Tegnap reggel nekiestem az előkertnek az ásóvillával és felszedtem egy csomó virághagymát. 
Kétféle őszi kikericset, fehéret és lilát, mert már annyira benőtte körülöttük a többi a növény a teret, hogy az is lehet, hogy ki se tudtak volna nyílni, de ha igen, akkor se látszottak volna. A lilából rengeteg lett, de a fehér éppen csak szaporodott az évek alatt, nem is volt szép sose. Remélem jobb helyet találok majd neki. 

Ezek a lilák, gyönyörű, hatalmas hagymák, a fehérek nagyon csenevészek.  

Volt egy szerencsétlen krókuszültetésem is tavalyelőtt ősszel a pálmaliliom mellett/alatt, nem is virágzott alatta igazán, pedig ezek szép, nagyfejű, sötétlila krókuszok, azokat is kiástam, illetve szintén be volt már szorulva a vetővirág is. Azt hiszem anno 1 darab hagymát vettem (most ezen mosolygok, de ez még a legelső vásárlásom volt és kísérletnek szántam, bár egyébként is szeretek így 1-2 darabból magamnak szaporítani), most kiástam legalább 20-25 darab hagymát és szép nagyok is. 

Kiástam  egy csomó halványsárga íriszt is, visszavágtam a levelét, annak is, ami a földben maradt, mellette is volt egy krókusztelep, abból is kijött egy rakás hagyma.  
Valamelyik nap a bunkós díszhagymákat ástam ki, már amennyire díszhagymát fel lehet szedni, mert annyi apró hagyma volt a földben, hogy egy csomót visszatemettem, szerintem ott már díszhagyma lesz örökre, akár tetszik, akár nem. 
Pár hete a fehér gyöngyikéket is kiástam, most átválogattam őket, megtisztítottam és ki is ültettem őket két helyre is. 
Tegnapelőtt az ásóvillával felnyomkodtam egy részt és a nagy hagymaásás közepette jutott eszembe, hogy azon a részen volt nekem világoskék fürtös gyöngyikém is. Gyorsan meg is kerestem őket, kiszedtem és újra ültettem majdnem ugyanoda és mellé tettem a fehér gyöngyikéből is, a többit meg kitettem a ház elé (bár, mintha már ültettem volna, de legfeljebb két helyen lesz. 
Maradt meg néni csesznye sárga krizantém a ház előtt, azokat is felkötöztem. 

Most aztán elkezdhetem keresni a hagymáknak az új helyet. Nem is biztos, hogy ezen az őszön veszek már hagymákat, mert rengeteg van és nem tudom hová tenni. Majd amikor megint újabb részeket hódítok meg, akkor veszek újakat. 

Aztán délután kicsit elfelhősödött és azonnal mentem is kifelé gazolni a kerítés melletti cserjést.

Így nézett ki: 

Csak egy kis részen tudtam megcsinálni, mert annyi kék fadongó, lódarázs, poszméh és miegymás van még most is a barátcserje virágain, hogy nem igazán merészkedtem a közelébe. 

Ilyen lett: 

Kiszabadult egy talajtakaró tuja, vagy boróka (?) is, azon gondolkodom, hogy át kéne innen ültetni, vagy legyek még türelmes? Tulajdonképpen azért tettem oda, hogy majd a fenyő alatt szépen betakarja a talajt, de az a fenyő az idén nőtt valamennyit először, nehezen halad szegénykém nagyon. Majd lehet, hogy kiárkolom körülötte, hogy nagy esőknél jól beálljon a víz, hogy elég legyen neki. 

Aztán a barátcserje mellett visszanyestem a jószagú cickafarkat, mert már elnyílt, de a többi cserjével annyira összenőttek, hogy nem merészkedtem közéjük. Lassan elvirágzik, akkor majd folytatom azon a részen is. 
Addig is nekiálltam az egyik legmostohább résznek, pedig az volt a legelső, amit felvilláztam, amikor még az egész kert csak egy nagy füves parlag volt. Telepítettem oda egy boglárkacserjét, ami tavaly kihalt a sok csapadék miatt és azt hiszem az alapos virágzás utáni metszésem se segített neki a túlélésben. Ültettem még oda fürtös gyöngyikét, a hagyományos  kéket és pár sárga nárciszt. 

Így nézett ki ez a rész 2021. 08. 11-én, azaz 3 éve. Ott a fekete geotextileknél van a boglárkacserje, ami kipusztult és mellette balra látszik egy kis lilás valami, az a barátcserjém. Ma már hatalmas. :)

Ezt a részt közben ellepte a gyom, arra kezdtem el járni és olyan lett, mint a beton. 

No és akkor most ezt kezdtem el felnyomkodni a villával, hogy kiszedjem a füvet és majd le fogom takarni geotextillel (a fele most is le van takarva) és ott a barátcserje is látszik, hogy mekkora már. 
A téglák a geotextilt tartják a földön, de majd leteszek egy újabbat is, amíg kitalálom mi legyen a sorsa ennek a résznek. 

Közben jutott eszembe, hogy ott vannak (valahol) a nárciszok is, hát alig találtam meg, mintha elvándoroltak volna, de nem, hanem a barátcserje nőtt meg annyira, hogy totál csalóka lett a hely. 
Végül kiástam a nárciszokat, a gyöngyikét ott hagyom, ott szaporodhat tőlem. 

Annyira leizzadtam, folyt a csatak a szemembe és valami meg is csípett megint a hátamon, ezért a gyomlálást nem fejeztem be, hanem bejöttem. Elég is volt egyelőre. Fürdés, hajmosás, aztán úgy benyomtam egy doboz barna sört, mintha vizet ittam volna. :))))

Közben nagyon szépen virágoznak a bugás lángvirágok is (Phlox paniculata) és a Kleopátra tűje is egyre nagyobb (alsó kép), őt még fogom mutogatni. 

Megjött a kis fóliaalagutam végre és tegnap ki is raktam a kertbe, mert nemsokára ideje lesz elvetni a rapinit, a müncheni sörretket és a vajrépát. Illetve vannak karalábé palántáim is és leveles kel. 
Nem fólia lesz rátéve, hanem  egy nagyon finom háló, hogy a földibolhák ne tudják megtámadni a veteményemet. 

Nagyon klassz a kis alagút, könnyű volt összerakni, tartósnak is látom és variálható is. Ha alacsonyabbra akarom, akkor nem 5, hanem csak 3 pálcából csinálom és akkor 10 kis tartóelemem van, de nekem ez így jobban bejön.
Adtak még hozzá 10 db kis talajszeget, műanyag az igaz, de egy könnyű fátylat kell csak a talajhoz erősíteni, lehet, hogy nem is lyuggatom ki a szegecsekkel, majd csak földet rakok rá körbe. Illetve egy rakás dupla csipeszt is adtak hozzá, amivel a takarót (hálót vagy fóliát rá lehet csipeszelni a tartórudakra. 
Lehet, hogy veszek majd még egyet, de előbb meglátom, hogy működik kinn az időjárásban. 

Tegnap reggel ezt az ágyást felvilláztam, kiszedtem a gyomot belőle, most már csak a beültetésre vár. 

 Csodaásóvilláztam egy új részt is, nem sok, kb. 1 nm lehet. Ez a szomszéd kerítése mellett van (ami épp bedőlni készül hozzám), oda ültettem ki a magról nevelt rozmaringjaimat. Már nem is számolom hányadik próbálkozásom ez a rozmaringokkal. Eddig mindig cserépben vacakoltam velük, most kiültettem a szabadba, aztán lesz ami lesz. 
Azért télire majd jó vastagon betakarom őket, meglátom megmaradnak-e. 

Vettem le egy újabb örmény méteres uborkát, most egy villát tettem mellé, hogy látszódjon mekkora böhöm ez. Majd salátát akarok belőle csinálni hagymával, borssal, kis kapribogyóval és görög joghurttal. 

Délután nekifogtam a tamariska alatt a lehetetlennek, bár csináltam én már pár lehetetlen dolgot ebben a kertben. Ha visszagondolok, hogy némelyik része hogy nézett ki... el se hiszem, hogy ugyanaz a kert. 
Szóval nekifogtam ezt a madársóskás borzalmat kigyomlálni, de muszáj volt az ásóvillával meglazítani a talajt, mert ez a növény kiszedhetetlen lenne. 
Így viszont kihamupipőkéztem a földből, nem állítom, hogy az összeset, de innentől kezdve, ami ki akar bújni, már sokkal könnyebben nyakon fogom csípni és kiszedem. 
Itt pl. nem is látszik, hogy van ott a susnyásban egy Erica Carnea, annyira ellepi a gyom, de az alsó képen már igen. 
Egyébként a nyuszifül is nagyon szépen terjed a tamariska alatt, de a meténgek is és nagyon szépen nyújtogatja a karjait a zöld-fehér kecskerágó is. 

Majd haladok szépen lefelé a többi cserje felé is, mert rémálom, hogy mekkora a fű közöttük. Remélem egyszer csak elérik azt a méretet, amikor már nem él meg alattuk annyi gyom.  
Itt pl. a tamariskánál már látszik egy kis részen, hogy a meténg erősebb lesz a gyomoknál, sőt van ott a tamariska és a tűztövis között egy veresgyűrű som is, ami az idén nagyon nagyot nőtt és alatta már nincs igazán fű. 

Egyébként 6 db csípéssel magamon jöttem be és van amelyikre nem hat a kenőcs sem, szerintem az lehet a kullancslégy csípése. Őrjítően viszket. Az ecet csillapítja kicsit, de az se tart sokáig. Borzalom ami kinn van, nem lehet megmaradni a rovaroktól, ezek fognak kinyírni minket előbb-utóbb.  Hogy utálom őket, az enyhe kifejezés. 

 Ez pedig a Böbe, újabban CsókaFica, ezt nem tudom honnan jött, de olyan kis CsókaFica, nem? :)))

Kigazoltam az oldalsó cserjés részt, mert már megint nem látszottak ki a folyondár alól. Leszaggattam az összes szulákot minden növényről, volt ami el is tört, de majd újrahajt. 
Közben legyilkoltam pár meztelencsigát is, amiket a sűrűben találtam. Az a baj, hogy 5 percig fog tartani és a folyondár az első esőcsepptől újra kihajt, bár ez akkor is nő  ha nem esik... tudom, hogy talajlazító és miegyebek, de akkor is utálom. 
Egyébként azon a részen, ahová ősszel vastagon leterítettem a magnólia lehullott lombját egy picikével gyérebb. Ősszel újra le fogom teríteni ezúttal az egész lombot oda fogom hordani. 

Két délután is volt egy kis eső is, nagyon kevés, de arra elég volt, hogy a kiültetett kis saláta palántáim szépen feléledjenek tőle. 
Visszavágtam a maradék ligetszépét is, felkötöztem a magas krizantémokat. A lilák zömében megmaradtak és a régi fajta, szálas sárgák is. Lesz egy bézs színű is és talán egy apró virágú lila, amit tavaly vettem és ültettem ki. Ennyi krizantémom maradt és még 2 van, amiket szintén két megmaradtról vettem le hajtásként, de azok nagyon vegetálnak. Nem tudom milyenek lesznek. Éppen tegnap ültettem ki őket a kertbe. 
Nagyon, de nagyon fog hiányozni az őszi kertemből az idén a krizantémok színkavalkádja. Azt mondtam, hogy nem fogom őket pótolni, de azt hiszem mégis megpróbálom.

A macsekok meg olajat nyalnak. Imádják a rántott dolgok sütéséből maradt olajat, akkor is hanem hús volt benne. Rántott padlizsánt sütöttem és adtam a cicáknak az olajból, azt a lefetyelést, nyalakodást és utána mosakodást látni kellett volna. 
Egyébként magamtól soha nem jutott volna eszembe, hogy ezt  a macsekok szeretik. Egyszer kinn sütöttem rántotthúst a bográcsban, szabad tűzön és a maradék olajat kiöntöttem a ház mellé a fűbe azzal a gondolattal, hogy majd az élővilág lényei szépen elbontogatják. 
Az élővilág lénye Herkules lett, aki napokig nyalogatta a fűről az olajat, az egész macska utána hetekig csupa olaj volt és attól féltem, hogy elviszi a róka, mert olyan szaga volt, mintha nagy darab, megelevenedett rántotthús mászkált volna az udvaron. :)))
Mr. Rántotthús egyébként itt henyél, beköltözött a csatornába a fedett lomos alatt, először csak a kilógó farkincot vettem észre. :))))
Herkules egyébként az a cicám, aki mindig meg tud nevettetni, mert totál hülye fejeket tud vágni, vagy mókás pózokat felvenni, na meg ilyen lehetetlen helyeket talál magának. 

 Tegnap kivagdostam a lyukakat az epreknek a leterített geotextilen is, aztán beleültettem az eperpalántákat. Ez is kész van, de ezzel még nincs vége. Sokkal több epret szeretnék a kertben. 

Fel fogom szedni a régi eprest is és újat telepítek a helyére, de előtte kap egy trágyát a talaj és ezt a részt nem geotextillel fogom leteríteni, hanem szalmával. Ott díszeleg a maradék szalma a szilvafa alatt és el akarom már onnan hordani. 
Azelőtt ott a kis padom volt, szerettem ott ücsörögni és második éve nem tudom odatenni, itt az ideje elrakni onnan a szalmát. Mulcsolni azt hiszem csak akkor fogom a veteményest, ha nagyon nagy szárazság lesz, mint 2022-ben volt, de egyébként nem. Annyira elszaporodott a gyom a mulcsolás miatt, hogy alig győzöm irtani. Talán az idén sikerül valamit gyérítenem, igyekeztem mindent időben kikapálni. 
Inkább másképp ültetek, jóval sűrűbben, hogy maguk a növények adják maguk alá az árnyékot és úgy tartsák hővösebben a talajt. 
Jövőre az ágyásokat is teljesen megszüntetem, meg azt a sok átjárót közöttük és még vegyesebben fogok ültetni.

Egyébként tettem-vettem tegnap, de nem látványos igazán, pedig egész nap melóztam, de itt is, ott is matattam és mind olyan volt, aminek meg kellett lennie.  Kigyomláltam a sárga zöldbab ágyását, elkezdett újra virágozni, hátha fog még teremni. A régi eprest is kigazoltam, remélem lesz ma kedvem felszedni. 
Rengeteg vizet kihordtam a cukorsüvegfenyőre, az egyik bugás hortenziára, a bordó levelű japán juharra, az előkertben egy kis tujára... ezeknek ilyenkor kell a víz, mert most már száraz a talaj. 

Levettem egy ramiro paprikát, még nem pirosodnak, de ilyenkor is finom és hatalmas, azért tettem mellé a vonalzót, hogy legyen mihez mérni és minden tő totál tele van paprikával. Ilyen gyönyörű és ennyi még sose volt. 

Ez pedig a sárga cukkinim, még egy se volt rajta... nem tudom mi a búbánat van az idén a cukkinikkel. Most van rajta már 30 is ilyen kicsikből, de nem látom, hogy nőnének. Abban reménykedek, hogy most a hűvösebb időben talán mégis belódul majd és szedni is tudok róla. Eddig csak a zöld gömb cukkini brillírozott. 
Sajnos a tökisszon projektem se halad sehová...

Ekkora a sárga cukkini bokra...

A fehér kései árnyékliliomok csodaszépek most. 

Sokáig virágoznak a mályvacserjék is szerencsére. 

Tegnap esti fények, olyan sötét felhők voltak és egyszer csak  kisütött alóluk a lemenő nap, nagyon szép volt.