Kicsit aggódtam ma a kis madárka miatt aki itt költ nálam és a babák miatt is. Reggel kétszer is éppen szembejött velem, amikor mentem le a lépcsőn. Az egyik alkalommal éppen léptem le, amikor bevágódott elém és akkorát fékezett, a fal peremére ült le. 

Én is megálltam mozdulatlanul, hogy nyugodtan el tudjon menni, mert annyira tud pánikolni, hogy félek egyszer összetöri valamijét. Érdekes, hogy ennyire fél és mégis itt költ közvetlen a közelemben. 

Jövőre biztosan teszek ki fészket a tető alá és majd kiválasztja, hogy melyikben szeretne lakni. Ha élnek, ha visszajönnek. Mert tavaly emlékszem, hogy nagyon sok rozsdafarkú volt itt, olyan kis guggolós madárnak hívtam őket, mert páros lábbal elég gyakran guggol egyet. :))) 

Most meg alig vannak... mintha csak egy a kis család lakna itt. Egyébként azt hiszem mégiscsak ketten lehetnek - egy pár  - mert a fészken egy kékesszürke színű ült, csak a farka rozsdás, de kinn egy feketét szoktam látni. 

Nagyon remélem, hogy felcseperednek a kicsik is, sőt az idén még fog költeni ez a pár is, talán őszre megint tele kert a rozsdafarkúakkal... jó lenne, ha jövőre újra ide jönnének haza mind.