Tegnap leengedtem a nagy fagyasztószekrényt, mert jön a borsó és kell a hely. Pár dolgot sajnos ki kellett dobnom, mert nem fért el a fenti fagyasztóban, pedig az utóbbi időben szinte már csak onnan főztem.
Aztán lehet, hogy végül majd kidobásra kerül ami marad, de nem tudni miből mennyi lesz az idén. Van még 5-6  csomag sárga zöldbabom, de az idén nem is tudom lesz-e, bár őszig még akár ültetni is tudok újat. Na mindegy, addig nem dobom ki és  amíg a kert teremni kezd, addig is lesz miből főzni, bár a mellékelt ábra azt mutatja, hogy inkább a zöldet fogyasztom. 
Olyanokat dobtam ki, ami már most is van a kertben, vagy nem kell, mint pl. az Új-zélandi spenót, tölteni való cukkini... az idén szerintem csak egy ilyen csomagot teszek el, mert főleg a reszeltet és a kockára vágottat használom el.
Nagyon hamar  leolvadt egyébként a fagyasztó, vissza is hordtam bele amit még nem szeretnék kidobni. Még egy csomó padlizsánkrémem is van. 

Megállapítottam, hogy az összes bokor alatt macska van. :)))) Ki akartam önteni a tuják alá a vizet, ami kijött a fagyasztó leengedése után, illetve szoktam forró vizet is beletenni, mert attól pillanatok alatt leolvad a jég és hamar kész az egész cirkusz. Már majdnem meglódítottam a vizet, amikor látom, hogy ott lebzsel a MosogatóCica. Megyek odébb, ott meg Herkules van, aztán a Nyenyere... végül a szilvafa alá öntöttem a vizet, mert tényleg minden bokorban macska heverész nálam. 
Nem tudom miért lógnak ennyire fürtökben rajtam, bár nagy álmokat nem dédelgetek velük kapcsolatban, szerintem a kajáért lógnak itt. :))))
Elzáról nincs kép, mert ő benn szokott aludni a bungijában. A MókaKépű meg csak enni jár ide. 

Herkules

A MosogatóCica

Nyenyerüs, gazdit keresek neki. Egy szeretetgombóc, nincs az a simi, ami elég lenne neki. 

És utoljára, de nem utolsó sorban, Böbike. :) 

Aztán leszedtem a borsót. Nagyon szép termésem lett az idén, szép, nagy hüvelyek. Ültethettem volna egy sorral többet, de szerintem így is elég lesz télire. Szeretem ezt a hörcsögözést, spájzolni be mindenféléket, mert tényleg annyira jó, hogy a saját vegyszermentes zöldségeimet eszem és nem kell a boltba se menni. Kifejtve 1 kg lett ez az első adag. 

Ez a kék egy jó 6 literes vajling, a műanyag doboz pedig egy húsos doboz, nem szoktam eldobni, mert a kertben ilyesmire jól használhatók. Nem tudom mennyi lesz kifejtve, de lesz még egy szedés, bár az már nem lesz ennyi, de szerintem elég lesz. Egyébként tavaly se kellett vennem, pedig nagyon kevés volt tavaly, szerencsére volt annyi minden, amit lehetett enni. 

Adtam két kedvenc kertet az oldaldobozhoz, akik szeretnek szép kerteket nézegetni, azoknak szerintem csemege lesz. 

Tegnap reggel azzal kezdtem kinn az előkertben (nem azért mentem, hanem mert a Böbike kinn sikítozott az orgonafán),  hogy megkapáltam a frissen kiültetett gyömbérgyökerek körül. Olyanná vált ott is a talaj, mint a beton, le kellett mulcsolni... amit meg is tettem, mert nekiálltam megint fűnyírózni.
Eszméletlen, ahogy nő a fű, mintha húznák, de nem baj, mert lejött 5 gyűjtőzsáknyi fű mulcsnak. Éppen ki volt gyomlálva az egyik évelőágyás és beleraktam sokat, de jutott az előkertbe is és a magnólia alá is. 

Megint jól lefárasztottam magam, pedig nem is olyan sok mindent csináltam, csak rengeteget járkáltam. Úgy szoktam, hogy mindent a helyére teszek mindig, különben soha nem találnám meg őket és csak tönkremennének, ha szerteszét hagynám a kertben a szerszámaimat. 

Felraktam az uborkahálót is, mert lassan nekiindul az ubi. 
Kikapáltam és ezúttal felszedtem a füvet a másik uborkaágyásból, hogy lássam, hol vannak az ubik, mert kicsik és kevés kelt ki belőle. Utánavetettem, mert volt mégegy zacskóval, de ha az idén se sikerül ez a fajta (örmény méteres uborka), akkor felejtősre teszem. 
Megkapáltam a sárga zöldbab ágyását is, de nagyon meg van rágva... nem tudom lesz-e belőle valami, vagy vethetem harmadszorra is, eszméletlen amit ezek a rohadt csigák művelnek. Az első nem kelt ki, ezt majdnem megették. 
Az idén nem lesz egy darab büdöském se, azt is mind lerágták. 
Este végül türelmemet vesztettem és körbeszórtam a füves részeket a csigairtó granulátummal (Bros Vitrol), a komposztokat is és megint találtam egy részt, ahonnan tömegével jöttek elő, ott is az útjukba szórtam a granulátumot. Végigszórtam hosszában is a veteményes szélén a füvet, hogy a virágos részből ne jussanak át oda. Úgy látom, hogy sokra elég egyébként ez a 25 deka, mert még megvan szerintem több, mint a fele és már annyi helyre szórtam, ahonnan el is takarodtak ezek a dögök. Ha kell még veszek is, mert az nem opció, hogy a csigák győzzenek. 

Felszaggattam egy rakás borostyánt is az Árnyas kertben, azt hiszem, hogy le fogom vágni. Van egy karvastagságú, ami felfutott az egyik életfára, de már a harmadik fára kapaszkodik át, nem akarom, hogy teljesen tönkretegye őket. Így is aggódom, mert megjelentek a tujabetegség jelei rajtuk és a többi tuján is. 

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mit kezdjek el nevelni alattuk, ami képes megnőni azon a helyen, ha esetleg ezeket ki kell vágni a betegség miatt. És mi lesz ott az Árnyas kertemmel, mi fogja adni az árnyékot?  
Kiültettem végre abba a sávba, ahonnan kiástam a gyöngyvirágot, a japán juhart is, ha minden kötél szakad, akkor az valamennyi árnyékot tud majd adni egy pár év múlva, de találtam két tölgyfa magoncot is alattuk... kicsik még, meghagytam, aztán majd meglátom mi legyen velük. 

Ugyanígy azon is gondolkodom már egy ideje, hogy arra a részre, ahová a betonlapokat terveztem letenni (folytatni, mert oda szántam az ösvényt),  oda bokrokat kellene ültetni. Mert ez a rész párhuzamos a ház oldalával és azok a hatalmas (és rohamosan betegedő) tuják, amik most ott vannak, jól elfogják ezeket az őrült szeleket és a belátást is a szomszéd felől. Ha azt az ösvényt beültetném, akkor mire ki kell vágni a tujákat, addigra megnőne ott egy sor cserje. 
Persze nem jövőre kell kivágni az összeset, de előbb-utóbb sajnos be fog következni és addigra jó lenne, ha lennének már felnövekvő növények. 

Megnyitottam ott az Árnyas kertnél egy ösvényt is, ahol be tudok járni a hátsó részébe, csak pár ágat kellett az egyik életfáról levágni. Majd kiások egy ásóvillanyomnyi gyöngyvirágot még, hogy ne a leveken kelljen trappolnom.

Ezen kívül összekötöztem egy csomó növényt, mert szét voltak dőlve, vagy megelőzendő, hogy szétdőljenek. A szarkalábakat, az óriás liliomokat, a küllőrojtokat. Meg hát... gyomláltam itt, gyomláltam ott, felkötöttem paradicsomot, elhordtam a komposztra ezt-azt.
Azon gondolkodtam, hogy azért nem haladok a listámmal, mert amerre megyek a kertben folyton belebotlok valami tennivalóba és akkor azonnal fel kell lazítani a valami alatt a talajt vagy meg kell locsolni a valamit (amúgy kár volt locsolgatnom, mert délutánra jött egy nagy zivatar - nem örültem), vagy valamit sürgősen meg kell csinálni, nehogy elfelejtsem. 

És akkor A TÖRÖKSZEGFŰK!

Nemcsak ez a telep van, ami a képen, hanem másik kettő is, mert imádom ezt a virágot. Olyan sokáig nyílik és annyira változatos, hogy az valami fantasztikus. Csináltam közelieket a különböző színekről, nagyon sokféle van és mind szép. 

A tegnapi napom elég spontán lett, mivel egész mást csináltam végül, mint amit terveztem, de végül is mindent akkor kell, amikor ideje van. 
Apu szólt, hogy rengeteg eper van nála és nincs ideje/kedve vele vacakolni, kérek-e epret? Hát már hogyne kértem volna, nekem az idén annyi volt, hogy párszor jól laktam vele, de elrakni... na annyi nem volt. 
Sajnos apunál is sok tönkrement már, leették a csigák vagy simán túlérett, de így is leszedtem 3,5 kilót. 
Hazajöttem, leszáraztam, megmostam és beraktam egy nagy lábosba (kicsit a krumplinyomóval megnyomogattam, de azért jó darabos maradt és egészeket is hagytam benne),  1 kg cukorral, egy 1 citrom levével. Ez volt ez eredeti recept, de végül tettem bele egy csomag pektint, mert szerintem nagyon folyós lett volna anélkül. Így most pont jó, látszik azon, ami kimaradt és betettem a hűtőbe. 
Most száraz dunsztban vannak, majd holnap lerakom a pincébe, illetve apuéknak is viszek belőle pár üveggel.
11 üveggel lett. 

Egyébként - sajnos már benne volt a cukor, a 3,5 kiló eperhez 1 kiló cukrot tettem, ez így is kevesebb, mint amit a receptek írnak, de nekem még így is nagyon édes - legközelebb sokkal kevesebb cukorral fogom csinálni. Mindig minden olyan édes, pedig én igazán nagy Gombóc Artúr vagyok, de igyekszem leszoktatni magam az édességről. 
Mindazontúl eldöntöttem, hogy majd amikor már a hamut is mamunak mondom és nem annyira akarok tovább élni, szóval amikor már úgyis mindegy lesz,  akkor utolsó napjaimra monotáplálkozni fogok és leginkább majd fagyin és jégkrémen fogok élni. Esetleg likőrös csokikon... marcipánnal...  :D :D 

Délután még kimentem és megtekintettem a jujubákat. Írtam a webshopnak, ahonnan rendeltem őket, de semmi válasz, pedig nem reklamáció volt, hanem érdeklődtem, hogy mikor lesz megint oltványuk, illetve, hogy úgy látom, hogy az egyiken az alany hajtott ki, érdemes-e megtartani, stb.
Zéró válasz, így kell vevőt veszíteni. Nem is minősítem. 

Viszont nézegettem az alanyról kihajtottat és vagy nem az alanyról hajt, vagy az alany is jujuba, mert a levele ugyanolyan, mint a másiké. Ráadásul ez tüskés fajta volt és a tüskék is megvannak rajta. 
Most úgy vagyok vele, hogyha úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy totyog, mint egy kacsa és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az kacsa. Szóval akkor ez jujuba és úgy döntöttem, hogy megtartom, aztán meglátom mi lesz belőle. 
Ha másra nem, akkor oltvány alanynak jó lesz. 

Ez az a jujuba, ami rendesen kihajtott tavasszal. Lehet látni, hogy mekkorát nőtt. 

Ez pedig, ami nem hajtott ki, csak a tövéből, azért gondolom, hogy az  alanya hajtott ki, mert látszik, hogy hol volt az oltás helye. Mellette látszik a száraz szár is, ami az oltvány rész volt. Viszont a levele színe, textúrája, formája, az jujuba és a tüskék is megvannak. (a másik tüskétlen)

Körülöttük majd még mulcsolni kell a talajt, mert nagyon csupasz és kemény, ez így nem jó, de a legközelebbi fűadagot már ide fogom teríteni. Tulajdonképpen már megkezdtem, mert az egyik jujuba körül is van, de a hólyagvessző aljába is tettem a múltkor egy nagy csomót, mert oda majd árnyékliliomokat szeretnék áttelepíteni és ebbe a betonba nem lehet. 
Ezen a képen egyébként látszik, hogy mennyire visszafogja a gyomot, kivétel a folyondár, de azzal igyekszem békében lenni, mert a nagyon mélyre nyúló gyökerei lazítják ezt a kötött talajt. Azért - persze - kitépkedem, hogy ne csavarodjon fel mindenre, de értékelem az igyekezetét, hogy a talajomat porhanyítsa. 
A hólyagvessző nagyon jól érzi magát itt, látszik a képen, hogy mekkora új hajtásokat hoz.