Szitálós, ronda idő
Tegnap is voltam kinn pár órát a kertben, de végül be kellett jönnöm, mert olyan sűrű szitálás kezdődött, hogy egészen eláztam tőle.
Kiültettem a fekete hunyort, remélem megmarad a kései időszak ellenére. Húzgáltam a tövéhez fenyőkérget.
Apunak odaadtam az összes (két nagy darabot tartottam meg) paszternákot, akkorák voltak, mint a karom.
Már csak a retkek vannak kinn, jánosnapi, fekete retek és vajrépák.
A vajrépákról (retekként fogyasztható) csináltam képet, olyan szép pirosak, mint a hónapos retek.
A paszternák ágyását majd valamikor még fel kell villázni, de mostanában nem úgy tűnik, hogy az idő engedné.
Vittem ki pár darab kartont is a bugás hortenzia köré, de falevelet nem hordtam rá, mert minden nagyon nedves.
Megláttam egy csomó szürke madársóskát is az egyik részen, ami pedig le van szórva fenyőkéreggel, de ez a nyomorult fű bárhol képes megélni és még fut is a talajon. Kiszedtem amit csak bírtam, rémes gyökere van. Szisztematikusan irtom a kertből ezt a füvet is, de ebben legalább győzelemre állok, nem úgy, mint a tyúkhúrral.
Közben láttam meg ezeket a gombákat, ott növögetnek szépen a jezsámen bokor mögött. Ha még lenne rajta levél, nem is vettem volna észre. Hihetetlen, hogy az idén micsoda gombaarzenál volt a kertben.
Az egyik kivágott szilvafa tőkéjén ilyen gomba nő, de van még a cseresznyefa tőkéjén rengeteg susulyka is. Szépen lebontják nekem a kivágott fa tőkéjét.
A MosogatóCicát szerintem valami bántotta, még pedig a fejét. Olyan szépen engedte magát már simogatni, egy pár napja azonban keservesen visítva vagy fújva elugrik a kezemtől.
Talán megpróbált valaki másban is megbízni szegénykém. Most kezdhetem elölről az egészet, napok óta nem értem (érhettem) hozzá, ma reggel a vállánál kicsit megintettem és simiztem egyet rajta.
Okosak ezek a cicák, sokkal okosabbak és intelligensebbek, mint gondoltam volna valaha is, meg fog tanulni különbséget tenni ez a cica.
Ezen a képen még így nyomult be, amikor kaját vittem neki, most nem jön túl közel se.