Tegnap lementem délelőtt a kert végébe és lekaszáltam a füvet, beleértve a szép katángkórókat is. Muszáj volt csinálnom valamit, ami nehéz, hogy segítsen kivinni belőlem ezt a fájdalmat, amit Herkuló miatt érzek. 
Olyan üres minden... nincs ott az ablakban, sehol semmi kukkolás, nem kellett a gyógyszerén törni a fejem, hogy adjam be, nem kellett reggelit készíteni neki, nem szalad utánam a kertben és nem hempereg előttem, hogy vakarjam a hasát. Egyszerűen hiányzik az egész kis, csodálatos lénye, nem tudom, hogy fog majd megszűnni vagy enyhülni ez az űr. 

Ezért kaszáltam, ha bajom van, akkor neki szoktam állni valaminek, hogy kivigye belőlem az erőfeszítés ezeket az érzéseket és általában valamennyire segít is egy kis időre. 
Bár most még mindenről ő jut eszembe, ránézek a nagy kenőmájasra a hűtőben, amit azért vettem pénteken reggel, hogy majd a műtét után legyen friss, amiben beveszi a gyógyszerét... hoztam egy kiló csirkecombot is, hogy majd megfőzöm neki, a műtét után a múltkor is húst evett, mert az megy bele legkevésbé a sebbe, és bevásároltam cicakajákkal is, mert fogyóban volt a készlet és 3 cicára vettem, ahogy mindig is, de már csak ketten vannak... 
Érdekesek voltak egyébként pénteken este, mind a ketten bejöttek, Elza is benn aludt a verandán és Böbike is bejött, velem aludt. Éjjel fél 3-kor ébresztett fel, akkor kimentek mind a ketten. 

Gondolkodom azon, hogy lenne amit másképp csinálnék ma már, de Herkuló az első cicám volt és egyáltalán nem ismertem őket, semmilyen cicás tapasztalatom, se ismeretem nem volt. Ma másképp szelídíteném őt, biztos nem kéne hozzá ennyi idő... szerintem sok múlt azon, hogy olyan sokáig nagyon vad volt, bár ezen már sajnos nem tudunk változtatni. 
Az idén már 3 cicát veszítettem el, Marcikát februárban altattuk el, a szegény mostohagyerek Nyenyere meg elveszett... most már jó lenne egy kis betegségek és veszteségek nélküli időszak. Remélem a Böbe és Elza jól lesznek, jól esne már egy kis gondtalan időszak velük. 
Ma reggel itt volt a MosogatóCica is enni, már nem jön gyakran, van, hogy 4-5 nap is eltelik, hogy látnám, de ilyenkor nagyon éhesen jön, le is van fogyva nagyon. Nem tudom hol lakhat. 

Aztán tegnap egész nap olyan voltam, mint a bolygó hollandi, csak ténferegtem ki meg be, a szemem sarkából mindenütt a CicaUrat véltem látni... keservesen, fájdalmasan üres nélküle az udvar. Hiába van itt a Böbe és Elza. 
Bennem eddig nem is tudatosult, hogy hányszor kimentem csak úgy, hogy és megszeretgessem, csak úgy, hogy megöleljem a kis testét. Valójában nem is biztos, hogy én öleltem, lehet, hogy inkább ő ölelt engem azzal a nagy, sok szeretetével, ami lakott benne. Nagyon hiányzik! :(
Próbáltam Elzát az ölembe venni, de esze ágában se volt maradni és én is rájöttem, hogy a CicaUrat nem lehet csak úgy behelyettesíteni... örökre hiányozni fog, mert senki sem Ő. :(
És persze Elza se egy pótlék, őt is saját magáért szeretem, de az ő természete más, ahogy mindegyikük egy külön kis egyéniség. 
A CicaÚr különleges volt, ő nagyon tele volt szeretettel, bújással, na meg élvezkedéssel is, mert a hasvakartatás az sose maradhatott el. Jaj, látni kellett volna olyankor a kis pofiját! :) 

***

Szedtem fel megint hagymákat, amik kész vannak és az elefántfokhagymákat is felvettem. Párat, aminek volt hosszú szára, fel is kötöttem és a tető alatt száradnak. 
Még van kinn hagyma, de már nem sok, de végül is, ennyi elég lesz nekem télire. 

Betettem a cicabungit a mosógépbe, szépen kimosta, megmaradt a rugalmassága is. Nem tudom kell-e majd Elzának a télen.
Eredetileg Böbének vettem, de kb. 5 percet töltött benne, aztán megkapta Elza, nagyon örült neki. Ő egy őszi-téli szezont abban henyélt, de utána nem kellett többé neki sem. Akkor kapta meg a CicaÚr, aki viszont imádta és csak az utóbbi időben nem tanyázott már benne, mert jött a nyár és nagyon meleg volt. Majd Elzának újra megmutatom amikor jön a hűvösebb idő. 

Vettem le egy uborkát is, nem tudom megállapítani, hogy ez most Carosello vagy az örmény méteres, elvileg Carosellok vannak oda ültetve, de az nem szokott ilyen hosszúra nőni.
Nagyon finom uborka, csináltam belőle tzatzikit, de ennek a magját ki szoktam vágni, mert sokkal jobban el is válik a húsától és sok benne a mag, viszont csak vékonyan az uborka közepében van. 

Megint lett pár uborkám is, egy szép, nagyon friss kicsi gömbcukkini, egy sárga cukkini és két szép kicsi, sárga patisszon, ezeket beraktam. Vettem le hozzá egy kosszarvú paprikát is, az ízéért. Most 4 db nagyobb üveggel lett és egy kicsi... össze fog ez gyűlni, mire elmúlik a nyár. 

 Lassan indul a titónia is, szeretem ezt a virágot. Az idén nem olyan nagy, de ebben a szárazságban minden kisebb, pedig még meg tudna pedig nőni, ha lenne párszor eső... látszik, hogy ki van égve a fű...

Most nyílnak az óriás liliomok is, egy illatfelhő tőlük a kert. Erősebb az illatuk, mint a fehér Madonna liliomoké, persze ezek nagyobbak is és több is van belőle. 

A Clematis 'Star of India' nem múlik virágozni, egyfolytában nyomja lankadatlanul, pedig tavasszal azt hittem ki se fog hajtani.