Nemszeretem munkát (is) csináltam. 
Télen nem nagyon tudom (nem is szeretem) takarítani a kocsibeállós részt, ahol az alagsor lejárata is van, mert be van zsúfolva minden. Ráadásul olyankor hordódik tele száraz falevelekkel, porral és mindennel, amit befúj a szél. 
Nekiugrottam, kipakoltam onnan és kisepertem az egészet, szállt a por, lehet, hogy maszkot kellett volna vennem, mert majd megfulladtam utána a köhögéstől. Le is pókhálóztam, szörnyű. hogy be tudnak szőni mindent és ahogy rárakódik a por, úgy néz ki, mintha egy százéves, lakatlan hely lenne, de most szép tiszta minden. Egy darabig...

Aztán kihoztam a fűnyírót, de sajnos nem tudtam elindítani most sem. Már ősszel úgy tettem el, hogy nem indult. Szóltam apunak, hogy jöjjön át és nézze meg, megnézte a gyertyát, de az jó volt. Nem tudom mit csinált vele, de azt mondta, hogy jobban kell pumpálni, mert nem kap üzemanyagot. A használati utasításában az van, hogy ha nem indul, akkor háromszor meg kell nyomni egy izét rajta (nem tudom mi az, biztos valami befecskendező), de ezt bizony 6-8-szor kell pumpálni és akkor tényleg indul.
Megnyugvás...  nincs elromolva, működik. 

Kihoztam a kaszát is, az szépen elindult, le is vágtam vele a füvet, nem az összeset, de azokon a részeken, ahol nem akartam, hogy húsvétra úgy maradjon, ott levágtam. Akkor még nem működött a fűnyíró, nem tudtam mi lesz, ezért inkább nekiugrottam, de a fűnyíróval sokkal szebben lehet vágni. Szebb a fű is utána. 
Aztán amikor elindult, akkor más helyeken még eltologattam, egy tartálynyi fű lett belőle, azt le is terítettem mulcsnak rögtön. 
Ez a rész kapott már nemrég egy csomó komposztot is, most a mulcsot, ezzel el kell lennie egy darabig. Herkuló meg állandóan a nyomomban van. :)
A KertiFőTrollÚr! :))) Borzasztó, amikor fotózni akarok, akkor fejeli le a kezem, lökdös minden módon, furakszik, vagy éppen jön furakodni és a lába, a farka, vagy valamije belelóg a képbe. Már mindenből legalább hármat csinálok, hogy egy jó legyen. 
Szerintem az előző életében kutya volt, mert ha hozzányúlok, rögtön hanyatt vágja magát és a hasát kell simizni, masszírozni, vakarászni.  Egy macskának! A hasát... még Böbe se nagyon hagyja, hogy a hasához nyúkáljak. 

Át- és elültettem pár növényt is. Vettem ki a púpliliomból és ültettem át belőle máshová, hadd szaporodjon. 
Illetve kiültettem egy vízben gyökereztetett rozmaringot is, remélem megmarad. Ha sikerül életben tartani, akkor majd télire nagyon takarni fogom, be is bugyolálom, mert a tavalyiak úgy tűnik mind kifagytak, de még várok, hátha a tövéről kihajt valamelyik. Nagyon vastag falevéltakaró volt rajtuk. 
Kiültettem végre az örökzöld bangitát is, amit a múltkor vettem.

Aztán valahogy nem tudtam leállni és nekifogtam és a maradék téglákat leraktam, de most nem élével, hanem lapjával, szerintem jól néz ki. Nem is nagyon feltűnő, mert ráborul a napvirág cserje. A két végénél pedig két ösvény fut le, oda majd le lesznek rakva a betonlapok, amiket vettem.

Az ösvény másik oldalára is fogok lerakni, de ki kell szednem a krókuszokat onnan és pár tulipán is útban van, azokat megvárom, hogy elvirágozzanak. Gyönyörű, sötétpiros tulipánok, de eléggé megfogyatkoztak tavaly óta, egyébként is felszedtem volna őket. 

És hoztam a LIDL-ből egy új japán juhart is, ez a harmadik juharom. (Acer palmatum 'Atropurpureum') 
A másik kettő az Acer palmatum 'Katsura' (ez fagyott el most, remélem azért megmarad) és az Acer palmatum 'Bloodgood'.
Ezt még nem tudom hová fogom kiültetni, több ötletem is van, még alszom rá párat. 

Nyugati Kökörcsin. (Pulsatilla vulgaris).

Ezek egyszerűen  csodásak, nagyon szeretem őket, remélem fedezek még fel újabb színeket is. 
Ami érdekes, hogy tavaly direkt hagytam, hadd vigye a szél a magját, de nem találok a kertben szaporulatot belőle, pedig örülnék neki. Ámbár, most, hogy így jobban megnézem a levelét, elképzelhető, hogy a veteményesben már húztam ki egyet... jobban oda kell figyelnem. 

Végre nekiugrottam és felvilláztam a régi eprest. Kiszedtem az elöregedett töveket és - mivel csak előtte való nap szedtem fel a geotextilt - könnyű volt, mert nem volt benne gyom. 
Még nem tudom mit ültessek a helyébe, az is lehet, hogy az egyik részére semmit, mert balra látszik a füge pár ága, szerintem az idén már el fog terjeszkedni erre a részre is. Eddig nagyon gyorsan nőtt nálam a füge. 

Elza is ott van, már megint farokidege van. Ha kimegy, akkor halálra idegesíti őt a farka és támadja. Prüszköl, morog, teljesen ki van borulva tőle és időnként teljesen bepörög, őrjöngve ugrál a farka után, mint egy bakkecske, olyankor be szoktam őt hívni a helyére, ott megnyugszik.  
Elzának valamikor el lehetett törve a farka (állatorvos mondta, de lehet érezni is, hogy nem jól van összeforrva), amikor még kóborcica volt és szerintem az okozza, lehet, hogy érzékeny neki, vagy nem érzi egy részét... nem tudom.  

Itt szépen nő a hagymám és a cukorborsó. Már lassan majd kihordom a karókat mellé, hátul a többi borsóhoz már a zömét kiraktam. Madzagot szoktam kihúzni a karók közé. Ha meleg lesz, akkor gyorsan belódul a borsó, hadd tudjon kapaszkodni. 

 A virágosban is szépen halad minden, kinyílt két fritillaria-m is, tavaly csak kihajtott, de nem hozott virágot. Nagyon nehéz fotózni, nem igazán akar a fókusz beállni, ezért makróval csináltam róla képet. 

Ezek a kis csinos szellőrózsák lassan kikopnak a kertből, majd új gumókat kell vennem ősszel. Nagyon kötött a talaj ott, ahol éldegélnek, nem igazán tud szaporodni, majd az újakat valami üdébb helyre fogom tenni. 
Az előkertben lilák voltak, de az idén abból is sokkal kevesebb van, pedig nagyon szépen szaporodott. 

A sárga csíkos kecskerágóim nagyon szépen nőnek. Mögötte a kis cukorsüvegfenyő is mutatja már a hajtásait, de majd nagyon be kell őt locsolnom, mert száraz a talaj. Ami esett, az neki nem elég. 

Ez a másik kecskerágó, ebből lett a fenti. Ez a növény emlék nekem anyukámtól, még az ő előkertjükből hoztam egy picikét, abból lett ez a szép nagy növény. 

Itt a környezetében látszik. 

A tüdőfű is csodaszép már, ez a pettyegetett orvosi.
Érdekes módon ebből nem találok szaporulatot, pedig tavaly direkt hagytam magot szórni. A bársonyos tüdőfű meg terjed nálam, mint a veszedelem, alig győzöm irtani, az idén hamarabb vissza fogom vágni, hogy ne szórja szét a magjait.