A tegnap reggeli eső után kimentem a kertbe, amikor picit felszáradni látszott az eső nyoma és egyből felrémlett, hogy miért is volt tavaly olyan borzasztóan füves-gazos a kert. 
A sok esőtől, ami tavaly esett, állandó párásság volt, iszonyú fülledtség, nem lehetett kinn megmaradni és úgy tűnik, hogy ez az idén is kezdődik. 

Találtam megint pár spanyolcsigát már a veteményes oldalán is, az évelő virágos oldalon viszont egész telepeket... már el se indulok a kis kiélezett késem nélkül a kertben még egy ártatlan sétára sem. Kinyírtam mindet, amit csak találtam. 
Napok óta készülök cserepeket letenni a veszélyeztetettebb növényeim mellé, mert napközben bebújnak alá és ott egyszerre ki tudom őket nyírni. 

Megvolt az első paradicsomkötözés is, már volt amelyik nagyon el volt dőlve és metszeni is kellett a sok hónaljhajtást. 

A nagy fülledtség ellenére kigyomláltam délig az egyik répa-hagyma ágyást, de azt hiszem egy hét múlva megint kezdhetem elölről, mert most indulnak a kövér porcsinok. Most viszont a sok folyondárt szedtem ki és a madársóskákat, van bőven az is, szürke és parlagi fajta is, de már virágoztak és nem akarom engedni magba menni. 
Az idén nem lesz mulcsolás, mert az kedvezne a csigáknak és tulajdonképpen a gyomoknak is kedvez. 
Ebben az évben kapálni fogom a veteményest és gyomlálni, mert valahogy meg akarom fékezni a gyomok terjedését. Nem volt itt ennyi fű azelőtt. Persze eső se volt ennyi... 

Egész kora délutánig hol kimentem, hol bejöttem lehűlni, de nemcsak a répa-hagyma ágyás lett kész, hanem a zöldbab is és még két további kisebb ágyás, de délután 2 körül már annyira beborult és dörgött-villámlott, hogy inkább bejöttem. Jól is tettem, mert egyből kerekedett egy nagy zivatar. Megint jól elázott minden. 
Jah és még vágtam fel fekete fóliát is, belocsoltam (szerintem nem volt elég neki az eső) a komposztot, amiről leszedtem már a komposztáló keretet és le is takartam, hadd érjen, jövőre már biztos jó lesz. Csak kéne szereznem valami jó rostát hozzá, de valami egészen nevetséges árakat kérnek érte. Tényleg nem tudják már mennyiért adjanak dolgokat, egészen el van rugaszkodva minden. 

A tegnapi nap záróakkordjaként - csak hogy ne legyen már unalmas az estém - leszakadt a lila akác. Gondolom az eső után nem bírta el a saját súlyát. Egy kb. 8 cm vastag ága tört le, gyakorlatilag a fa 80%-a.
Sajnos túl sűrű volt már, tavasszal nem volt időm megmetszeni, a jövő tavaszt meg már nem érte meg. :( 
Egy gonddal kevesebb, nem kell metszeni. Sajnálom is meg nem is, mert szép, öreg fa, de már kezelhetetlen volt. Most legalább majd ki tudok neki alakítani valami normális formát és arra futtatom, amerre gondolom és főleg kezelhetővé próbálom tenni, bár ezt a növényt nem könnyű kordában tartani. Meglátom, hogy egyáltalán megmarad-e. Nagyon csúnya a törés is, majd újra fel kell másznom és lefűrészelni egyenesre és bekenni faseb ápolóval. 
Tegnap felmásztam és lefűrészeltem onnan, de előbb a kisebb ágait fűrészeltem le, mert attól féltem, hogy ha a törésnél fűrészelem rögtön, akkor az egész tömege lezuhanna és kiütné alólam a létrát. Szóval darabokban szedtem le. Jó kis esti elfoglaltság volt, de a kocsibeállót ki kellett szabadítanom.  

És akkor kert és virágok:
Ezek a képek még a napsütésben készültek, mindig rengeteget csinálok, néha már azt se tudom, hogy melyik volt vagy nem volt. 

Indulnak a szarkalábak is, de nagyon kevés maradt... :(  Ez a tél sok növényemet elvitte, a szarkalábak közül a legszebb sötétkéket is. 

A lonc is kivirágzott, na meg úgy fel van mászva az életfára, hogy nem tudom, hogy fogom onnan lecibálni. 

Ez meg a kis faiskolám. Jó, tudom, nagyképűség faiskolának hívni, de van itt kecskerágó, fagyal és közöttük a kerek levelűek a cserszömörcék, amiket vasárnap szedtem. Sűrűn vannak, de nem hiszem, hogy mind megmarad. Sajnos a ledugott hortenziavesszőkből is úgy tűnik, hogy talán egy marad meg. Egyébként nem is értem... amit tavaly ledugtam, az milyen szépen befogant. Pedig locsoltam őket, nem száradtak ki sose. Ez a dugványozás nekem olyan lutrinak tűnik. 

Ez pedig az erdei tisztesfű, amit tavaly hoztam be az erdőből. Szépen megmaradt, egész kis telep nőtt ki belőle. Remélem fékezhető lesz. Azt olvastam róla, hogy a levele gombaízű, ha megfőzzük, tehát ez is ehető... kezdek rászokni, hogy kipróbálom az ehető növényeket, mert pl. az ibolya is nagyon finom. Illetve ha már van itt egy kiirthatatlan komló is a kertemben a bokrok között,  a friss hajtásait le szoktam szedni és nagyon finom tejszínesen, gombásan, spenótosan tésztára. Egy kis parmezán a tetejére és tök jó. 
Ez az erdei tisztesfű pedig még szép is.