Ma hajnalban megint itt volt a szarvas. Már ébren voltam, amikor észrevettem, hogy valami erősen kapcsolgatja a mozgásérzékelős lámpát odakinn. Kikukucskáltam a redőny rései között és láttam, hogy a szarvi itt áll közvetlen az ablak alatt, mármint a kerítésen kívül. Nőstény, nem is túl nagy, tényleg nem értem miért jár egyedül. 

Először azt hittem, hogy a virágaimat eszi, de a szilvafa alatt eszegetett, szerintem a lehullott szilvát, pedig már nincs sok, de biztos most fedezte fel... vagy én őt. :)))

Tegnap délután sikerült egy pár dolgot megcsinálni a kertben, bér eléggé eléggé volt, de azért elégedett vagyok magammal. Kiszedtem és elpakoltam az összes karót, amikre a keleti ölesbab futott fel, nem volt egyszerű kiszabadítani és persze kiszedtem magát a babot is. 

Nekiestem és kiirtottam a kiwano uborkát is, amin egy szem se termett, most kezdte volna, de ennek meleg kell. Láttam rajta pár apróságot, de már hete ugyanolyanok és nem érnének be. Pár tövet öltettem és befutotta még a nemtudommit is. Nem mondom, hogy fel fog kerülni a felejtős  listámra, de jövőre csak egyet ültetek valahová olyan helyre, ahol futhat kedvére. Karóra irányítani egyszerűen lehetetlen, mert elágazik és irányíthatatlan, na! 

Így nézett ki: 

A helyét rögtön fel is ásóvilláztam, az ágyás szélébe még tavaly tettem egy csomag krókuszt, azokat kiszedtem és átraktam máshová, mert nem szerettek itt lenni, olyan kis nyomorultak voltak tavasszal. Meglepően laza volt a föld. Tavaly ősszel, amikor felástam, (ez a rész előtte tiszta parlag volt) kifordultak belőle olyan agyagos rögök, hogy azt hittem használhatatlan lesz ez a darab föld itt. És nem igazán fagytak szét a télen sem, tavasszal kapával vertem szét őket, már amennyire tudtam. Nem tudom, hogy a kiwano tett-e jót neki, de most porhanyós és jó minőségű. Lehet, hogy csak levegőt kellett kapjon a gyomoktól és valószínűleg a giliszták is beköltöztek, vagy passz. 

Csináltam helyet a tűztövisnek is és el is ültettem. Kicsit távolabbra a kerítéstől, hogy ne nőjön bele, de gyakorlatilag mellé. Gondolom maikor menő így is eléri majd a kerítést, de majd úgy metszem, hogy ne legyen áthatolhatatlan dzsumbuj belőle. Szeretik a madarak a bogyóját, legalább rájárhatnak majd erre is a kis aranyosak. 

Úgy döntöttem meghagyom a hatalmas hajnalkát is, hogy minden magját megérlelje, hadd egyék azt is, remélem szeretik. Ilyenkor ősszel a tuják is rengeteg magot hoznak, azt is nagyon szeretik. 

És elültettem a valódi (fűszer) sáfrányokat is, (Crocus sativus) ezeknek most kell majd virágozniuk október környékén és nagyon remélem már szedhetek majd róluk pár bibét. Bár... azt olvasom, hogy az egész virágot le kell csípni... sajnálnám, na majd meglátom.