Lehet, hogy lesz még egy kör az USA nyugati part növényeiből, mert nem fésülöm össze a két utazás képeit, nagyon idő venne igénybe.
2017-ben a  North Rim-nél voltunk, nagy buszmegálló, nagy lapos terület ahol kiszálltunk, nem is tudtam hol lehet itt a Canyon. Marci, az idegenvezetőnk persze tudta, előre is rohant, hogy láthassa az arcunkat, amikor meglátjuk a Canyont. Nem is csodálom, mert én pl. nem vagyok egy bőgősmasina, de az ilyen helyeken simán elkönnyezem magam. Annyira fenséges, annyira gyönyörű és annyira hatalmas, hogy az ember hiába látja képeken, azok sosem fogják visszaadni azt, amit az ember átél, amikor ott sétál a nagy meredélyek szélén. 
Van a Grand Canyonnak egy csendje. Mintha magát az időtlenséget árasztaná magából. Hiába a sok ricsajozó turista, ez a csend olyan óriási, olyan hatalmas ereje van, hogy az ember szinte nem is érez, "hall" mást, csak ezt a mélységes, végtelen, méltóságteljes csendet. Nem igazán lehet leírni, de velem maradt ez a csend. Amikor erre vágyom, csak felidézem a Grand Canyont és azonnal eltölt valami mély nyugalom. 

A növényeket nem igazán tudom, hogy mik, de párat megtaláltam. És rengeteg pele is lakott (lakik) ott, róluk is hoztam képet. 

Pele 

Desert phlox

Indian Paintbrush