Leszakadt egy ág az öreg szilvafáról, annyi szilva volt rajta. Azt mondják, hogy ezt a fajtát fosókaszilvának hívják, de szerintem nem az. Ahogy a neten nézegettem a képeket, a fosókaszilva apró, sárga és gömbölyű, de ezek nagy szilvák és formájuk is a hagyományos, hosszúkás szilva forma. Nem magvaváló, viszont nagyon lédús és édes, amikor megérik. 

Meg kell majd fiatalítani ezt a fát is, mert sok ága le van száradva. Rosszul is néz ki, illetve nagyon magas már, a legszebb szilvák ott nőnek fenn a magasban és nem lehet őket elérni. 

Szóval leszakadt a nagy ág, rajta a sok éretlen szilvával. Kerestem hozzá receptet a neten és a fermentálást találtam. Fogalmam se volt, hogy lesz-e belőle valami, de végül is nem került semmibe,. 

Amiket hozzáraktam egy 5 literes üvegbe:

arányaiban 1 liter vízhez, 1 evőkanál só (több liter víz volt, annyi, hogy ellepje a szilvát) 

az aljára kapor 

egy szál tárkony

szegfűszeg

szegfűbors

borókabogyó 

és sajnos nem volt itthon darabos fahéj, pedig azt is szerettem volna bele

Lecsavaroztam az üveg tetejét és kitettem a szilvafa alá félárnyékba. 

Kinn volt vagy 2 hétig legalább, de az is lehet, hogy 3 hétig is. Néha kiengedtem belőle a gázokat. A zöld szilvák elkezdtek sárgulni az üvegben. Fogalmam se volt, hogy jó lesz vagy mi lesz, de hagytam őket sárgulni, egyszer közben kivettem egy szilvát és akkor már sejtettem, hogy nem lesz ez rossz, de még hagytam tovább érni. 

Aztán végül leszűrtem a levét és félretettem, a szilvákat átraktam kisebb üvegekbe és ráöntöttem a levét és levittem a pincébe a hűvösbe. A biztonság kedvéért tettem az üvegek alá műanyag tálcát, ha netán kiforrna némi leve, de eddig nem forrt egyik sem. Hogy aztán az üvegben mekkora a nyomás most, azt nem tudom, majd ha felbontok egyet, akkor kiderül. Nem tettem bele cukrot, nagyon nagy nem lehet.