Úgy tűnik az utóbbi napok a büdösség jegyében telnek.

Ma nem a cicó tojt be, hanem sikerült szénné égetnem a sült húst. Illetve hát...ez most már valami elszenesedett akármi. Kimentem a kertbe és megfeledkeztem a húsról, amikor eszembe jutott, akkor már késő volt. Nem is húst sajnálom, hanem azt, hogy tele volt füsttel az egész lakás... nem tudom meddig lesz ennek szaga. Minden tárva-nyitva van pedig. 

Most ecetes vizet forralok, mert azt olvastam, hogy az kiűzi az égett szagokat. Nem szeretem az ecet szagát, de ennél ami van, bármi jobb. Azt hiszem már megint cukkinit fogok enni... vagy sült krumplit.

Viszont a kertben összekötöztem megint egy csomó kivágott bokorágat, amikor jönnek legközelebb a zöldhulladékot elszállítani, csak ki kell tennem. 

Kiástam a rebarbarákat is, mert rossz helyen voltak és túl sok volt belőle, nem kell ennyi. Így is maradt egy hatalmas, illetve az egyik kiásottat lehet, hogy elültetem, bár nem használok annyi rebarbarát. Ott, ahol voltak, szegélyként kövek fognak bekerülni és folytatódni fog a sziklakert. Beraktam 3 lépőkövet is a bontásnál talált kövekből, hát... kicsit szedett-vedett, de majd amikor arra is lesz pénzem, akkor szépen kicserélgetem őket. 

Bevittem az utolsó doboz maradék járólapot is, vannak benne töröttek, nem tudom nem a saját súlyuktól törtek-e össze, ahogy egymásra voltak rakva. Az utolsót már nem fektettem a többire, hanem nekitámasztottam a többinek. Ráadásul azok kerültek alulra, amik eddig fölül voltak, remélem nem törik el több, de én már meg nem mozdítom, mert nagyon nehezek. A derekam többet ér, mint a járólap.

***

Elkezdtem kilapátolni a  komposztot is a komposztáló dobozból, mert ott volt a lebontott ól mellett és ott betonozni fognak. A még nem kész részeket talicskába raktam és eltoltam hátra a nagy komposzthalomra a bokrok mögé, ahol nem látszik. Az alján pedig kész komposzt volt. Hihetetlenül jó nedves, zsíros talaj, aminek egy részét már  nagyon szétmorzsálták a giliszták. Nehéz volt kihordani, mert súlyos a nedvességtől és azt is mondták, hogy nem érdemes a talaj tetejére rakni, de most odaraktam, mert az előkertbe vittem ki és kiterítettem. Ott  egyelőre nem lehet beforgatni, mert minden tele van hagymásokkal. Arra most nincs időm, hogy kiszedjem a hagymákat, beleássam és visszarakjam a hagymákat. Majd jövőre, akkor úgyis fel fogom szedni fokozatosan a hagymásokat, ahogy elvirágzás után lehet, mert át akarom szervezni az előkertet. 

Átvittem a komposztálódobozt egy másik helyre. Az igaz, hogy gyorsan rá is jöttem, hogy ott nem lesz jó, de egyelőre ott marad. Nincs kedvem ma többet vacakolni vele. 
Micsoda találmánya ez a természetnek, hogy minden visszaalakul földdé. A föld táplálja és gyarapítja a növényeket, aztán a föld visszaveszi és a növényt és a növény gyarapítja a földet  és körbe-körbe. Csodálatos dolog ez! És olyan más valóban a kezembe fogni azt a tiszta humuszt, mint csak úgy tudni, hogy ez a körforgás létezik. 

Raktam be további lépőköveket is és tovább építettem a sziklakerti rész oldalát is. Találtam nagy méretű régi téglákat a bontott téglák között azokat raktam be. Nem olyan egyszerű simára kaparni a talajt alattuk, nem is tudom meddig tartanak majd, némelyik billeg picit, de egyelőre ez a próba, aztán a többi részre majd úgyis hozok lépőköveket. Ki kell tanulnom, hogy tudom jól lerakni őket és azt is megnézem, hogy mennyit süllyednek majd. Biztos van ennek is valami csíziója, csak rá kell jönnöm. 

Egész klassz kis kerti ösvényem lett belőle, mellé kiültettem a phloxokat, az enciánt és az újonnan keletkezett, kövek közötti résekbe is tettem borsos varjúhájat és pár fajta kövirózsát, azok majd megfogják a földet és nagyon szép lesz az ösvény, amikor benövi az élet. :) 

Ezek pedig előtte-utána képek: