December elsejétől máig a tél felvonultatott mindent, amit csak el lehet képzelni, hogy szép a télben. Elsején egész nap havazott és meg is maradt. Semmi olvadás, semmi locspocs, gyönyörű, szűz, fehér hó. A kertben csak a madarak lábacskáinak a nyomait lehetett látni és a szomszéd macsek talpainak…

Sosem érdekeltek a madarak, nem is ismertem őket. Fecskét, cinkét, gólyát, verebet. Amiket mindenki ismer, de alapvetően nem is kedveltem őket, nem érdekeltek.  Aztán az idén, hogy lett végre kertem, elhatároztam, hogy madáretetőt fogok kitenni. Most már etetők vannak és még tervezek továbbit is…