eddig, egy szavunk se lehet, de bennem még van lendület. Majd ki kirándulom magamból vagy valamit csinálok, mert le kell vezetni az energiámat. 
Persze még a kertben is van mit tenni, még a jezsámen bokrokkal se végeztem, de vissza akarom vágni a borostyánt is. Remélem jó darálék lesz belőle. 

Tegnap visszaültettem a helyére a babérmeggyet, amit kivettem a fakivágás miatt. Remélem nem lesz baja, kb. 1-2 hete ültettem ki, még nem kezdett belegyökeresedni a talajba és mivel konténeres volt, gyakorlatilag a gyökerét nem is érintette az egész művelet. 

Kivettem a (sajnos) utolsó hatalmasra nőtt póréhagymámat is. Már írtam, de tényleg megfogadtam, hogy jövőre ültetek legalább 20-at. Kinn lehet hagyni, télen is lehet szedni. Sőt, ha kinn marad, a következő évben csodás virágot is hoz és persze magot is érlel. 
Nagyon szeretem, az egyik legfinomabb hagymaféle. 

Főztem folyékony szappant is egy Dove szappanból magamnak. Szeretem a folyékony szappant, de valami olyasmi kellett, amitől nem szárad ki annyira a kezem.
Az előzőt még a barátnőmtől kaptam, az egy kecskeszappanból volt és jó is, közel sem szárít annyira, mint más, de keresek még kíméletesebbet. Meglátom ez jó lesz-e.
Naponta nagyon sokszor mosok kezet a cicák miatt, meg a kertben mindenütt turkálások miatt is és estére - ilyenkor az őszi-téli időszakban - már olyan a kezem, mint a smirglipapír, viszont a kézkrémeket nem igazán szeretem. Muszáj valami használni, de nem lesz tőlük jobb, maximum pillanatnyilag, viszont utána véletlenül beledörzsölöm a szemembe és akkor ég a szemem is... ááááááá, kerülném, amennyire lehet. 

A képen az első felfőzés utáni besűrűsödött állapota van, azért hagytam benne a fakanalat, mert így talán jobban látszik az állaga. 

A folyékony szappant úgy csináltam, hogy lereszeltem egy Dove szappant (10 dkg) és felfőztem egy fél liter vízzel. 
Aztán ott hagytam a fazékban kihűlni a tűzhelyen. Főzéskor elég hígnak tűnt, de következő reggelre jól besűrűsödött, ezért még egy deci vizet adtam hozzá és újra felfőztem, tehát összesen 6 dl víz kellett a szappanhoz. 
Ezt így érdemes csinálni a különböző szappanoknál (első próbálkozásoknál) addig, amíg megfelelő sűrűséget nem kapunk. Amikor kihűlt, beletölthető a szappanadagolóba és már lehet is használni. 
Ez az első ilyen próbálkozásom, de majd szeretnék saját szappant is főzni később. 

Kitettem az etetőt is, de még nem járnak rá a madárkák. Pár cinke megtalálta, de még alig ettek belőle. Mentem le megrakni és majdnem az összes mag benne volt még. 
Maradt tavalyról legalább 3 kiló, azt kezdtem el kirakni nekik. Megkóstoltam, hogy esetleg avas-e, de semmi baja nincsen. Még nem találtak rá, vagy még van nekik kaja bőven kinn. 
A keleti életfák magtokjai most kezdtek még csak kipattogni, azt nagyon szeretik, lehet, hogy azzal vannak elfoglalva, meg a tűztövissel, mert azon is láttam madarakat csipegetni, bár azok nem cinkék voltak. 

Elza hordja az egereket, mint a bolond, van, hogy naponta többet is hoz, nem győzöm takarítani a lépcsőházat, mindig csupa vér a lépcső... Biztos rengeteg egér és pocok van kinn, mert kimegy és pár perc múlva megjelenik az egérrel. Rá is szokott mostanában, sokat van kinn és kevés kaját eszik, de azt is megfigyeltem, hogy ha nem a foga alá való a kaja (és bakker a lazacos pl. nem ízlik neki), akkor több egeret kapok. Szerintem megveszteget. :)))) 

Mostanában néha behívom Elzát (amikor Böbe nincs benn) és felveszem az ölembe. Annyira boldog tőle, fetreng és dorombol és nagyon élvezi. Máskor mindig nagyon erőszakosan be akar jönni, de mióta behívom és így megszeretgetem, azóta sokkal nyugodtabb. Utána bemegy a bungijába és nyugodtan alszik, nem dörömböl itt nekem folyamatosan az ajtóban. 
Egyébként most mindegyikük nagyon anyás, mind rajtam lógnak, alig győzöm őket, hogy elég figyelmet és szeretet kapjon az egész brancs. Mint egy óvoda... :)