Én úgy letöttyedtem a nyári kánikulás semmittevésben, hogy ha kimegyek a kertbe, 5 perc alatt lefáradok. Olyan gyenge vagyok, mint a harmat (más hasonlatot is tudnék, de azt a blogon azért mégsem... hehe), szóval valamit kell csinálnom a télen is majd, amikor a kertből beszorulok. Vagy jógázni vagy túrázni vagy valami mást, mert különben tavasszal majd csak szédelegni lesz erőm a kertben.
Délutánra az igaz, hogy belejöttem, mint a kiskutya az ugatásba. Azt vettem észre, hogy a belefeledkezés elviszi a figyelmemet arról, hogy fáradok és akkor nem is fáradok, hanem töltődöm. 

Tegnap elmentem marhatrágyát venni a kertészetbe, most már van itthon bőven, lehet elkezdeni feldolgozni a kertet, bár most még ragad, mint a nyavalya. 
Egy kalap alatt hoztam egy lilabogyót (Callicarpa) is, amit tavaly ősz óta halogatok, mert a meglévő lilabogyóm nem bogyózik, de még adtam neki egy esélyt... most se bogyózik. 
Virágzik nagyon szépen, idén tavasszal is tömve volt virággal, be is porozták, mert tele volt poszméhekkel, méhekkel és mindenkivel, de egy nyamvadt darab bogyó sincs rajta.

Most megint itt az ősz és én nézem mindenkinek a lilabogyóját, ahogy mutogatják és mérges vagyok az enyém miatt. Bodinierinek vettem (Callicarpa bodinieri 'Profusion') és ráadásul önporzónak, de hát nyilvánvalóan nem az. Fogalmam sincs, hogy mit küldtek nekem (Starkl), mert a leírásuk szerint a bodinieri augusztusban virágzik, az enyém pedig június elején és nem is önporzó, mert - ugye - nem bogyózik. 

Így aztán hoztam egy másikat, ez Callicarpa dichotoma, remélem össze tudnak majd porzódni, ha nem, akkor ez a növény kiköltözik a kertemből. 

Ahogy most kiköltözött az alpesi iringó, mert a helyére ültettem be a lilabogyót. Egyébként is kellett valami magasabb növény abba az ágyásba. Mondjuk szerintem a kék iringó úgyis ki fog még hajtani és akkor majd kiveszem és ültetek belőle máshová, feltéve ha tavasszal lesz kedvem, mert most nem volt. Nem igazán szerettem meg azt a növényt, borzalmasan szaporodik magról is és a tövéről is. Olyan vastag gyökerei voltak, mint a karom és mélyre mennek, de el is ágaznak és körülötte mindenütt hajtott. Szóval nem biztos, hogy kell az nekem. 
Ezenkívül át kell mellőle ültetnem a nemrég kiültetett két őszi vérfű palántát is, mert ott nem fognak elférni, de van ott egy nagy telep küllőrojt is, annak is költöznie kell, egy lila füzérajak pedig kérdéses. 
Nagyon agyagos az a rész, ezért jó nagy gödröt ástam és beszórtam perlittel alatta is és ahogy temettem befelé, rétegenként szórtam perlitet, bár ez a képen nem látszik. 

Ilyen a bogyója,  van rajta ez a pár szem.

Találtam két tulipánhagymát is, pedig azt hittem mindent kiszedtem onnan, de ezek a hagymások szerintem nem szedhetők ki végérvényesen sehonnan. Mindig marad benn hagyma, ahol egyszer volt valami hagymás, azt ott is marad, ha tetszik, ha nem. El is ültettem őket, mert kimentem kigyomlálni a fél ágyások másik felét. 
Kiforgattam a földből a díszcsorbákat is és újraültettem, mert az idén nagyon silány volt. Mellé ültettem a két tulipánhagymát, hadd szaporodjanak ott is. Vagy fehér lesz, vagy majdnem fekete, vagy mindkettő, ha a két hagyma különböző. 

Aztán gyomlálgattam még a kertben és visszavágtam a pálmaliliom (vagy nem tudom mi ez, nem az a hagyományos, ez törzses lesz) alsó leveleit, mert az idén tavasszal majdnem elnyomta a csodás krókuszokat maga alatt és nem szeretném, hogy tavaszra megint úgy legyen. Kivágtam az egyik mellől két kölyköt, mert nem akarom, hogy szaporodjon. Van az előkertben is már 3 egymás mellett  és nagyon nehéz nyesegetni az alsó leveleket. És látszik a képen, hogy a mellette lévő kékcsenkesznek is van egy újabb "gyereke". 

A CicaÚr délután fél 3-kor feladta a kajáért kuncsorgást és ráfanyalodott a gyógyszeres halra és fenékig kinyalta a dobozt! Baromi elégedett vagyok! Ez a 3. nap, hogy elfogyott a gyógyszer!  Vannak még örömök! :)))))
A Cicaúr feneketlen bendős zabálása annyiba kerül, mint a Böbe és Elza együtt, de ilyenkor nem bánom, hogy ilyen beles. :))  Neki a bendője az életbiztosítása. 
Estére is kapott vacsorát, persze utána várta még a szokásos repetát, de nem adtam neki, hogy reggel nagyon éhes legyen és akkor megint megeszi a gyógyszerét.