A tegnap reggelt azzal kezdtem, hogy a szőlőt megmetszettem, már nagyon az utolsó pillanat volt hozzá. Lassan kipusztulnak egyébként, öreg tövek és nem is nagyon szeretem, de az idén még meghagyom, aztán majd a télen kivagdosom őket onnan, nincs szükségem rájuk. 
Jó lenne egy ágdaráló, de annyi mindent összeirkálnak róluk, hogy beragad, meg örökké tisztogatni kell, hogy nem merek venni, mert nem lenne hozzá türelmem. 

Rengeteg munka lenne a kertben, de tegnap reggelre is esett. Bentről nem is vettem észre, nem is számítottam rá, csak amikor kimentem, akkor láttam, hogy nagy tócsák vannak udvarban és megint minden tiszta víz. Nagyon unom már az esőt, de komolyan. 

Végül nekiestem a sziklakertnek, mert az a kert legszárazabb része, de persze az is csuromvizes volt, tele házas csigákkal. Alig győztem kidobálni őket a kertből. Mondjuk annyival jobb, mint a spanyolcsiga, hogy a házas megeszi a spanyolcsiga petéit is, legalább nem hagyja elszaporodni. 
Egyébként az én kertem nem volt csigás, de mióta 2022. augusztusában (a nagy aszály után) elkezdett esni az eső és azóta nem bírja abbahagyni, azóta van rengeteg csiga. 

A sziklakertből kiritkítottam nagyon sok varjúhájfélét és innentől kezdve korlátozni fogom a növekedésüket, mert nem ismernek határt. Némelyik nagyon erőszakos... azt hiszem, hogy a sziklakertet valami mással, szebbekkel fogom betelepíteni. Persze most ronda lett, mert leszedtem a kövekről is a varjúhájakat, ami maradt, az össze van borzolva és túrva, de majd rendeződik. 
Levettem a piros kövirózsából is kettőt és a sziklakertnek egy megtisztított részébe átültettem, hadd szaporodjon ott is, mert télen nagyon mutatós színfoltot ad. 

Aztán átmentem a terasz előtti részre. Két darabban van ott megművelve a talaj, ez egy eléggé árnyékos rész, a kocsibeállóval határos, annak az északi részén van. Nyáron késő délután süti csak a nap. Egy oszlopos tiszafa van benne, egy mahónia, sárga árvacsalán (az kb. mindenhol jól érzi magát), árnyékliliom, kék, évelő lobélia, sűrűlevél, japán kövérke, utóbbi nagyon nehezen indul be. A széleken, ahol már több a fény pedig törpemandula van és két különböző Clematis, de a fajtájukat most hirtelen nem tudom. 

Illetve tavaly ledugtam metszés után egy kis aprólevelű magyalt, ami szerencsére él. Így aztán már abból is van szaporulatom. 
Nemsokára megint fogom metszeni és majd megint ledugom a kis hajtásokat. Ez a magyal buxus helyett van a kertben, nem támadja semmi, de ugyanúgy formázható. 
Egyre inkább látom, hogy a kert nagyon kéri az örökzöldeket, télen nagyon kopár. 

Megmetszettem a Clematisokat is, az alpesihez már nem nyúltam (ez másutt van), ez pedig már virágzik is. Tavaly mire észrevettem, már majdnem agyonnyomta egy vad erdei iszalag, alig tudtam megmenteni, de szépen növöget. 

Az Árnyas kert is kezd brillírozni, kinyíltak a tündérvirágok vagy más néven püspöksüvegek (Epimedium) is, végre megerősödtek már, lassan remélem szaporítani is tudok majd belőle. 

Kinyíltak a fehér kockásliliomok is (Fritillaria meleagris), nagyon szépek a nagy sziklák között. 

Herkules pedig hirtelen olyan lett, mintha több példány is lenne belőle, hol itt heverészik, hol meg ott, ráadásul fára mászik. Sose láttam ezelőtt őt fán, szerintem Böbétől leste le, mert ő a nagy famászó. 
Szegénykém olyan kopott kis öreg, minden baja van már, de jókedvű és leenné a felhőt is az égről.