Egyébként egészen hihetetlen, hogy az állatok itt élnek körülöttünk és mégis alig látjuk, alig érzékeljük őket. Valamelyik nap a szilvafán volt a fejem fölött akkora dalolás, hogy csuda. Elkezdtem keresni a hang gazdáját, de nem tudtam meglátni őt, pedig ott volt valahol a fán!  Így van ez az…

Visszatért a kis rozsdafarkú, aki már tavaly is itt költött. :) Ez a kép még akkor készült, amikor lerakta a tojásait és nagyon sokáig ült rajtuk, szinte alig mozdult el még enni is. Érdekesen szelídek ezek a kis madárkák, bár a közelembe nem jönnek és amikor jövök-megyek, akkor általában…

Nem is fűzök a képhez csak annyit, hogy tiszta szerencse, hogy az ágyásba ültetett földimandula nem kelt ki. Ennek a tanulságát eltettem jövőre, azt hiszem korán ültettem el a magokat.  Hanem, hogy ez a szorgalmas kis fúrógépezet mit művelt! Megáll az eszem! Még nem raktam ki a földbe ásott…