Bizony, az első bejegyzésem 2019. november 22-én született és azóta írogatok. Eleinte nagyobb hézagokkal, de ahogy egyre több dolog történt a kertben, egyre többet is írtam róla. 
Szeretem ezt a blogot írni, egyrészt krónikája annak, hogy miket csinálok, hogyan változik a kert és vele én is. 
Krónikája a nem szűnő (sőt!) mohóságomnak a növények iránt, az ilyen irányú fogadkozásaimnak (hihi),  sikereknek és csalódásoknak, kísérletezéseknek, újragondolásoknak és nem utolsósorban a kert csodálatos fejlődésének. 

Kedves Naplóm!
Boldog szülinapot kívánok! :)

Ijedelemmel indult a ma reggel, ugyanis reggelre elég nagy hó esett, el is ment az áram egy rövid időre... szerencsére azonban nem vagyok az a nagyon pánikolós fajta. 
Éppen nagyban szellőztettem a házat, amikor hozzáértem a fűtéscsövekhez és meglepően langyosnak tűntek, ahhoz képest, hogy csak ablaknyitáskor vettem le a fűtést. Akkor jutott eszembe, hogy nem néztem meg, hogy a kazánom újraindult-e... és hát nem. 
Kikapcsoltam-bekapcsoltam, visszaszámlált és megint nem indult el. Azt azért nem állítom, hogy nem kaptam némi szívdobogást, de feljöttem a kezelési útmutatóért és meg is találtam benne a problémát (ugyanis a kazán kiírja a hibakódot) és szerencsére csak egy reset kellett neki és megy a fűtés. 

Ennek kapcsán azonban meg is született a döntés, hogy nem maradhatok alternatív fűtés nélkül. Ki van alakítva a helye, volt is vegyestüzelésű kazánom, de kilyukadt, amikor bekötötték a gázt és újra feltöltöttük a rendszert és akkor úgy döntöttem, hogy nem veszek másikat. 
Sajnos meg kell csináltatnom neki a kéményt is, mert nem mai gyerek már az sem, ezért nem lesz olcsó megoldás, de szükség van fűtésre, ha a gázkazán bemondaná az unalmast. 

Aztán amikor ez rendbe jött, mentem is kifelé a kertbe leverni a havat az örökzöldekről és mindenről, mert nagyon meghajlottak alatta a növények. Ameddig elértem a nagy keleti életfákról is levertem. 
Szóval szép ez a hó meg minden, de köszike, erre a télre ennyi elég volt belőle. 

A képek még a hóleverés előtt készültek. 

Elkészült a manóajtóm is, ez is első próbálkozás, mint a tündérházikó volt. Majd fejlődik ez is és változik, ahogy egyre többet fogok csinálni. 
Elég sokáig álltam ezzel is, elkészült az ajtó és az ablak, aztán gyűjtöttem köveket és azokat rakosgattam. Felraktam vagy harmincszor, mindenféle változatban, de nem tetszett. Aztán rájöttem, hogy az a bajom vele, hogy kéne valami keret köré. Elkezdtem keresgetni a kertben sétálva hozzávalót, amikor megláttam ezt a kivágott szőlőt. Felmászott a tujákra, onnan rángattam le, gondolom még akkor ültethették, amikor kicsik voltak a tuják, közben viszont belenőtt, én meg nemrég kivágtam onnan, de a szára még ott hevert.  Ki is vettem az egész szárat, jó lesz még másik manóajtóra is (gondolom) és ezt is körbekereteztem vele. 
Aztán az ablak mellé még felragasztottam a 4 kis kék mozaikot, azok is ablakot jelképeznek. 

Az üres csigákat is a kertben találtam, azok díszítésként vannak fenn, aztán a kavicsokat is felragasztottam. Remélem majd megtartja ez a ragasztó... sima faragasztóval vannak feltéve, de van itthon épületragasztóm is, lehet, hogy legközelebb inkább azt fogom használni. 

Azon is gondolkodtam, hogy keverek kész betont és azzal tömöm ki a kavicsok között, de még sose csináltam és már nem akartam elrontani ezt az ajtót, ezért a moha mellett döntöttem, miután kipróbáltam egy kicsi részen. Majd időnként meg kell permetezni, de meglátom, hogy mennyire lesz tartós. Ha nem, akkor még mindig kifugázhatom a kövek között, de addigra ki fogom próbálni, hogy kell. Szerintem az lesz a következő "projekt".  

 Aztán kitömködtem a mohával a kövek között, felragasztottam az angyalkát is az ablakba. 

Kicsit üresnek találtam ott az ablak körüli részt, ezért még további mohát is raktam oda, illetve a legaljára, a küszöbhöz még ragasztottam egy elemet, olyan anyagból, amiből az ablak kerete készült, ez még szárad. 
Majd megmutatom akkor is, amikor kitettem a helyére, de most éppen zuhog az eső és nagyon viharos szél fúj, szerintem az elkövetkező pár napban nem lesz kimenés, de legalábbis kicsi az esélye.