Mátra alján, falu szélén...

2024\02\27

A MacskaBanda

Tegnap sikerült lencsevégre kapnom majdnem az egész macskabrancsot. Úgy körülálltak az udvaron, hogy hirtelen megfordult a fejemben, hogyha ezek most nekem esnének, akkor nekem annyi. Persze nem támadtak nekem, de tényleg nem tudom, hogy miért imádnak engem ennyire ezek az állatok. 
Amikor még annyira utáltam őket, mi több, egyenesen irtóztam tőlük, akkor is csapatokban jártak a macskák a nyomomban, akárhová mentem. 
Egyedül a ZenCica nincs itt, őt napokig nem láttam, aztán tegnap reggel jött enni, de el is ment utána. 
A MosogatóCicát is megviselte a nők utáni rohangászás, nagy, tagbaszakadt macska lett belőle, a szőre is iszonyúan meg van kopva. Elmúlik majd róluk a párzás és rendbe jönnek megint. 
A nyáron, remélem azzal, hogy lenn esznek a füvön, majd szelídebbé válnak és elviszem ivartalaníttatni a Mosogatót is. Olyan, mint egy nagy szürke mackó! 

kk_img_20240226_161654.jpg

Ez itt mellette a Nyenyere.

kk_img_20240226_161700.jpg

Herkuló se maradhat ki a csapatból. Mögötte szépen ki van virágozva az egyik Erica Carnea és a bársonyos tüdőfű is mozgolódik már.
Látszik a pocakján, hogy kezdi magát összeszedni, de még most is turmixolom neki a kaját. Sok nyers tojást is kap, abban van minden, ami segít őt felerősíteni. 

kk_img_20240226_161706.jpg

Itt Elza (balra) és a Nyenyere meg Herkules vannak még a képen. 

kk_img_20240226_161922.jpg

Ő pedig Böbike, ő nem vegyül, hanem tisztes távolból nézi a többieket, lehetőleg biztonságból, ezért felmászott a lila akácra és onnan kíváncsiskodott. Olyan kerek szemekkel tud nézni, hogy az haláli!
Kis Bogárkám, vele egész más a viszonyom. A többieket is kedvelem, de nem bánnám, ha nem lennének itt. Böbike viszont baba kora óta velem van, ő benn is lakik velem, vele egész más a viszonyom. 
Tulajdonképpen Böbe és Herkules kivételével az egész macskabanda birtokháborító. A nyavalya se akarta őket, csak beköltöztek. Még Elza is birtokháborító, mert ő is csak idejött, egy szakadt, félig szétmarcangolt vadállat volt, az éhhalál küszöbén. 
Neki az a szerencséje, hogy időben érkezett, így ő lakhat a verandán, Böbe után Elza lett másodiknak ivartalaníttatva. Herkulest is akartam, de annyira nincs jól, hogy nem teszem ki a műtét okozta sokknak, amúgy se megy már ő sehová. Hiába a párzási időszakuk, Herkules itt van egész nap az udvarban és leginkább azzal van elfoglalva, hogy tele legyen a hasa.  

kk_img_20240226_162017.jpg

kk_img_20240226_162024.jpg

Kertlakók MacskaCicó

2024\02\26

Jönnek a krókuszok

 Tegnap forrástúrán jártunk itt a környéken és hoztunk is csomó vizet mindegyikről. Majd végig fogom kóstolgatni és amelyik ízlik, onnan máskor is fogok hozni. 
3 forrást néztünk meg és még kaptunk egy negyedikre is tippet. Mindnek fogyasztható a vize, sokan látogatják is őket. Sőt, volt ahol sorba kellett állni.
Most már elkezdem majd felfedezni itt a környéket, mert annyi csodás látnivaló van, amiket nem ismerek. 

A kertben nem sokat időztem, de a nagy kékszakállt, a cserjés pimpókat és a japán gyöngyvesszőket is jó alaposan megmetszettem. 

Közben egyre több krókusz nyílik ki, de annyira kéne nekik a napsütés. Helyette este is szakadt az eső, én már tényleg nem tudom mi lesz, ha nem hagyja abba az eső, így veteményezni se fogok tudni, nem tud annyira se kiszáradni a föld, hogy egyáltalán hozzá lehessen nyúlni. Most megint tocsog a kert a vízben. 

Ahogy nézem a krókuszokat, jól körbenőtték őket már az egyéb növények, elég sokat fel kell majd szednem az idén és ősszel új helyre ültetni, mert az árnyékban nem fognak nyílni. Pl. két nagy adagra (az egyik egy szép cirmos fajta, a másik lila), jól ránőtt a pálmaliliom, onnan biztos, hogy majd fel kell szednem, azt se tudom, hogy egyáltalán hoz-e virágot az idén. Tavaly abban a rengeteg esőben minden olyan hatalmasra nőtt. 

A krókuszok is nagyon szaporodnak, itt ezen a képen látszik a szaporulat is a bal oldalon (bár még az is lehet, hogy lilák lesznek), de maga a telep is minden évben egyre nagyobb. 

kk_img_20240225_132111.jpg

kk_img_20240225_131526.jpg

kk_img_20240225_132106.jpg

A császárkoronáról azt olvastam, hogy nagyon nehezen szaporodik, hát... itt nálam egy úgy elszaporodni látszik, hogy fantasztikus. Ez 1 darab hagyma volt, most úgy látom, hogy 9 helyen bújik ki a földből. Örülök neki, mert nagyon drága a hagymája. 

kk_img_20240225_132040.jpg

Ez pedig Elza a bungijában, jól be van bambulva a CicaNéni!  

kk_img_20240224_102224.jpg

 

2024\02\23

Mindenfélék, még spiri is

Pár napja reggel a ZenCica is rájött, hogy a kaja odalenn terem. :))) Akármennyire is alfában vagy thétában leledzik a cica, azt azért nem tudta nem észrevenni, hogy a többiek egyszerre rohannak lefelé, hanyatt-homlok a tetőről, ezért végül a maga zen módján ő is lejött. Szépen, lassan, komótosan, de lejött. 
Herkules egy kicsit odébb evett, de majd közelítünk. Végül is ez most miattam volt, mert a "vadak" tőlem nem mertek volna odajönni a kajához (bár a Nyenyere már nem vad, alig tudok tőle lépni a kertben), Herkules meg kéri a rendes reggeli imádást, simizést és úgy egyáltalán. :) 
Édes kis Kandúrka, sose hittem volna, hogy el fog jönni az a pillanat, amikor a lábamhoz dörgölőzik és az udvaron is simogathatom őt. Teljesen felszabadult a cica. :)
Valamelyik nap a napsütésben a fűben hentergett és a hasát simiztette. Ezt a cicák nem nagyon szokták megengedni, még Böbe is csak tessék-lássék, de Herkules imádja, bár ő minden érintést imád. Nem akarom elhinni, hogy ehhez majdnem 5 év kellett és hogy pár hónapja még ugyanúgy elszaladt az udvaron, mint a vadak. Olyan, mint aki egész életében arra várt, hogy végre szeresse valaki. :) 
Herkuló még most is turmixolt kaját eszik, de legalább eszik és azt hiszem az antibiotikumok a kis belében is rendbe tettek valamit, mert normálisan eszik végre. Már nem olyan, mint egy végtelen bél, amibe csak öntöttem a kaját és mégis mindig éhes volt. Nem tudom meddig lesz el Herkuló, mert sovány és nem is néz ki túl jól, de a kedve jó és jön a tavasz is, hátha... nézzétek azt a fejet!  Annyira tud élvezkedni, mint aki beszívott! :D :D 

kk_img_20240220_120356.jpg

Jó, hogy tegnap lefotóztam a krókuszokat, nyiladoznak már. Ma nem menne, esik az eső (a változatosság kedvéért) és eléggé ronda idő van kinn, megint jól felázik a kert. A hóvirágok pedig teljes virágzásban vannak.  

kk_img_20240222_100732.jpg

kk_img_20240222_101306.jpg

A keleti hunyor (vagy büdös hunyor) nem akarja hagyni magát lefotózni, akárhányat csinálok róla, mind homályos egy kicsit, de most van tele bimbóval. Nem szereti ezt a túlzottan nedves környezetet, nem is olyan nagy, mint tavaly volt, de remélem, hogy a virágait ki tudja nyitni, bár nem jelentősek, nem is túl mutatósak, de nem bánnám, ha szaporodna kicsit. 

kk_img_20240222_100949.jpg

Az Ericán tegnap találtam egy falatozó, nagy poszméhet, fehér popsisnak hívom őket. :)))) Nem tudom, hogy a természet miért szereti ennyire a fehér popsikat, de az őzeknek is az van. Biztos ugyanaz a lélek teremtette őket és nem tud elrugaszkodni a saját fehér popsis ötletétől. :)))))

kk_img_20240222_113719.jpg

 Amikor anyu elment, akkor utána olvastam Dr. Michael Newton-tól a Lelkünk útja című könyvet, 4 kicsi kötet, de annál érdekesebb. Azt érdemes tudni róla, hogy Ő egy hipnoterapeuta volt, aki felfedezte, hogy a páciensei a hipnózis állapotában időnként átmennek valami olyan térbe, ami az élet után van, pontosabban az életek között. Aztán elkezdett célirányosan ezzel foglalkozni a hipnózis keretein belül. 
A könyv rendkívül érdekes és nekem nagyon sokat segített anyu halála után. 
Ebben a könyvben olvastam, hogy vannak olyan lelkek, akik a teremtéssel foglalkoznak (elvileg mindegyik), de azokról írt, akik gyakorolnak... talán a fehér popsik ilyen gyakorlásokból erednek. :)) 

Mindenesetre az nagyon jó hír, hogy lassan a tudomány is elkezd foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, az utóbbi időben egyre több cikk jelenik meg a témában. Most már olyan sok tapasztalás gyűlt össze a világban, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. 
Van egy nagyon érdekes weboldal is, ahol gyűjtik már a világszerte tapasztalt halálközeli élményeket, ami majdnem ugyanez a kategória, bár ezek tapasztalói éppen csak bepillantanak abba a világba, aztán visszajönnek. És ha belegondolunk, akkor miért is ne lehetne? A pillangó se gondolná a báb állapotában, hogy mi lesz belőle és mi magunk is egész más állapotban élünk a fogantatástól a születésig. Ha ez lehetséges, akkor miért is ne lehetne lehetséges a halál után is bármi? 

Mivel már ősidők óta foglalkozom spirituális kérdésekkel, mélyen hiszek abban, hogy az, amit ma spirituális útnak és tudásnak nevezünk, az egy nagyon régi, elveszett tudásnak a fennmaradt része, a tudomány pedig a saját kacskaringós módján elkezdte újra felfedezni ezeket a dolgokat. 

Tennivalók

süti beállítások módosítása