Na megint nem jöttem haza dudva nélkül! :)))

Újabb fajta íriszt vettem, Iris Sibirica (white). Van már szibériai íriszem (Golden Edge), de az lila lesz, már feltéve, hogy túléli a telet. Bár az iriszekkel nem szokott gond lenni, eddig még mind megmaradt. 

A másik növény egy Phlox paniculata (Bright Eyes), ezzel kicsi bajban vagyok, mert kicsit hamari volt a vétel. Ugyan van oldal, ahol azt írják, hogy egész évben ültethető, de szerintem régóta van a boltban, hozzászokott a melegebb levegőhöz, sokkot kapna, ha most kitenném. Úgy döntöttem, hogy mindhármat kiteszem a verandára, így csomagostól, mert a jövő hétre még -7 fokokat is ígérnek. Aztán valószínűleg beteszem cserépbe és amikor  majd  látszik egy kb. egy-kéthetes csendesebb, nem túl fagyos időszak, akkor kiteszem a ház déli fala mellé. 

A harmadik növényem a Helenium Autumnale (Napfényvirág), amit most így utólag már nem biztos, hogy jó ötlet volt, mert van kúpvirágom is, meg kokárdavirágom is... na mindegy, lesz mégegy sárga. Tavaly ősszel csak a csicsóka volt, ami sárga virágom volt (a büdöskéken kívül), de azt is alig lehetett látni, mert jó 2,5 méteresre nőtt. 

Ma - hogy jobb idő van és nekem is van időm - kicsit figyelmesebben végignyargaltam a kerten és úgy látom, hogy a fagyokat jórészt mindenki túlélte. Még a kínai szegfű is él, amit amúgy egynyárinak vettem. Kíváncsi vagyok megmarad--e tavaszig és kihajt-e újra. 

Talán a legnagyobb kárt a fekete hunyor szenvedte el, pedig az decemberben virágzott és még posztom is van róla. Most láttam, hogy majdnem az egész növényem kifeküdt a fagytól és a közepe össze volt penészesedve... szegény. Kiszedtem a beteg részeket,  és úgy látom, hogy van még élő része. 

Az is látszik már, hogy a krizantémok közül melyik volt az egynyári... amit persze áttelelőnek adtak el a piacon, de ezt írtam anno, hogy annak tudatában vettem meg, hogy úgyis azt mondják, csak, hogy megvegyem. Nem tisztességes és elgondolkodtató, hogy az ember már számít arra, hogy átverik, de hát ilyen emberek is vannak. Sokan... sajnos. Azért még vissza se vágtam őket, meglátom, hogy végül melyik fog kihajtani. Tavaly is azt hittem, hogy az egyik magas, lilásbordós színű, amit a szomszéd nénitől kaptam tavalyelőtt ősszel (meghalt szegény néni tavaly évvégén -  nem koronavírusban, hanem már nagyon idős volt) nem fog kihajtani. Nagyon késő ősszel adta, szinte biztos voltam benne, hogy nem maradt meg, aztán tavaly tavasszal láttam, hogy szépen kidugta a hajtásait. Hát bakker, marhára örültem!  El se tudom mondani mekkora örömöt szerez, amikor egy növény kibújik a földből és elkezd fejlődni.