Azt hiszem Herkulesnek nem influenzája vagy megfázása lehetett, mert gyanúsan hamar elmúlt. Inkább arra tippelek, hogy valamit beszívhatott az orrába, azért lehetett a borzasztó tüsszögés és könnyezés, taknyozás.
Egyik pillanatról a másikra múlt el a cicáról - hál'Istennek - a betegség.
Azóta is adom neki a cicáknak való immunerősítő Béres cseppet és elég hamar rá is jöttem, hogy anno miért hagytam abba. Egy feneketlen gyomrú, beles, zabálógépezetet csinál a macskából, félóránként jön enni és meg is eszik mindent, de érdekes módon nem fog rajta, nem hízik.
Most nem bánom, adom neki, mert fel kell ezt a cicát erősíteni, mert hogy néz már ki, hogy ő a kandúr és a csajok mind nehezebbek nála. :)))))
Olyan jó lett volna kinn lenni és tevékenykedni a kertben, de minden csupa víz és sár... viszont megérkezett az kis melegház(acska).
Ez se a világ legmasszívabb alkotmánya, az már biztos, de ha teljesen őszintén akarok fogalmazni, akkor egy gyenge, semmire se jó szar. Megint kidobtam a pénzt az ablakon. Ez most a második ilyen a rémes kiskerítés után, azt hiszem egy ideig abbahagyom a rendelgetést.
Ráadásul jól megszenvedtem vele, mire összeraktam, az alsó részt egyszer félig szét kellett szedni, mert fordítva csavaroztam be a sarkokat. Lyukas a felső része, mert oda is csavar került és kettőt fordítva tettem fel. Még jó, hogy nem húztam meg a csavarokat, így könnyen szétkaptam.
Na ez volt szombaton, a felső rész összerakását feladtam, de vasárnap is feladtam... ha én nem tudom összerakni, akkor ezt nem lehet összerakni. Teljes nonszensz ez a valami. Ott hagytam, mert nem álltam mesze attól, hogy ripityára töröm az egészet és bevágom a kukába. Így aztán nincs fotó, mert nincs miről... még.
Más. Már két hete tartom és még csak most kezdek igazán belemerülni... életmódváltásban vagyok. Átváltottam egy szénhidrát-keményítő alapú étrendre.
Amikor először megnéztem, hogy miket kéne enni és mit ne, akkor nagyon beborultam, hogy na ezt én nem, de ahogy mélyedek bele, úgy egyre jobban tetszik, mozdul a fantáziám ezekre az alapanyagokra és ami a lényege, hogy állandóan és igen tartósan jól vagyok lakva.
Nem szédelgek egyfolytában a hűtő, kamra vagy a szekrény bűvkörön, hogy mit is kéne enni, mert hiányzik a valami.
Olyan elégedetten jól tudok lakni ezekkel a kajákkal és ez nagyon jó érzés.
Most tanulok másképp főzni, másképp gondolni alapanyagokra és másképp bánni velük. Úgy vagyok vele, hogy végül is eddig ettem azokat az ételeket, amiket ettem, most másképp fogok enni, nem kell nekem egy életen át egyféle módon táplálkoznom, főleg ha érzem, hogy nem használ. Ettem már elég gulyást, meg sülthúst, szalonnát, csülköt meg pörköltet életemben, itt az ideje a változásnak.
Ennek eredményeképpen az elmúlt két hétben háromszor is sütöttem a sütőben "tócsnit", persze egyik se a klasszikus tócsni. Mind a 3 teljesen zsírmentes.
Az első, aprítógéppel összeaprított nyers krumpli és sárgarépa keveréke, sóval, fokhagymával, borssal fűszerezve.
Ez pedig összetört, héjában főtt krumpliból van, kis lisztet adtam hozzá és sót. Semmi egyebet. Kicsit ragadós volt, ezért a sütőpapíron nedves kanállal simogattam el.
Ez pedig sóval és fokhagymával puhára főtt sárgaborsó, zabpelyhet tettem bele (10 dkg borsóhoz 2 kanállal), 2 teáskanál őrölt lenmagot (ez helyettesíti a tojást, mint kötőanyagot).
Só, római kömény őrölve, curry, bors és fokhagyma van benne.
Mindegyiket 200 fokon sütöttem a sütőben, sütőpapírra téve. Zsír egyikben sincs Egyáltalán, alatta sincs. A répásat (az első kép) egy kicsit nehéz volt leszedni a sütőpapírról, de az a titka, hogy nagyon meg kell sütni, tényleg ropogósra, hogy az alja is szép piros legyen és akkor forrón szépen lehúzható róla a papír.
