Vasárnap reggelre Böbe nem érkezett meg, de még délben sem... örök aggódás, hogy mi van velük, hol vannak, hogy vannak.
Végül délután 2 körül mentem épp le a pincébe és ott feküdt az udvaron és egyben volt/van. 
Szétaggódom magam, de komolyan. Ebben a forróságban bárhová is záródik be, azt nem éli túl. Illetve itt a mellettünk lévő földön megint lekaszálták a füvet, nekem ilyenkor ez a legnagyobb mumusom, mert kijár pockozni és azon a nagy szabad területen semmi sincs, amire fel tudna mászni. Ha valami gyorsabb nála, elszaladni se tud, márpedig ilyenkor a rókák is kijárnak pockozni. És lakik itt egy holló pár is, szerintem az is el tudja vinni. Egyszer leszállt itt hátul a tetőre és akkor láttam közelről, hogy milyen hatalmas madár ez. 
Tiszta görcsben volt a gyomrom miatta, nem bírom már én ezt a sok izgalmat a sok csavargó macska miatt.
Azt mondtam, ha Böbi elvész, nem lesz több benti cicám, mert  annyira közel kerülök hozzá, hogy nagyon fájna az elvesztése. Ő meg úgy jött haza, mintha semmi nem történt volna, evett-ivott és lefeküdt a fotelbe aludni, nagyon fáradt volt.  
Megbeszéltem vele tegnap, hogy legalább mutassa meg magát reggelente, hogy rendben van és szerintem ezek mindent értenek, mert ma reggel láttam őt kinn a kaszálón. 

Herkules is egyben előkerült egy nap csavargás után. Nem tudom, hogy tud egy nap alatt így lefogyni... bár egyébként is nagyon sovány, olyan vékony, mint egy papírlap, bármennyit etetem, nem tud felszedni magára. Ráadásul nem is kellett neki a kaja amikor előkerült. Két dobozzal is felbontottam, egyiket se ette. Aztán este evett egy kicsit és tegnap reggel már két dobozzal és még tízóraizni is jött, meg ebédelni és vacsorázni is. :)))
Örülök neki, Herkulót a hasa tartja életben szerintem. Eddig bármennyire beteg is volt bármikor, arra mindig volt ereje, hogy feljöjjön és teletömje a pocakját, az étvágya sose hagyta el a CicaUrat. 
 

Jó ez a kert hosszában, középen húzódó keleti életfa sáv, mert árnyékot ad. Délelőtt a veteményre, délután a virágosra. Ennélfogva ilyen kánikulában hol az egyik, hol a másik oldalon lehetséges csak tartózkodni, ahol épp az árnyék van, de legalább ki tudok menni.

Szombaton hajnalban lekaszáltam a füvet hátul a kertben. Már nagyon nagy volt és ugyan szép is volt, tele csodaszép, kék virágú katángkóróval, de már most is kérdéses volt számomra, hogy még elviszi-e a damil. Végül nagyon szépen harapta a kasza, de ha tovább hagyom, akkor már nem tudtam volna levágni legfeljebb a vágóéllel, de azzal nem szeretek, mert a kerítés mellett nem lehet vele és rengeteg gigantikus vakondtúrás is van lenn a kert végében. Takarítják nekem a talajt a kis földalatti zabálógépek, de a túrásaik nem a vágóélnek valók. :) 

Aztán szombat reggel még locsoltam egy csomót a kertben, de még nem kezdtem meg mindent öntözni, nem akarom, hogy túl hamar hozzászokjanak.  Ki tudja milyen lesz még a nyár...
A zöldbabokat néztem nagyon elesettnek, de ezek nagyon szívósak, van is tapasztalatom a 2022. év után, hogy már majdnem kiszáradtak a zöldbabok és kis híján ki is szedtem őket, de gondoltam egy-két locsolást még kaphatnak és csodák-csodája annyira észhez tértek és annyira elkezdtek teremni, hogy magam is csodálkoztam rajta. 

A káposztafélékből megint nem lesz semmi... ez már tényleg észveszejtő, hogy képtelenek ezek a növények megmaradni az idén. Legalább karalábé lenne, de nem hagyom magam, képes voltam újra magot vetni, őszire még most is van esély.  Azt hiszem negyedszerre vetettem palántának valót... pedig direkt tettem el a palántákból, de azt is lefújtam a mospilannal, minden tönkrement tőle. 
A Mospilan egy kalap szamócát se ér a földibolhák ellen, nekem az a tapasztalatom, hogy kizárólag a víz jó, de amikor sokan vannak, akkor az se. A Mospilantól meg tönkremegy a káposztafélék levele. Pedig az adag helyesen volt kikeverve, de ezt már máskor is tapasztaltam. Hagyom is, többet nem próbálkozom vele, se egyéb vegyszerrel. Földibolha ellen nem hat, cserébe viszont kinyírja a növényt.  Érdekes, de ugyanez az íriszeken semmilyen kárt nem okozott. 

Szombat este még a paradicsomokat is megöntöztem, levagdostam az alsó leveleiket, szerintem valami betegség támadta meg őket. Fura pöttyösek és elég gyorsan száradnak lefelé... az idén nem tudom mennyi dolog lesz a kertben, de szerintem nem sok. 
Bár legalább borsóm már van, zöldbabom is van már és még lesz is. 
Rengeteg hagyma,  fokhagyma is van, bár utóbbi nem lesz elég. A cukkinik most fogják kezdeni, remélem lesz rajtuk elég, majd őket is öntözni kell. 

Ez az egy hét (vagy ki tudja mennyi) kánikula aminek elébe nézünk, ez bizony húzós lesz. Tegnap hajnalban megint kiszellőztettem a házat, lement 21,5 fokig a hőmérséklet, de ahogy bezártam az ablakokat, azonnal 22 fölé ment. Gyakorlatilag már reggel fél 8-kor engedtem a redőnyöket, annyira rohamosan forrósodott kinn a levegő. 
Ma reggel viszont kinn is 19 fok van... mi lesz még itt hétvégéig? 

Viszont kinn voltam korán a kertben, visszavágtam a rózsaszín bársonyos kakukkszegfűket, de rengeteg magot szétszórtak, jövőre irtani fogom attól tartok.
Kiszedtem a maradék törökszegfűket is, ez is rengeteg magot szórt, de legalább nem kell vetni. Illetve visszavágtam a kerti pletykát és vissza is daraboltam saját maga köré. Jó, puha szára van, tele nedvességgel, jól mulcsolható. Be is öntöztem, hogy alatta tarthassa a nedvességet és képes legyen újra kihajtani. 
Az elkövezendő napokban, majd így hajnalonta intézem a kertben, amit tudok, ami nem, az meg majd megvár.

Volt itthon egy nagy káposztám és megint lett kb. 3 kiló uborka. Vettem le hozzá pár zöld paradicsomot, pár hagymát és paprikát (a paprika bolti) és csináltam belőle csalamádét. Kb. száz receptet megnéztem, végül kiválasztottam egyet, de nem is tudom... az íze jó, de én megeszem a kalapom, ha ez nem fog kiforrni, vagy megromlani. 
Az egész cucc kb. 3,5-4 kiló lett (csak a fél káposztát használtam el így is), mindent felszeleteltem, adtam hozzá 7 dkg sót, 30 dkg cukrot és 4 deci 10%-os ecetet. Szórtam bele egy teáskanál egész borsot, 1 teáskanál mustármagot, 1 teáskanál koriandert, 1 teáskanál köménymagot és ugyancsak 1 (nagyon lapos) teáskanál nátrium benzoátot. Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje. (ez volt a receptben)
Hagytam állni pár órát a recept szerint és akkor üvegekbe szedtem, aztán a levét is hozzászedtem, de nekem nem tetszik, mert egyrészt zavaros volt a leve és ettől nem szép a csalamádé, másrészt kevés is lett a lé. Végül főztem az utolsó 2 üveghez sós-cukros-ecetes levet, kihűtöttem és azt öntöttem rá. 
Meglátom milyen lesz, nekem ez  hidegen ráöntött lé rajta nem bizalomgerjesztő, de az összes recept ilyen, még azok is, ahol külön forralják a levet, mint én az utolsó két üvegre. 
8 üveggel lett (8 decis üvegek, amikbe az uborkát is szoktam rakni) ha megromlik, akkor mérges leszek. Ráadásul apu megspékelte azzal, hogy nyári káposztából nem szoktuk... na jól nézek ki! 
Most ez van, de jó pap is holtig tanul és én még az életben nem raktam be csalamádét, majd kiderül milyen lesz és ha nem jó, akkor jövőre másképp fogom csinálni. 

Tegnap kora reggel szedtem le zöldhüvelyű zöldbabot is, azt a fagyasztóba raktam, 1 zacskóval lett és még uborkám is maradt, azt meg beraktam kovászolni. 
Ma pedig megint megyek öntözni, mert kiültettem pár évelő virágot, mint pl. az orvosi zilizt és pár hosszúlevelű veronikát is. Tegnap elfelejtettem őket megöntözni, remélem élnek... bár jól belocsoltam alattuk ültetéskor. 

Most csak pár kép, mert szaladok locsolni. 

Úgy látom megint vége a kertészkedésnek egy időre, szörnyű kánikulás napoknak nézünk elébe. Nem szeretem... ma reggel itt csak 13 fok van, most is hűtök, tárva-nyitva van minden, hogy kihűljön a ház. Az utóbbi napokban még nyitva voltak az ablakok lehúzott redőnyök mellett, de tegnap estére már meleg volt megint benn, ezért mától zárni fogom az ablakokat. Ezt nem szeretem a kánikulában, hogy az ember be van szorulva a bezárt házba és csak piheg. 
Egyébként ezek a hideg éjszakák nem igazán kedveznek a kertnek, nem nagyon érik a paradicsom, de a paprikák se nagyon nőnek, sőt még virág is alig van rajtuk. 

Herkulest tegnap nem láttam és ma reggel se volt még itt. Aggódom miatta, mert nincs párzási idő, a másik két kandúr itt van, bár a MosogatóCicát mostanában csak hébe-hóba látom, szerintem nem fűlik a foga a szárazkajához és ez is mutatja, hogy ő valahová, valakihez tartozik. A másik cica viszont, a MókaKépű ő nem. Ő jön enni többnyire naponta kétszer is, reggel és este. A Nyenyerüs meg el se megy, ő végleg beköltözött.
Böbike is  csavarog, szokás szerint egész éjjel kinn volt, de ma a reggeli után is csak úgy masírozott kifelé. Elza meg benn aludt a verandán. Este tessékeltem őt kifelé, de nem akaródzott neki menni, hát hagytam. 

Nagy kertészkedést tegnap se rendeztem, reggel kimentem öntözni kicsit ezt-azt és annyi. 
Leszedtem a sárga színű zöldbabot, nem lett sok, 2 zacskónyit tettem be a fagyasztóba. 
Visszavágtam a másik bokor (a rózsaszín-fehér virágú) bársonyos kakukkszegfűt is és kiszedtem egy újabb adag törökszegfűt. Mind a kettőről gyűjtöttem magot is, aztán összedaraboltam és vittem a komposztra. 

Az uborkát mégse védi a tejes permetezés, kezd tönkremenni. Azon gondolkodtam, hogy veszek paprikát (káposztám van itthon és hagyma is van bőven a kertben) és rakok be csalamádét, annyi uborka talán még lejön róla. 

A virágok között ez a kis rózsaszín Monarda nyílt ki, nagyon örülök neki, mert alig maradt belőle a tavalyi tél után. A lila és a piros ki is pusztultak. Magról neveltem párat, azok már kinn nőnek a kertben de nem tudom milyen színűek lesznek, majd jövőre kiderül, ha megmaradnak. 

Vad mályva, a ház előtt nyílik. 

Ezt a sárga liliomot szerintem már mutattam, de olyan szép, az idén nyílik először. 

Nem a legjobb kép róluk, ernyős verbénák, még most is jóval több van belőle a kertben, mint amit szeretnék., Nő, mint a gomba.

Ez a liliom csodás, össze kéne már szedegetni a liliomok pontos neveit. Majd a kánikulában lesz időm rá. Ez is óriás lesz, már most magasabb az egyik szár, mint én vagyok, de kell neki pár év, mire teljesen kifejlődik. 

Sásliliom a hólyagvessző bokor előtt, nagyon jól mutatnak együtt. 

A rózsák megbízhatók, olyan szépek mindig, mellette az apró évelő fátyolvirág. 

Itt látszik a fátyolvirág, jó nagyra nőtt. 

A tegnap reggelt azzal kezdtem, hogy kivettem az alanyról hajtott jujubát és a helyére beültettem az újat. Nagyon remélem, hogy most már rendben lesz mind a két fa. 
Kapott vizet a már meglévő is, ki vannak karózva és télen nem fogom betakarni őket, ennyivel is kevesebb gondom lesz. 

Aztán kiültettem az új Clematist (Clematis 'Justa'), szegény már 2 vagy 3 hete várja, hogy megtaláljam a helyét a kertben. Végül annak a kerti boltívnek a másik oldalára ültettem, amelyik mellett a Clematis 'Alpina' növekszik. 
Ehhez ki kellett ásnom 3 felnövekvő kasvirágot, kiültettem őket az előkertbe. 

Ez a Clematis a 3. metszési csoportba tartozik, kora tavasszal kell visszavágni erőteljesen,  akár 30 cm-re a földtől, mielőtt a hajtások beindulnak, mert a virágait az az évi friss hajtásain hozza. 
Olyan, mint a 'Star of India', nem küllemre, hanem az is a 3. metszési csoportba tartozik.
Ennek a boltívnek az üres szárához ültettem ki. 

Érdekes egyébként, de nem szeretek ültetni. Szeretek növényeket venni, szeretek növényeket magról felnevelni és szeretem őket kinn a kertben, de jó lenne, ha maguktól megtalálnák a helyüket és beugrálnának a földbe. :)))) Ezért a kiültetéseknek mindig neki kell durálni magam és egyszuszra megcsinálni, amit csak tudok. 
Ehhez képest az idén elég sok növényt vándoroltattam a kertben és még kell is vándoroltatni, mert nem a jó helyen vannak.  

Nézegettem a dugványaimat is, nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy az egyik vérszilva elkezdett hajtani. Nagyon örülnék, ha kigyökeresedne, nem is kell belőle több, elég lenne az az egy is. 

A nap többi részét főleg nyesegetéssel töltöttem. 
Visszavágtam a virágszárakat az óriás fejvirágról, mert a zöme elvirágzott már és mellette nyílik a mályva cserje, kitakarta majdnem az egész cserjét. 
Lehet, hogy meg fogok szabadulni ettől a fejvirágtól, mert túl nagy és annyira nem jelentősek a virágai. Az az igazság, hogy nem szeretek meg minden virágot, amit kipróbálok és ez a növény jellemzően ilyen. 
Visszavágtam a macskamentát is, mert nem szeretném, hogy magot hozzon, így is folyton akad egy-kettő belőle, ahogy a citromfűből is, nem is tudom hogyan, amikor sokszor már bimbós állapotában visszanyesem. 

Visszavágtam a lestyánt is, az elszáradt leveleit és a nagy virágszárakat is. Aztán lementem a virágosba és az elnyílt macskafarkú veronikát is levágtam.
Kitámasztottam (3 támaszték kellett hozzá) a sudárzsályát, mert annyira szét volt terpeszkedve, hogy elnyomta maga mellett a többi növényt. 
Most a támaszték miatt megint nem szép a formája. Tavaly se volt szép, mert akkor meg összekötöttem, jövőre idejében kell észbe kapnom majd, hogy megtámasszam, vagy költöztetni kell mellőle a többi növényt, hogy terpeszkedhessen kedvére. Vagy őt költöztetem... 

Visszavágtam a lózsályát, a kánya harangvirágot és a fehér bársonyos kakukkszegfűt is, a szívvirág elszáradt szárait és valamennyit a gólyaorrok közül is.
A bársonyos kakukkszegfűt a szóródó magok miatt a komposztra daraboltam, nem a növény köré, ahogy szoktam, remélem majd amikor elkezdem használni a komposztot nem ebből fog kikelni ezer. 

Aztán valahogy elég lett a kerti mulatkázásból és bejöttem. Egyébként is jövök-megyek, néha bejövök lehűlni, kaját készíteni, enni-inni, de délutánra olyan hirtelen elegem lett és bejöttem. 
Nomost kb. 5 percig elegem is volt, aztán eszembe jutott, hogy ránéztem a hortenziára és kissé kókadtnak láttam, ezért kimentem és kiszórtam mind a két Macrophylla köré egy csomó fehér tőzeget és jól belocsoltam őket. 
És ha már... akkor kapott vizet két kis fenyőke, az új japán juhar és az átültetett völgycsillag is, meg az óriásnak ígért árnyékliliomok is, amik nem óriások. Remélem, hogy csak még nem azok. 
És akkor már visszavágtam az előkertben az elvirágzott  küllőrojtot is, összekötöztem a szétdőlő Astereket és konstatáltam, hogy az egyik Kleopátra tűje, ami tegnap még gyönyörű nagy volt, egyszerűen kidöglött. 
Lövésem sincs mi lett vele, ilyet még nem láttam. Lehet, hogy valami elrágta a gyökerét? 
És ezután tényleg befejeztem a kerti napot. 

Ez a színfolt most nagyon szép a kertben. 

A lepkevirágokat már mutattam, de annyira csodásak az idén, ilyen szép még soha nem volt. Lassan bevégzik sajnos, jöhet a magérlelés! 

A lufikról alig győzöm vagdosni az elvirágzottakat, mert ha rajta vannak, akkor nagyon csúnya a fotón. Érdekes módon ott a kertben nem is feltűnő rajta, de a fotón nem mutat.

Érik a bogyó a mahónián is. 

Az Árnyas kertben most a hortenziák a főszereplők. 

Ez a piros kasvirág egy kicsit elnyomódott egy varfű miatt, de a varfüvet se fogom megtartani. Tavaly a mezőről hoztam, azt hittem ördögszem, de hatalmasra nőtt varfű lett belőle, ráadásul van 3 is... majd kiültetem a ház elé. 
Lehet, hogy a fejvirág is kiköltözik, legalább annyival kisebb területet kell fűnyíróznom.

Nem gondoltam volna, hogy ez a cserjés rész ilyen nagy kedvencem lesz, de egyre jobban szeretem, ahogy nőnek benne a növények. 

A tavaly magról nevelt mákkóróm már ekkora. :) 

Lopikált kristályvirág, köztéri virágosból csippantottam le, bedugtam a nagy cserépbe ültetett szelídgesztenye mellé, ott virít. 

Ezek pedig az előkertből kiirtott ligetszépék, ennyit arról, hogy meg lehet-e tőle szabadulni.