Kicsit aggódtam ma a kis madárka miatt aki itt költ nálam és a babák miatt is. Reggel kétszer is éppen szembejött velem, amikor mentem le a lépcsőn. Az egyik alkalommal éppen léptem le, amikor bevágódott elém és akkorát fékezett, a fal peremére ült le.  Én is megálltam mozdulatlanul, hogy nyugodtan…

Egyébként egészen hihetetlen, hogy az állatok itt élnek körülöttünk és mégis alig látjuk, alig érzékeljük őket. Valamelyik nap a szilvafán volt a fejem fölött akkora dalolás, hogy csuda. Elkezdtem keresni a hang gazdáját, de nem tudtam meglátni őt, pedig ott volt valahol a fán!  Így van ez az…

Visszatért a kis rozsdafarkú, aki már tavaly is itt költött. :) Ez a kép még akkor készült, amikor lerakta a tojásait és nagyon sokáig ült rajtuk, szinte alig mozdult el még enni is. Érdekesen szelídek ezek a kis madárkák, bár a közelembe nem jönnek és amikor jövök-megyek, akkor általában…