Igen, elég sokkos reggelünk volt. Amikor felkelek mindig a cicaetetéssel kezdek, mert ezek olyanok, mint a farkas, mindig éhesek. 

Nyitom az ajtót, ilyenkor a Böbe mindig beugrik és nyávogva követeli a kaját, vagy legfeljebb egyszer kell neki szólni és szalad. Ma reggel azonban sehol senki... gyanús is lett rögtön a dolog. Kimentem, szólítgattam őt, de sehol a cica. Megyek hátra, hát látom, hogy a sok felrakott fa ledőlt. De nem ám egy pár darab, hanem 3 sornak a vége totál ledőlt, szerteszéjjel hevernek a leomlott fadarabok... no, mondom az én macskán ott van valahol alatta agyonütve, mert biztos maga alá temette a fa. Szólítgattam, hogy esetleg nem csak megsérült-e, de semmi. 

A fa annyira le van omolva, hogy az esélytelen, hogy azonnal elkezdjem felrakni, egy hosszabb projekt lesz a hétvégén (hogy bazdmeg macska), nem is tudom, hogy mi a fenét lehetett rajta csinálni, amitől így leomlott az egész, pedig elég stabilan raktam fel.

Ezért van kinn a Böbe, mert idebenn nem lehet tőle megmaradni, őrjöng, mint egy bolond. Fogalmam sincs, hogy tartanak macskát emberek a lakásukban és mekkora károkat okozhat, de ma reggelre bizonyos lettem abban, hogy sose fogom beengedni, (mármint benti macskának) legfeljebb nagyon hideg téli éjszakákon. 

Sehol nem találtam a Malacot, aztán megláttam, hogy herkules megjött reggelizni, odaadtam neki a kaját és akkor láttam meg a Böbét is a tetőn, hátul. Hiába szólítottam nem jött és nem is mozdult. Mondjuk azt rögtön tudtam, hogy nem sérülhetett meg nagyon, mert akkor nem tudott volna felmászni a tetőre. Végül amikor Herkules elment, akkor tudtam őt berimánkodni az ablakon, de nem evett és eléggé meg van zavarodva. Ebből tudom, hogy ő bontotta le a farakást. A Kis Majom! kezd ráébredni, hogy az élet nem veszélytelen üzem. 

Kissé zavarodottam mászkált itt benn, még simogatni se hagyta magát és most benn van az ágy alatt, a legtávolabbi sarokban. 

Onnan fogom tudni, hogy rendbejött lelkileg (mert amúgy nagyon jó a felejtőkéje), amikor kijön az ágy alól és újra bolond lesz. 

Na, hát ez valahogy kimaradt a bokros teendőim közepette...

Ebből már részletes időjárásmegfigyelés és beszámoló nem lesz, de maradjunk annyiban, hogy meleg volt. 

Nem volt katasztrofális kánikula, mert akkor nagyon jól emlékeznék a szenvedéseimre, de nem szenvedtem rettenetesen. Volt pár kánikulai nap és nem volt túl sok csapadék. Ha jól emlékszem... ezért jó felírni, mert annyira véges az ember emlékezete, másrészt meg, ha nem tudom pontosan, hogy milyen volt az idő, akkor én is hajlamos vagyok fújni a sztereotípiákat, amik olyan divatosak mostanában és mindenki - mintha megnyomnának rajtuk egy gombot - ugyanazt fújja, akkor is, ha teljesen másféle idő volt. 

Ezzel az augusztussal már így jártam. 

Tegnap elmentünk a Böbével az állatorvoshoz, mert meg nem kapta meg az oltásait. Kicsit meg volt szeppenve. de egész jól tűrte, az igaz, hogy a jutifalatot  nem kérte, pedig azért vittem, hogy majd attól megnyugszik. 

Végül nem lett semmi trauma a dologból, itthon úgy elfelejtette az egész kalandot, mint a pinty, befalta a jutit és rohant játszani.

Az állatdoki egész meglepődött rajta, amikor kivettem a cicaszállító dobozból őt, (előtte papíroztunk, kaptunk kiskönyvet is, szóval már hivatalosan is az én cicám) hogy milyen szép, egészséges és rendben  lévő cica. 

Biztos valami rettenetre számított, mert meséltem neki, hogy lelt macska. Minden rendben van vele, ellenőrizte a fülét is, nem atkás és megkapta a vírusok és mittudoménmi ellen való szurikat, kivétel a veszettség elleni védőoltás. Azt majd két-három hét múlva kapja meg, amikor visszamegyünk, mert ezeket az oltásokat meg kell ismételni.