Igen, elég sokkos reggelünk volt. Amikor felkelek mindig a cicaetetéssel kezdek, mert ezek olyanok, mint a farkas, mindig éhesek. 

Nyitom az ajtót, ilyenkor a Böbe mindig beugrik és nyávogva követeli a kaját, vagy legfeljebb egyszer kell neki szólni és szalad. Ma reggel azonban sehol senki... gyanús is lett rögtön a dolog. Kimentem, szólítgattam őt, de sehol a cica. Megyek hátra, hát látom, hogy a sok felrakott fa ledőlt. De nem ám egy pár darab, hanem 3 sornak a vége totál ledőlt, szerteszéjjel hevernek a leomlott fadarabok... no, mondom az én macskán ott van valahol alatta agyonütve, mert biztos maga alá temette a fa. Szólítgattam, hogy esetleg nem csak megsérült-e, de semmi. 

A fa annyira le van omolva, hogy az esélytelen, hogy azonnal elkezdjem felrakni, egy hosszabb projekt lesz a hétvégén (hogy bazdmeg macska), nem is tudom, hogy mi a fenét lehetett rajta csinálni, amitől így leomlott az egész, pedig elég stabilan raktam fel.

Ezért van kinn a Böbe, mert idebenn nem lehet tőle megmaradni, őrjöng, mint egy bolond. Fogalmam sincs, hogy tartanak macskát emberek a lakásukban és mekkora károkat okozhat, de ma reggelre bizonyos lettem abban, hogy sose fogom beengedni, (mármint benti macskának) legfeljebb nagyon hideg téli éjszakákon. 

Sehol nem találtam a Malacot, aztán megláttam, hogy herkules megjött reggelizni, odaadtam neki a kaját és akkor láttam meg a Böbét is a tetőn, hátul. Hiába szólítottam nem jött és nem is mozdult. Mondjuk azt rögtön tudtam, hogy nem sérülhetett meg nagyon, mert akkor nem tudott volna felmászni a tetőre. Végül amikor Herkules elment, akkor tudtam őt berimánkodni az ablakon, de nem evett és eléggé meg van zavarodva. Ebből tudom, hogy ő bontotta le a farakást. A Kis Majom! kezd ráébredni, hogy az élet nem veszélytelen üzem. 

Kissé zavarodottam mászkált itt benn, még simogatni se hagyta magát és most benn van az ágy alatt, a legtávolabbi sarokban. 

Onnan fogom tudni, hogy rendbejött lelkileg (mert amúgy nagyon jó a felejtőkéje), amikor kijön az ágy alól és újra bolond lesz.