Böbike valamiért nagyon kis fagyos lett, majdnem egész nap a radiátoron tanyázik, éjjel meg ki se bújik a paplanom alól. Néha azon gondolkodom, hogy nem fullad meg, mert olyan sokáig ki se dugja az orrát. :)))
Ezelőtt, ha mocorogtam, vagy fordultam, akkor felháborodva elrohant, de mostanában ez se érdekli, ő jól elvan. Úgy szeretem, amikor hozzám bújik, mostanában simizni is kell, arra is rászokott, hogy nyúkál a kezével, ha abbahagyom, de ő még simit akar. Mindez persze éjjel. :D :D 

 Voltam kinn a kertben, tettem egy kört, de semmi több. A sziklakertet fotóztam egy kicsit, van amelyik varjúháj még ilyenkor is terjed. Olyan szépen benövik a köveket, persze néhol túl sok is, pl. a kőcicámat is elkezdte benőni az egyik varjúháj. 
Tavasszal előfordul, hogy két marokkal tépkedem, mert mindent elborít, de olyan is volt már, hogy tavaszra alig maradt valami, azt hittem kipusztult, aztán feltámadt a hamvaiból és pillanatok alatt elszaporodott, amikor kapott kis esőt és meleget. 

Azt szeretem a sziklakertben, hogy olyan jó kis vadregényes zugok vannak benne, apró, de olyan szép részletek. 

Ez egy szegfűféle, rózsaszín virágja van és kb. mindent kibír. 

Itt lepi a varjúháj a kőcicámat és a kövirózsákat is. 

Itt a tárnics is látszik, már egészen szép kis telep, remélem szépen fog virágozni tavasszal. 

Fantasztikus, ahogy betakarja a köveket. 

Ez pedig az egyik nagy telep törökszegfű, tavasszal csodaszépen fog virágozni. Mellette bársonyos kakukkszegfűk vannak és nagyon szépen elszaporodott a molyhos madárhúr is (jobbra), pedig tavaly azt hittem, hogy az aszályban teljesen kipusztult. Két pindurka 1 centis kis növénykét találtam tavasszal, azokból lett ez a nagy telep. Kész csoda! 

És Elza természetesen mindig a nyomomban.