Böbi egyébként megérezte a hideget, mert valamelyik este már nem ment ki. Furcsállkodtam is kicsit, hogy mi a csuda van már. Felszívódott az ágyneműtartóban. :)))) Talált egy rést, amin be tud mászni, az ágy nyitható és úgy  van kialakítva a szerkezete, hogy az oldalán van egy redő a huzaton, ott be tud menni. Csúcs, hogy rögtön megtalálta tavaly, amikor megvettem a kanapét, a macska egy pár nap múlva már benn volt az ágyneműtartóban. Tettem oda egy takarót neki, azon szokott szundizni. Van neki egy fiók a komódban is. :))))  Aztán persze éjjel fél egykor kéredzkedett ki...  

Eszméletlenek ezek az állatok, a cicák is, a vadállatok is. Tele vagyok élményekkel,  mióta itt lakom, olyan vadvilág van errefelé, hogy az csoda. Valamelyik nap kora reggel néztem ki a konyhaablakon és látom, hogy valami állat van kinn a mezőn, amikor jobban megnéztem, egy őzike volt. Mellette nem messze meg egy róka ült egy nagy szénahenger tetején, amik ott vannak széthagyva a földön az utolsó kaszálás óta. Le akartam fotózni, de ahogy kinyitottam az ablakot elugrottak, pedig eléggé messze voltak. Érdekes, hogy van, amikor elszaladnak, és van amikor kiabálok is, mégse szaladnak el. Ámbár az őzik mindig elszaladnak, a rókák kevésbé ijedősek. Este meg a másik ablakból láttam, hogy két őzi itt legel. A szomszéd telken zúgott valami nagy gép, mégis itt voltak nagy nyugodtan és eszegettek. 

Megint jön a tél, nem tudom milyen idő lesz, de megint megvan a veszélye, hogy be fognak jönni a kertbe. Sajnos a szomszéd felől alacsony a kerítés és bár odatettem a riasztót, nem tudom mi lesz. Már betankoltam mosószappannal, hogy kirakok darabkákat, az állítólag elriasztja őket. Idén tavasszal a szarvasok lezabáltak egy csomó növényemet, ezt az idén szeretném elkerülni. 

Jah, egyébként ma reggel befűtöttem. Már akartam csinálni próbafűtést, hogy ha probléma lenne, ne akkor szembesüljek vele, amikor már tényleg hideg van, hát most hideg van, és most már úgy is hagyom a kazánt. Úgyse fűt, amikor melegebb van, mint a termosztát beállítása, de ma elkelt ez a kis melegségérzés. A páratartalom is nagyon magas, legalább kicsit csökkenni fog az is. Ha lesz még jó idő, itt úgyis nagyon felmelegszik, mert déli fekvésűek a szobák, csak úgy melegíti a nap a házat. Nyáron lenn is van mindig minden redőny.  Ami ilyenkor előny, az nyáron sajnos hátrány. Gondolkodom a ház szigetelésén is, embert kéne hozzá találni, az a legnehezebb. 

A kert viszont a hűvösebb időtől magához tért, minden ontja a termést és a virágot. A cukkinivel már Dunát lehetne rekeszteni, a tökök is nyomják, mint állat. Mehetnék akár a piacra is velük. 

A virágok is elkezdtek kinyílni, a datura maga a csoda. Nemcsak virággal, hanem bimbóval is csurig van. 

Megint termett zöldbab is, így már elég lesz télire, az biztos. Tavaly  rengeteget ettem, rakottan, tejszínesen is levesnek, hol hússal, hol kolbásszal, hol magában, de zöldséglevesbe, szabdzsiba  is szeretem, illetve szoktam meghagyni zöldeket hosszúnak húsfélék mellé köretnek. Sokféleképpen lehet csinálni, variálni, ezért is szeretem. 

Raktam el a fagyasztóba paradicsomot is, forró vízbe dobáltam, lehúztam a héját, mégis jobb a saját télen egy lecsóba, mint a konzerv. Kicsit szétrepedeztek a hirtelen sok eső után, de amúgy nincs velük semmi baj. Még rengeteg lesz, nem tudom majd be tud-e érni, ha az idő ilyen vacak marad. Ha más nem lesz, akkor főzök a zöldekből paradicsomlekvárt és csatnit. A kápiapaprikám meg egyenesen gyönyörű. 

De lesz még egy csomó tomatillom is, amit nem hagyok kárbaveszni. Van egy csatni receptem, vettem hozzá fekete mustármagot is, kipróbálom, hogy milyen ízű lesz belőle. Nagyon szeretem a csatnikat, mert mindnek nagyon jó, érdekes íze van, mind más, máshoz jó. 
A tomatillo pedig igazán különleges dolog. Valamelyik nap tepsis húsra tettem szeleteket és nagyon finom lett. 

A kerámiatepsi aljára tettem vajat, ráfektettem egy csomó cukkinikarikát, hagymakarikát, krumplikarikát, sóztam, kis provanszi fűszerrel meghintettem, rátettem a kikloffolt és grillfűszerrel megszórt hússzeleteket és a tetejükre a karikára vágott tomatillot. Olyan jó kis édes-savanykás ízt adott az egésznek, hogy nem kívánt semmi savanyúságot, úgy lehetett enni, ahogy volt.