Minden évben megállapítom, hogy valamiért jobban, szebben tudok kertészkedni az árnyasabb részeken. 

Tegnap el is gondolkodtam azon, hogy tulajdonképpen ezeken a részeken gyakorlatilag erdőkertet kezdtem már el kialakítani, mert az adja magát nagyon szépen és jobban is szeretem. 
Imádom az évelő virágokat is, de az erdőkert nekem sokkal jobban bejön. Ezért elkezdem átalakítani az évelős részt is erdőkertté. Sokkal szebb lesz, sőt ezzel az elképzeléssel a kert végében lévő, még üres rész sorsa is eldőlt. 
Oda nem díszfákat fogok ültetni, hanem gyümölcsöt, főleg almát. Már tavaly ősszel is akartam, de se időm nem volt, se kedvem gödröket ásni neki abban az állandó esős, csatakos időben. 

Az Árnyas kertben itt még nem látszik, hogy erdőkert jellege lenne, mert hiányzik a középső szint, a cserjék, de már növekszik benne a cserjés hortenzia és egy másik is, amit tavaly dugványoztam el és az idén szépen kihajtott. 
Már van benne téli jázmin is, de még kicsi. 

Itt meg fogom kicsit az idén is gyéríteni a gyöngyvirágot. Egyrészt mert közvetlen a Thalictrum Delavayi mellett nő megint, pedig tavaly kiszedtem egy csomót. Még nem nyúlok hozzá, most virágzik, de teljesen be fogom szorítani a kerítés lábazata mellé. Szeretnék még oda ültetni egy japán juhart is. Az aljnövényzet pedig már adott. 

Más. Valamelyik nap hazafelé autókáztam és megláttam pár császárfát virágozni, nagyon szépek. Csináltam is pár fotót róluk, de nem vágytam meg, nagyon sok rosszat lehet hallani róla. Ezek a császárfák jó helyet kaptak, talán kicsit túl sűrűn vannak ültetve, de a gazdája tudja. 
A virágja viszont minden visz, akármilyen is a híre. 
És persze csináltam úgy is fotót, hogy a tájat is lehessen látni, ez a vidék csodaszép.