Ma reggel jó hűvös van itt nálunk, 13 fok van kinn, alaposan kihűtöttem a házat. Holnapra is hűvös reggelt ígérnek szerencsére, így talán jobb eséllyel rugaszkodhatok neki a közelgő újabb kánikulának.
A jövő hét második felétől ugyanis megint kinéz nekünk egy nagy hőhullám, nem mintha nem lett volna már elég belőle. 
Várom az őszt, valami olyan időre vágyom, amikor kinn lehet lenni napközben is és nem gyulladok meg és nem forr fel az agyvizem a napon. 

Nemcsak az időjárással, hanem Böbével se vagyok jóban. Tegnap lelökött egy hatalmas nagy, csodás kaspómat és persze el is törte. Ez az első kártétele a lakásban, ha azt nem számítom, hogy babakorában az volt az első, hogy a körmeit belemélyesztette egy felfújható ágyba... de az ragasztható (egyébként se használom már, csak ideiglenes megoldás volt), a kaspó nem. 
Nem szeretem a darabjaiból összetákolt dolgokat a lakásban, ami törik, annak mennie kell, ezért fájó szívvel, de kidobtam a kukába a kaspót, pedig azt még nagymamámtól örököltem. 
Ezer szerencsém, hogy a tárgyakat csak tárgyaknak tartom és nincsenek bennem túl mély kötődések hozzájuk, különben tényleg nagyon mérges lennék. 

A rontó...

Tegnap megint kinn voltam már hajnalban a kertben, nagy dolgokat nem csináltam, mert fél 8-kor már úgy tűzött a nap, hogy be is jöttem. Nehezen viselem most a meleget, pedig az előző kánikulát viszonylag jól átvészeltem, csak az utolsó napokban voltam már nagyon nyűgös, de szerintem mostanra besokalltam tőle. 
Tegnap kiültettem egy keleti életfa növendéket a kerítésen kívül a ház elé, mert szükség lesz az árnyékára az ablak előtt, ha így haladunk. Ástam neki egy nagy gödröt, tettem bele marhatrágyát és nagyon belocsoltam, aztán még a beültetés után is nagyon belocsoltam. 

Aztán képes voltam felvillázni (a tűző napon) egy részt a bejárat mellett, de adta magát, mert ott kezdtem el felszaggatni a füvet a kikövezett esővíz elvezetőből és könnyű volt villázni. 
Egyébként is olyan ez a fű réteg, hogy csak a talaj tetején van, szinte felgöngyölíthető. 
Szép, egészséges, porhanyós talaj van alatta. Kivittem 4 db sásbokrot a benti magoncokból arra a részre. Oda nem akarok magas növényeket, inkább alacsonyakat és kicsiket és a sásbokor erre pont jó. Persze 4 db sok, de majd meglátom mennyi marad meg, ha mindegyik, akkor majd veszek ki belőle és átültetem máshová. A szélére pedig kövirózsákat vittem ki, többfélét is, majd elszaporodnak. Elég mostoha az a rész, süti a nap reggeltől estig, de ezek a növények jól elvannak a napon, sőt. 

Aztán gyomláltam még egy kicsit a rózsák előtt, annyira megnőtt ott a fű, hogy egy phlox alig él már. Az apró szulák egy katasztrófa, hiába szedem, pillanatok alatt újranő, mindent befon. Nem tudom annyit szedni, hogy elgyengüljön a gyökere és kipusztuljon, az a növény kipusztíthatatlan. Sajnos ott lazítani se tudom a talajt állandóan, mert be van ültetve évelőkkel. 

Egyébként nem tudom, hogy augusztusban mit fogok mutogatni, de alig van új virág már a kertben, szinte minden rohanvást levirágzott. 
Ez a kis girhes menyecskeszem idei magvetésből van, 3 palántát ültettem ki. Tavaly is volt már egy, de nem telelt át, ezeket majd meglátom.  

A rózsaszín phlox nagyon szép, ez szokott utoljára kivirágozni, legalább van valami a kertben, ami nem ernyős verbéna. 

Mert ernyős verbénával tele van a padlás is, pedig rengeteget kiszedtem, de még azután is szedek ki a virágzókból is, mert ha ezek széthullatják a magjukat, akkor semmi más nem lesz a kertemben jövőre, mert ezek mindent elnyomnak. 
A Kleopátra tűje viszont kezd kimagasodni a virágok közül, imádom ezt a virágot! 

A másik ilyen istenátka a kertben az erdei szellőrózsa, nem tudom, hogy fogom feltartóztatni. Az a rész le van szórva fenyőkéreggel, majd valószínűleg fel kell szednem, hogy kikapáljam a szaporulatokat, különben ez is minden el fog lepni, merthogy nem tartja vissza a vastag kéregmulcs sem. Pedig hogy örültem ennek a virágnak, évek óta vadásztam rá és tessék. Szaporodik, mint a hülye. 
Viszont lehet, hogy viszek belőle hátra az "erdőbe", ott szaporodhat kedvére, inkább, mint a bürök meg a medvetalp.