Lassan elfogynak a mindennapi bejegyzések, pihenőre vált a természet  és vele együtt a kert is. Egy kicsit lehet, hogy pihenőre váltok én is. Majd meglátom mennyire lesz témám, kedvem írni. 

Persze télen is vannak gyönyörűségek, hó, zúzmara, madáretetés... de napi témának ez kevés. Lesz pár hónap tervezgetés, amiről majd lehet, hogy írok is, de picit el akarom engedni a teendőket és a listákat. A kihúzgálást, hogy mit csináltam meg és mit nem. El akarom vetni magam kicsit a fotelben, leülni a TV elé, élvezni a meleg szobát és pihenni. Lustizni. Úgy tűnik a téli visszahúzódás nálam is megkezdődött, hogy aztán meddig tart, az majd kiderül. 

Persze vannak terveim, pl. köveket akarok még gyűjteni a sziklakerthez, mert már most látszik, hogy túl pici és nekem túl sok tervem van az ültetéshez. vehetnék is, de akkor muszájmelóvá változna az egész projekt, azt meg nem akarom. Mert akkor idehoznának egy kocsi követ, amitől nem férnék és azonnal építeni kellene, ha pedig hozok pár övet és berakom, akkor elkezd alakulni. Az ilyen módon épített dolgok nekem jobban bejönnek, jobb ötleteket hoznak, mert szinte maguktól épülnek, alakulnak. Odakívánkoznak, ahová nem jutott és akkor az ember megy és szerez még hozzávalókat. És a növények is alakítják, ahogy jönnek, ahogy találok olyanokat, amikre vágyom, úgy épül az egész. Alakítja, elkéri a kertben a saját helyét. Így szeretem, nem a műkertet, de ezt már többször is írtam.