Nincs ennél a nehezen olvadó, mégis már összelottyadt, aztán megfagyott, majd újra kiengedett hónál kiábrándítóbb látvány. Alig várom, hogy végre teljesen elolvadjon. Olyan, mintha a föld valami rongyos, koszos ruhába lenne öltözve, a kert, mint egy szedett-vedett hajléktalan, cafatokban lógó…

Tegnap még az eső előtt bekapkodtam a sárga céklákat, nem ennyi lett ami a képen van, ezeket meghagytam, mert majd sütni szeretném a sütőben és jó lesz szendvicsre céklakrémnek.  A többit megfőztem héjában, meghámoztam és szeletekre vágtam. Kisebb szeletekre vágtam fel, mert kicsi üvegekbe tettem…

Hétfőn ismét Herkulessel voltam a dokinál, megint csupa tályog és seb a szája és nem tudott enni. Beletelt kis időbe, mire meg tudtam fogni őt, jó sokáig kellett édesgetni magamhoz. A doki után bevittem őt a pince előterébe, ott is maradt éjszakára is és tegnap is egész nap benn volt, legalább ott…