Kezdek sík ideg lenni, nincs meg a Böbe. Mióta éjszakai műszakozik, azóta minden reggel aggódva kelek, hogy ugyan berohan-e majd az ajtón, amikor nyitom, de eddig csak egy reggel késett el kicsit.  Az igaz, hogy ma meg én aludtam el, felébredtem háromnegyed hatkor és gondoltam hunyok még pár percet…

 Ezektől egyszerűen be vagyok ájulva, annyira különlegesek, de valamiért a kép nem adja vissza a színeit. Ráadásul nem is tudom, hogy hol van a tavalyi sötétlila, aminek olyan színe volt, mintha tűz égett volna a közepében, de még lehet, hogy ki fog nyílni.   

Egyszer a lottóötös utáni vágyam is így túlteljesülhetne már. Esőre vágytam, de jóból is megárt a sok! Most már abbahagyhatná. Vízben úszik a kert és hideg is van. Ehhhh!