Megejtettem tegnap az év első kaszálását is, mert annyira megnőtt a fű, hogy már féltem a kullancsok miatt. 
Persze nem tudtam az egész kertet lekaszálni, még annyit sem, mint egyébként egyszerre szoktam, azt hiszem hozzá kell megint szoknom az ilyen fajta fizikai munkához. Elfáradtam bele, pedig nem is volt nagy az a rész, amit levágtam, de szép lett. 

Ilyen nagy volt a fű: 

Kicsit megszárad a levágott fű és majd összegereblyézem és kiterítem az évelő ágyásokra, hadd növekedjen a mulcsréteg. Bár annyira megeszi a füvet az enyészet, hogy idén tavaszra szinte csupasz megint a talajom, pedig tavaly sokat kellett kaszálni a sok eső miatt és sok fű lett a mulcsoláshoz. 

Éssss! Ültettem krumplit, ez életem első krumpli ültetvénye (kb. 10-12 fészek) és nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy fog-e sikerülni. Remélem a colorado bogár nem ver tanyát miatta a kertben. Gyakorlatilag a padlizsán miatt se jöttek ide, egyszer találtam egyet csak. 
Nagyon szeretnék végre, életemben először, a saját felszedett újburgonyámból csinálni petrezselymes krumplit. Tudja valaki, hogy mikor kell feltölteni? 
Gondolom, amikor már kihajtott és van szára, akkor kell felhalmozni a földet, hogy alatta a gumók nőni tudjanak. 

Vetettem még koriandert is, pedig megfogadtam, hogy nem kell többet, de a múltkor voltunk egy indiai étteremben kajálni és volt zöld koriander a kaján és azzal a fűszerezéssel, az a pici koriander zöld nagyon finom volt. Anélkül nem lett volna olyan az étel íze. 

Ezen kívül vetettem még francia reggeli retket, mert a múltkor szépen kikeltek és azzal a lendülettel valami meg is ette. 
Vetettem metélő petrezselymet, téli sarjadékhagymát, metélőhagymát, hagymamagot, amiből reményeim szerint valami szép, lapos vöröshagyma lesz (vagy a dughagymája). 
Bedugtam a földbe két cserepet is, megtöltöttem földdel és az egyikben stevia van, a másikban pedig rozmaring. Volt már magról rozmaringom, de egyik se élte túl a telet. Egyet bevittem a pincébe, az meg engem nem élt túl, amikor kiraktam a terasz betonjára... elfelejtettem megöntözni. 

Illetve húztam még egy pici sort is az egyik ágyás szélében és elvetettem bele a korai karalábé magokat, óriás karalábét, korai brokkolit és szintén korai karfiolt. Nem nagyon tudtam még soha felnevelni a karfiolt, de az idén annyira szeretnék elbabusgatni vagy hármat legalább. Bár tavaly is ez volt a terv... semmi nem lett belőle, főleg karfiol nem.  

Szedtem csalánt is szárítani és egy nagy vajling pitypangvirágot, mert mézet akarok csinálni belőle. Délután meg is főztem, most a fazékban pihen, majd ma délután leszűröm és felfőzöm cukorral.  

Befejeztem a pawpaw (nem tudom él-e) ágyásának a villázását, mit mondjak nem volt egyszerű. Akkora volt már benne itt-ott a fű, hogy a villa is alig tudta kifordítani a hatalmas csomókat. Nehezebb volt végig menni rajta, mint ha az egész veteményest villáztam volna. 
Kiszedtem belőle egy csomó macskamentát, nem kell annyi, ez nem a szép fajta. Vetettem a szép kék virágút, majd inkább azt szeretném, hogy legyen a kertben. 
A füvesnek tűnő rész a tavaly magról nevelt cickafark ültetvényem és békén hagytam a bögrevirág és a gyűszűvirág palántáit is. 

A kaszálás után átraktam a fóliát is, hadd pusztuljon ki alatta a fű. Látszik a helyén, hogy gyakorlatilag csak a folyondár maradt életben, az viszont jó sok van. Majd holnap felvillázom és kihúzgálom a folyondárt, hogy gyérüljön kicsit. Uborkát készülök ide vetni. 

Anemone Blanda - szeretem ezt a kis virágot, olyan kis mutatós.

Kaukázusi nefelejcs.

Virágzik a tavaly magról nevelt Velencei kutyatej (Euphorbia characias subsp. wulfenii). Kicsit megviselte a tél, pedig be volt bugyolálva, de mégis. 

A törpefenyőm úgy tűnik az idén nagyot fog nőni, milyen szép, nagy hajtások vannak rajta. 

Ez pedig a bordó levelű borbolya, éppen virágzik, nagyon szépek a sárga virágok a borsó levelekkel. 

Alcím: kerti szenvedéseim

Vettem végre egy tölgylevelű hortenziát (Hydrangea quercifolia 'Snow Queen'), ki is ültettem rögtön a kertbe. Őszre ennek a hortenziának nagyon szépen elszíneződnek a levelei, de a virágja is gyönyörűséges. (a link csak azért, hogy meg lehessen nézni milyen lesz)
Nagyon remélem, hogy megmarad. 
Kigyomláltam az életfák alatt egy nagy területet, annak a közepébe ültettem el. Nem messze onnan tartom a nagy vizes amfórát nyáron, közel lesz hozzá a víz is és délutáni napot fog kapni. 
Kiszedtem a füvet a kis meténg közül is, hadd tudjon jól terjedni, ne a gyom terjedjen közötte. 
Egyelőre köré nem ültetek semmit, majd terjed a meténg, mert nem tudom, hogy mennyire lesz nagy és mennyire lepi be maga alatt a talajt. Pl. a barátcserje egészen betakarja maga alatt a talajt, oda se kellett semmi. 

Egyébként nagyon lassan haladok, de lehet, hogy csak úgy érzem, mert annyira, de annyira szét van csúszva minden, hogy az kész őrület. Eddig voltak periódusok, amikor úgy éreztem, hogy viszonylag rendben van a kert (már az a része, amivel foglalkoztam), illetve haladtam is valamennyit, amikor parlagot törtem, de tavaly óta semmi haladás. 
Rengeteget be voltam szorulva az időjárás miatt, szóval nagyon szét van csúszva, nem tudom, hogy mikor fogok elérni megint egy olyan életérzést, hogy na most elégedett vagyok. 
Pedig szépek a virágok, hajt a veteményes is. Kikeltek a lóbabok, a spenót, hajt a hagyma, kibújt a répa is és jönnek a borsók is. 
A petrezselyemre még várok egy hetet, ha nem bújik ki, akkor utánavetek, mert nem szeretnék úgy járni, mint tavaly, hogy egy se lett. 
A palántáim is szépek az ablakban, nem tűzdeltem szét őket, kb. egy hét múlva majd átrakom nagyobb cserébe úgy együtt és majd kiültetéskor szedem szét, nekem ez így bevált módszer. Nem foglal annyi helyet, mintha széttűzdelném egyesével, így nem kell fóliasátrat tartani, elég  a kis fóliaházikóm. 

Viszont tegnap délután is kimentem a kertbe, de semmi látszatja nincs annak, hogy csináltam is valamit. 
Kiástam a korallberkenyét onnan ahol volt, mert már majdnem elpusztult, gyakorlatilag alig volt gyökere. Átültettem az előkertbe. 
Onnan kiástam pár scillát, addig, amíg tudom, hogy mi az és átültettem másik helyre, mert nem volt ott jó, ahol volt. 
A korallberkenye helyére beültettem a kecskerágót, amit valamelyik nap hoztam az erdőről, mert mindenképp szeretnék oda valami bokrot. És ugyanazon a helyen elkezdtem kitisztítani az ágyást, de annyira nedves, sáros volt a föld, hogy az kész rémálom. Ide nem a csodaásóvillát hoztam ki, hanem sima ásóvillát, de egyfolytában ráragadt a föld. 
Ugyanennek a területnek egy másik ágyásában úgy el volt szaporodva az alpesi kék iringó, hogy azokat is elkezdtem kivillázni, közben észrevettem, hogy ott is kéne lenni tulipánoknak, de szinte ki se hajtottak, csak alig. 
Fogtam, kiástam őket, kész csoda, hogy el nem rohadtak. 
Eszméletlen nedves minden, de amikor a hortenziát ültettem, ott is néztem, hogy (az életfák alatt) is nedves ásónyomnyi mélységben is.  
Mások meg imádkoznak az esőért, hát mehetne oda hozzájuk. 

Fel is adtam azon a részen, képtelenség volt kiszedni az iringót, pedig teljesen meg akarok szabadulni tőle, mert borzalom, ahogy terjed, de kicsit száradni kell a talajnak. 

Átmentem a cserjés részre, ott is kiszedtem egy csomó füvet, kiemelgettem a villával hatalmas csomó seprencéket és pitypangokat, meg minden mást. Rengeteg csalánt...  
Visszaszorítottam a mákkórót, mert az is terjed (tarackolva), mint a ragály. 

Mégsincs sok látszatja annak, amit csináltam. Viszont ennek a cserjés területnek azon a részén, ahová ráhordtam a magnólia leveleit, sokkal kevesebb a gyom. Kihajtott viszont a levelek alól (kicsit turkáltam miatta a múltkor) az egyik szép árnyék liliomom. Kerestem a másikat is, de a múltkor nem találtam, most gondoltam, hogy próba szerencse, még egyszer megnézem és meg is van. Kicsit elhúztam róla a leveleket, hadd hajtson ki. 
Viszont ősszel a többi részre is vastagon rá fogom hordani a magnólia levelét, mert nagyon jó. 

Ilyen sáros a talaj:

És népgyűlés is volt a kertben (Herkuló, a Nyenyere és a felemelt lábú a MókaKépű (vagy Zoknis). A Mosogató Cica nincs rajta a képen, nagyon mérges vagyok rá, mert lehugyozta a lestyánomat. 

A tegnap reggelt azzal kezdtem, hogy a szőlőt megmetszettem, már nagyon az utolsó pillanat volt hozzá. Lassan kipusztulnak egyébként, öreg tövek és nem is nagyon szeretem, de az idén még meghagyom, aztán majd a télen kivagdosom őket onnan, nincs szükségem rájuk. 
Jó lenne egy ágdaráló, de annyi mindent összeirkálnak róluk, hogy beragad, meg örökké tisztogatni kell, hogy nem merek venni, mert nem lenne hozzá türelmem. 

Rengeteg munka lenne a kertben, de tegnap reggelre is esett. Bentről nem is vettem észre, nem is számítottam rá, csak amikor kimentem, akkor láttam, hogy nagy tócsák vannak udvarban és megint minden tiszta víz. Nagyon unom már az esőt, de komolyan. 

Végül nekiestem a sziklakertnek, mert az a kert legszárazabb része, de persze az is csuromvizes volt, tele házas csigákkal. Alig győztem kidobálni őket a kertből. Mondjuk annyival jobb, mint a spanyolcsiga, hogy a házas megeszi a spanyolcsiga petéit is, legalább nem hagyja elszaporodni. 
Egyébként az én kertem nem volt csigás, de mióta 2022. augusztusában (a nagy aszály után) elkezdett esni az eső és azóta nem bírja abbahagyni, azóta van rengeteg csiga. 

A sziklakertből kiritkítottam nagyon sok varjúhájfélét és innentől kezdve korlátozni fogom a növekedésüket, mert nem ismernek határt. Némelyik nagyon erőszakos... azt hiszem, hogy a sziklakertet valami mással, szebbekkel fogom betelepíteni. Persze most ronda lett, mert leszedtem a kövekről is a varjúhájakat, ami maradt, az össze van borzolva és túrva, de majd rendeződik. 
Levettem a piros kövirózsából is kettőt és a sziklakertnek egy megtisztított részébe átültettem, hadd szaporodjon ott is, mert télen nagyon mutatós színfoltot ad. 

Aztán átmentem a terasz előtti részre. Két darabban van ott megművelve a talaj, ez egy eléggé árnyékos rész, a kocsibeállóval határos, annak az északi részén van. Nyáron késő délután süti csak a nap. Egy oszlopos tiszafa van benne, egy mahónia, sárga árvacsalán (az kb. mindenhol jól érzi magát), árnyékliliom, kék, évelő lobélia, sűrűlevél, japán kövérke, utóbbi nagyon nehezen indul be. A széleken, ahol már több a fény pedig törpemandula van és két különböző Clematis, de a fajtájukat most hirtelen nem tudom. 

Illetve tavaly ledugtam metszés után egy kis aprólevelű magyalt, ami szerencsére él. Így aztán már abból is van szaporulatom. 
Nemsokára megint fogom metszeni és majd megint ledugom a kis hajtásokat. Ez a magyal buxus helyett van a kertben, nem támadja semmi, de ugyanúgy formázható. 
Egyre inkább látom, hogy a kert nagyon kéri az örökzöldeket, télen nagyon kopár. 

Megmetszettem a Clematisokat is, az alpesihez már nem nyúltam (ez másutt van), ez pedig már virágzik is. Tavaly mire észrevettem, már majdnem agyonnyomta egy vad erdei iszalag, alig tudtam megmenteni, de szépen növöget. 

Az Árnyas kert is kezd brillírozni, kinyíltak a tündérvirágok vagy más néven püspöksüvegek (Epimedium) is, végre megerősödtek már, lassan remélem szaporítani is tudok majd belőle. 

Kinyíltak a fehér kockásliliomok is (Fritillaria meleagris), nagyon szépek a nagy sziklák között. 

Herkules pedig hirtelen olyan lett, mintha több példány is lenne belőle, hol itt heverészik, hol meg ott, ráadásul fára mászik. Sose láttam ezelőtt őt fán, szerintem Böbétől leste le, mert ő a nagy famászó. 
Szegénykém olyan kopott kis öreg, minden baja van már, de jókedvű és leenné a felhőt is az égről.