Felcsodaásóvilláztam az örmény méteres uborka helyét is. Rengeteg folyondár volt ott is és szürke madársóska. Igyekeztem gyökerestől kiszedni az összeset, de kiirthatatlan mind a két növény. 
Volt egy nagy, érett uborka is, abból majd szedek magot, de nem tudom, hogy ültessek-e jövőre, mert nekem nem annyira ízlett ez az uborka. 
Talán inkább a Carosellót ültetem megint, mert az finomabb volt. Sokféle ilyen-olyan uborkát kipróbáltam már, de a hagyományos uborkákon kívül, csak a fehér és a Carosello volt jó nekem. A többi érdekes, de csak tele vannak nagy magokkal. 

Ilyen volt (ez a kép már volt valamelyik nap), ezen a képen még ott lóg a nagy ubi és csupa fű a hely... 

...és ilyen lett. Érdekes egyébként, hogy a képek mennyire csalókák. Egészen kicsinek mutatja azt a területet, pedig jó nagy hely van ott. A szélében még ott vannak a sárga céklák. 

 Átültettem az egyik jostát is, amit kapott ágakból dugványoztam le és kettő maradt életben. 
A fenti képen látszik a kép közepén felül egy nagy mángold (azt majd ki fogom szedni onnan, de még nem most), mellé ültettem be az egyik jostát, a másiknak még keresem a helyet. 

Levágtam egy csomó ágat a szilváról is, nem biztos, hogy ilyenkor szerencsés, de nem fértem el alatta az ásóvillával, zavartak az ágak. Jó lenne egy aprítógép, ilyenkor az összeset le lehetne aprítani... 
Alakulgat a kert, a hátul felvillázott egyik részre vittem ki trágyát és beforgattam, azon a részen már csak a paradicsom helyét kell megtrágyázni. 

Vetettem egy sor spenótot is (csak kipróbálandó zöldtrágyának) az egyik ágyás szélébe és egy másikba pedig téli vajfej salátát. 

Gyomláltam az évelőkertben is, muszáj szedni a füvet kifelé, mert így nem látom, hogy hová lehet még eltenni a hagymásokat, márpedig egy nagy rakás tavaszi hagymás várja még a pincében, hogy földbe kerüljön. 
Már egy részét kiültettem, mert ahogy találok helyet és úgy gondolom, hogy valamelyik éppen odaillene, akkor azokat rögtön kiültetem, de a tulipánok, a nárciszok és az íriszek még mind ültetésre várnak. 

Közben kiürült az egyik répaágyás is, azt is lehet villázni, illetve visszavágtam megint a citromfüvet is, majd abból is ások ki, mert nagyon terjed és akkor azt az ágyást is gatyába rázom.  
Eléggé darabokban alakul a kert, de van, ahol még vannak növények, pl. uborka is van még (a másodvetésem), de a petrezselyem, némi répa, a céklák, a paprikák és a padlizsánok és a tökfélék is kinn vannak még az ágyásokban. Sose tudom úgy feldolgozni a kertet, hogy nekiugrok és az egész területet megcsinálom, hanem ilyen sakktábla szerűen haladok, ahogy ürülnek ki az ágyások. 

Levettem a másik beérett fügémet is, nagyon finom füge. Az biztos, hogy nem Babits, de az íze csodás. Néha a boltban is szoktam venni fügét, de ég és föld az íze. 
Sajnos a többi nem fog beérni már, majd amikor lehullatja a leveleit, akkor leszedem róla az éretlen fügéket is. 

A fügebokor mellett van egy rész, amiben nem igazán van most semmi, egy sor valódi sáfrány kivételével. Nem akarom nagyon beültetni, mert a füge rohamosan növekszik és be fogja takarni azt a részt. 
Viszont ott is kigyomláltam, majd azt is fellazítom kicsit a villával és tavasszal majd a sáfrányt akarom szaporítani, mert annyi hely még van ott, hogy egy-két sor elférjen. Ha csak annyi fűszert tudok leszedni róla ami nekem elég, már az is jó lesz. 

 A japán szellőrózsák is újra feléledtek, az igaz, hogy nem olyan sok virággal, de még nyílnak. 
Itt az Árnyas kertben is visszavágtam az elnyílt szárakat a tűzgyöngyvirágokról, a borkórókról és a tollbugákról is. 
Van egy tollbuga, ami majd tavasszal derül ki, hogy túlélte-e a nyarat és egy páfrány is nagyon úgy tűnik, hogy kipusztult, de majd tavasszal meglátom. 

Herkulessel dokinál voltunk, megnézte őt és mondta, hogy javult, de a Prednisolonos gyógyszert még szednie kell, de már csak negyedeket. 
Akkora étvágya van tőle, hogy egész nap falna, én meg turmixolok, mint a katonatiszt. Dupla adagokat eszik és aztán még itt les az ablakban, mert éhes. 
Október 10-én viszem őt a műtétre, ki lesz húzva pár foga, fogatlan oroszlánná lesz a CicaÚr, de a szemét is rendbehozza a doki és ivartalanítva is lesz egy kalap alatt. Nem nagyon mászkált már ő sehová, de nem szeretném, hogy vénségére legyen valami nagyobb baja egy cicaharc miatt. Úgyis mindig annyira tönkrement, amikor rajtuk volt a párzás. Nem evett, csavargott... na, szóval meg lesz szabadítva a mehetnékjétől is. 
Biztos lesz egy darabig lábadozás, aztán majd csak rájövök, hogy mikortól tud majd enni rendesen is. Bár már annyira rászokott a turmixolt a kajára, hogy lehet, hogy élete (vagy az én életem) végéig bébipapit kell neki csinálnom. :))