Istenbizony, tegnap először éreztem úgy, hogy feladom. Hogy sose lesz itt rend, hogy ez a borzasztóan (másik szót szeretnék használni, de szalonképes akarok maradni) sok szemét az életben nem fogy el innen. Harmadik éve csak megy az elhordás és tulajdonképpen az udvar megint úgy néz ki, mint egy szemétdomb. Mintha minden amit eddig csináltam, tök hiába lett volna, mert a szemét elborít megint mindent. 

Jó persze, nem szemét, csak rumli van tőle és apuék tegnap is elvittek egy nagy utánfutó fát és már ma kora reggel itt pakolna, de az a sok kő, a cserepek, a téglák, a kivágott bozót itt van lerakva mindenhová... a pajta ronda helye, mint egy hatalmas sebhely úgy tátong az udvaron, áááááá! Tegnap valahogy nagyon beborultam. 

Úgy éreztem, rosszabb lett, mint volt. Ha valaki öreg házat akar felújítani, azt lebeszélem róla, mert ez egy pénznyelő... mondjuk újat nem tudtam volna építeni ennyiből az is tény, de tegnap akkor is nagyon nyűgi és morci voltam, de már elmúlt! Aludtam egy jót és most minden másképp néz ki.  

Utánanéztem a zöldhulladék elszállításnak is, hát nem mondom. Készen várják a sültgalambot a szájukba. Aprítsam össze, rakjam zacskóba, amiből 2 hetente jár 3 db ingyen, amúgy 300 Ft/db, a vastagabb ágak ne legyenek 1 m-nél hosszabbak, kössem össze. Hát meg toronyóra lánccal nem kéne? (itt valami olyat szeretnék mondani inkább, hogy meg lófasz a seggükbe)
Ha már ennyit melózok vele, akkor magam komposztálom el. Mert aztán a fáradozásaim után elmehetnék a boltba megvenni jó drágán a komposztot, amiben gondolom benne van a sok mikroműanyag szemcse, ami az általuk kötelezően elvárt zacsik széteséséből keletkezik. Rosszabb, mintha egyben maradna, mert az még kinyerhető a talajból. 

Elkezdtem összeaprítani tegnap a kivágott bokrokat, 3 talicskával el is vittem hátra a bokrok mögé. Ott majd kupacba rakom, aztán komposztálódhat, ameddig akar. El fog tartani egy darabig... Hamupipőke meló. Kerestem a környéken valakit aprítógéppel, de nem találok. 

De ez a rész akkor is szép nekem.