Kezdtem már aggódni a virághagymák miatt is, mert október 2-án írt utoljára a webáruház, hogy bocsi, kicsit késni fognak, mert hozzájuk se érkezett be még az összes szállítmány. Aztán azóta csend volt, írtam is nekik csütörtökön egy mailt, kérdezvén, hogy lesz-e ebből valami, mert itt északon biza…

Ez a péntek délutáni csodaásóvillázásom eredménye. Az szépen látszik, hogy a szomszéd kerítése már majdnem bedől hozzám, de most ezen nem bosszankodunk, végül is elférek tőle. Majd ha bedől, akkor megoldjuk valahogy. Eddig tele volt gyommal az a rész, pár növényt ültettem oda, de nem szeretik igazán…

 Megpróbálom folytatni a blogolást. Nem tudom a napokban mennyit leszek majd képes kimenni a kertbe és tevékenykedni, de muszáj lesz, ahogy ezt is azért csinálom most, mert leköti a figyelmemet, eltereli a gondolataimat és jól esik kiírni magamból.   Fáradtnak érzem magam, fizikailag is és lelkileg…