Tegnap megműtötték Elzát, sajnos nemcsak ivartalanítás lett belőle, mert a méhét is ki kellett venni. Sőt a doki még valami mirigyet is talált a hasában, ami el volt fertőződve. Úgy nézett ki, mint egy túlérett mini pöfeteg gomba. Lehet, hogy ezért volt olyan puffadós ez a cica és fingós is. Szegénykém, mindig olyan bűz volt körülötte, hogy az rémes volt. Remélem ez ezzel meg fog szűnni.  Kaptunk egy lapu antibotikumot is, azt az egészet be kell szednie. 

Vettem a fejére újfajta gallért is, de addig tartott, amíg elkezdett ébredezni, még fel se tudott állni, de már lepiszkálta magáról, pedig hámszerűen kötötte meg az asszisztesnő... szerencsére még elég kába volt a cica, ezért vissza tudtam tenni rá, de reggelre megint levetette. Hát ez van, Böbe se tűrte magán. Nem tudom a dokik hogy gondolják, de nem tudom létezik-e macska, amelyik kibírja 10 napig ezzel a szarral a fején. Szerintem nem létezik. 

Itt még alszik, nyitott szemmel alszanak, elég érdekes. 

Adtam Elzunak ma reggel már enni egy fél doboz cicakaját és vizet is, de nem ivott. Emlékszem a Böbe már éjjel ivott, mint egy kis gödény, viszont sokkal később evett. 

Elzu még most is roskatag, a mai nap még nehéz lesz, talán a holnapi is, ez nagyobb műtét volt, mint a Böbéé volt. Benn tartani se lesz könnyű a verandán, gondolkodtam is, hogy behozom őt a szobába, hogy jobban szem előtt legyen, de ez a környezet idegen lenne neki, a verandát viszont ismeri, ott gyakran időzik és hát Böbével se jönnek ki túl jól. 

Szeretném, ha meggyógyulna ez a CicaNéni, ez egy olyan sokat szenvedett cica. Amikor idecsapódott egy csontbőr roncs volt, az éhhalál küszöbén. Emlékszem Herkules odaadta neki a kajáját... én nem akartam ezt a cicát már ide, de Herkules rendületlenül odaadta a sajátját, végül csak megenyhültem. Nehezen fogadtam be Elzát, mert nem akartam nőstény macskát, csak Herkules volt a tervben.

A CicaNéni nagyon bizalmatlan vadállat volt, a kajáért nagyon tolakodó volt, (persze ő csak élni akart és enni) és iszonyú trampli is volt, mindenen keresztülmászott, nem tudta mi a vizestálka, meg a kajástálka, de aztán megtanulta. Ha megmozdultam az ablaknál, elrohant. Aztán azt is megtanulta, hogy Herkulessel mindketten kapnak enni és hogy mindig van kaja, hogy nem kell félni. Ami azt illeti okosabb, mint Herkules és viszonylag hamar megszelídült. Ráadásul szerintem ő valami kidobott cica lehet, mert télen, amikor behoztam a verandára a hideg elől, akkor tettem ki neki almostálat, azt viszont azonnal tudta használni. 

Az viszont biztos, hogy hihetetlen szeretetigényük van ezeknek a jószágoknak, nem is hittem volna. Elza nagyon bújós, sündörgős, de még Herkules is elkéri az ablakban a simit, néha kevesebbet, néha egészen meglepően sokat. Van, amikor szinte vonaglik a kezem alatt, ő irányít, hogy mindenét végigsimizzem... az udvaron meg elrohan a bolondja. :)