Állandóan kiások valamit... kincskeresőnek kellett volna állnom... írtam a múltkor, hogy felszedtem az őszi kikericseket, a vetővirágot, rengeteg sárga nárciszt, krókuszokat és a bunkós díszhagymákat.
A kikericseket és a vetővirágot gyorsan vissza is ültettem máshová, de közben kiástam mást. Valamelyik nap a krókuszokat akartam elültetni, akkor tulipánt sikerült kiforgatnom a földből, szépen visszaültettem őket a helyükre és kerestem a krókusznak másik helyet.
Most a vetővirágnak kerestem a helyet, onnan is kifordult tulipánhagyma. Pedig mindenem meg van/volt jelölve, de a Nyerenyerének az a kedvenc elfoglaltsága, hogy sorra kiveri a jelölőpálcikáimat. Dörgölőzik hozzájuk, gondolom a szagával akarja megjelölni, kitöri a pálcikát, aztán az meg valahová elsinkófálódik. Amikor észreveszem se biztos, hogy vissza tudom dugni, mert olyan a talaj, akár a beton.
Szóval kiforgattam megint pár tulipánt, ezeket is visszaültettem, hoztam új pálcikát nekik és elkezdtem ásóvillázni kicsit odébb.
Ott meg egy hatalmas pókot sikerült felzavarnom, és kicsivel arrébb megint valamilyen hagymákat, azt is megjelöltem és a két hagymás rész közé beültettem a vetővirágot, azt is megjelöltem. Annak elvileg most ősszel kellene virágoznia.
A szegény pókot nagyon sajnálom, tönkretettem az otthonát. Még egy óra múlva is ott mászkált és kereste a lejáratot, gondolom a fészkéhez. Az már nem lesz meg, mert átforgattam a talajt és be is locsoltam, majd csinál magának másik fészket.
Nagyon sok ilyen óriás pók él a kertben, de ott nem bánom őket, az az otthonuk, ezt is sajnálom, hogy tönkretettem, nem tudtam, hogy ott lakik. :(
Olyanok vagyunk mi emberek ezen a bolygón, mint az elefánt a porcelánboltban. Olyan sokat elveszünk és alig adunk vissza valamit. És úgy is pusztítunk, hogy nem is tudjuk. Mindenhová betolakodunk, nem tartunk tiszteletben semmilyen határokat. A Földnek sok lényétől irtózunk, ezért kiirtjuk őket. Én is - persze - agyoncsapom a szúnyogot, a legyet, a kullancslegyet, de ha az a szegény pók bejönne, akkor őt is agyoncsapnám és örültem, hogy a vérengző macskáim kinyírták a patkányt.
Nem tudom létezik-e másik olyan faj ezen a bolygón, ami azért irt ki egy másikat, mert irritálja a saját létezésében.
Biztos írtam már, de időnként elgondolkodom, hogyha - mi emberek, akik olyan értelmesnek tartjuk magunkat és az evolúció csúcsának - összetalálkoznánk valami nagyon fejlett, nagyon értelmes és intelligens, békés fajjal, ami mondjuk úgy nézne ki, mint egy keresztespók, egy lótetű és egy skorpió keveréke és 6 méteres lenne, akkor vajon meg akarnánk-e ismerni/érteni, vagy azonnal nyúlnánk a fegyverekért?
Az UFO vadászok annyira akarják, hogy találkozzunk valamilyen fajjal, de érettek vagyunk mi erre? Kötve hiszem...
Hogy odavoltunk E.T-ért, de ha belegondolunk, hogy mondjuk este kimennénk és ott motozna a ribizlibokorban, akkor szerintem a legtöbb ember hanyatt-homlok, sikítozva elmenekülne, rosszabb esetben meg fejbevágná a kapával.
Visszakanyarodok inkább a kerthez, nagyon száraz minden, alig győzöm kihordani a vizet. Az egyik zeller szerintem ki is szárad, majd kiveszem inkább, mielőtt teljesen tönkremegy.
A többi viszont terem szépen, a paprikák rogyásig, ahogy a cukkinik is. A paradicsomok sajnos repedeznek az egyenetlen vízellátástól. A hátsó paradicsom ágyást el is engedtem, nem győzök annyi vizet kihordani. Aztán lehet, hogy majd a padlizsánt is elengedem, megint rengeteget termett, nem kell már belőle túl sok, max. amit megeszek és ha tényleg lehűlne az idő kicsit a hétvégétől, akkor megpróbálnám a zakuszkát, de ha nem megy, akkor nem erőlködök vele ebben a melegben.
Fehér kos paprika, nekem nagyon ízlik, nem erős, a húsa se vastag, de én jobban szeretem ezeket a vékonyabb húsú paprikákat.
Kaliforniai, pirosat és narancssárgát ültettem, nem tudom, hogy melyik fajta lesz.
Ez egyértelmű.
Ramiró, volt ahol már ritkítottam a kép óta, mert látszik, hogy fonnyadnak el a kevés víz miatt és túl sok a paprika.
Padlizsán.
Ez egy hosszúkás fajta.
Régimódi befőző paradicsom, már egy csomót elraktam belőle és persze eszem is folyamatosan.
Black beauty, nagyon könnyen repedezik és még könnyebben rohad, jövőre legfeljebb egyet ültetek, bár az idén is csak kettő van. Pedig csodás sötétvörös lenne a húsa, de soha nem sikerül egy egészségeset se levenni belőle, mire megérik, addigra tönkre is megy. Ez még éretlen, azért ilyen szép.
Természetesen a bazsalikom nem maradhat el a paradicsomok mellől, folyamatosan szedem, egyrészt már elspájzoltam a fagyasztóba belőle, illetve virágba se akarom engedni menni. Sokat használok a kajába is, de állandóan növekszik a hónaljhajtásokból, de öntözöm is, hogy nőhessen.
Sárga cukkini, végre elkezdett teremni ez is.
Gömb cukkini, eddig ez termett a legszebben az idén. Már jópárat levettem róla és most is tele van, megint szedni kell.
Itt kettő is van.
Római saláta cseperedik, ezt is öntözni kell. Idén nem mulcsolok, mert nem kellett eddig, ilyenkor meg hiányzik...
Felmászott a szilvafára az örmény méteres uborka.
Most érik a cardinal szőlő, már a madarak is felfedezték. Pár fürtöt már megettem róla, ami szép volt és amire találtam itthon kis hálós zsákot, arra húztam is, a többit sajnos megeszik a madarak és a darazsak. Emlékszem az első években, amikor ide kerültem, egy szép nagy fürt volt rajta, ki is figyeltem, hogy szép érett, na majd holnap leveszem - gondoltam én. Másnapra csak a hűlt helyét találtam, valami leette a fürtről az utolsó szemig a szőlőt. :)))
Találtam egy szajkó elhullajtott szárnytollát. Behoztam és az egyik falidíszemre tűztem, olyan szép!