Elfáradtam tegnap. Estére megint, mint a vert seregek, úgy jöttem be. 
Pedig nem is volt sok, amit csináltam,  csak nagyon Hamupipőkés. Nekiálltam a krumpli helyének, ami rettenetesen füves volt. Úgy szoktam, hogy egy csodaásóvillányi nyomot végignyomkodok és kiszedem a füvet belőle, aztán a következő sor és így tovább. 
Amikor jó a föld állaga, akkor pillanatok alatt megy is a dolog, de most minden nagyon nedves. Csak ragadtak a kesztyűmre a nagy sárcsimbókok, alig tudtam lerázni a földet a gyökerekről... nem volt túl élvezetes. 

Itt látszik, hogy mennyire volt füves az ágyás. 

Itt már kész van, egy kicsivel tovább is villáztam, mert most már úgy alakítom a széleket és az egész kertet, hogy majd a fűnyírót könnyen körbe tudjam tologatni. Van ott egy farönk, egy öreg körtefa volt ott, amiatt nehéz volt a fűnyíróval közlekedni. Így majd odaültetek valamit, ami takarja a rönköt és a fűnyírót is könnyebb lesz tolni. 

Felvilláztam a padlizsán helyét is, de elfelejtettem lefotózni... a lényeg, hogy az is kész van. 
Megteltek a komposztálódobozok, már hátra kellett hordanom mindent, ugyanis a bokrok jótékony takarásában van egy nagy halom komposzt, amit rakok és rakok... majd egyszer biztos lesz olyan is, hogy szedek ki belőle kész komposztot, de ahhoz előbb kell egy újabb halmot csinálnom valahol. 

A jujubák körül is dolgoztam kicsit, az egyiket kiszabadítottam a kerek repkényből, a másikat pedig a madárhúrból. A két kis fa közötti részt pedig fel fogom villázni, de azt hiszem, hogy majd hagyom egy kicsit szikkadni mielőtt kiszedem a füvet belőle, mert azon a részen még vizesebb a talaj, mint másutt. 

Borzalmasan szaporodik a repkény a kert több helyén is, egy csomó helyen kiszedtem, ahol még nem terjedt el túlságosan. Talán azokon a helyeken meg tudom fékezni, de pl. a komposzthalmok körül nem tudom, hogy fogom kiszedni. Még nem igazán hajlottam a gyomirtózás felé sosem,  de ezúttal lehet, hogy fontolóra veszem. Inkább majd nem használom azt a komposztot, legfeljebb a virágosra. 

Kiültettem a maradék nárciszhagymákat is és az örökzöld, bőrlevelű (valamilyen) dugványaimat. Utóbbiakat nem a végleges helyükre, csak legyenek szabad földben végre, aztán majd tavasszal, vagy jövő ősszel a végleges helyükre kerülnek, feltéve, hogy tovább tudok haladni a kerttel.  

Nyílnak a valódi sáfrányok is, de bevallom az idén már nagyobb virágzásra számítottam, nem csak egy-egy kósza virágra. 

Az előkert Asterei

A Nyenyere farka is rajta lett, kis Troll! :)))) 

Itt van a FarokTroll, jól bebambult. Volt már az ölemben is, meg a hátamra is fel akart mászni. Nagyon anyás, egyfolytában rajtam lógna.
Könyörgöm fogadja már be valaki, aki elég szeretetet és tutujgatást tudna neki nyújtani, na meg teletömni a pocakját és valami meleg kuckót biztosítani télire neki. Nálam már egyszerűen nincs több hely és úgy megérdemelne egy szerető gazdit ez a fehér zoknis cicalány.  

Ez pedig a Nerine, lassan kinyílik a virágja. Tavaly több is nyílt, most csak egy virágszárat látok, de nagyon szép!