Nekiláttam tegnap az előző este megfőtt almák elkészítésének. 
Aki nem olvasta annak: az almákat megmostam és héjastól, benne hagyva a magházat is (a pektin miatt, ami a zselésedéshez kell), kevés vízben megfőztem. Természetesen a hibás részeket, a szár körüli részeket és a virág maradékát kivágtam belőle előtte. 

Tegnap pedig leszűrtem róla a levet (nagyon finom egyébként), kivagdostam belőle a magházakat is. 
Az alma levéből kivettem kb. egy decit és 40 deka cukorral (az alma kb. 2-2,5 kiló volt, nem mértem meg), szirupot főztem, amit levettem a tűzről és amibe aztán beletettem a főtt, lecsurgatott almát. Vannak receptek, ahol kilónként 60 dkg cukrot írnak és amikor kiszárad, még cukorba is hempergetik, de ki a fene enné azt meg? Én nagyon Gombóc Artúr vagyok, de a receptekben szereplő cukormennyiségtől még én is elborzadok időnként. 
Az almát botturmix-al jól összeturmixoltam és visszatettem a tűzre. 
Nagyon köpköd, ezért jobb híján rátettem a zománcos tésztaszűrőmet, ami jó is volt rá, így nem lett csupa alma minden, csak a szűrő. 
Elég gyakran kellett kevergetni, hogy oda ne égjen és sokáig is főtt. Jól el akartam párologtatni belőle a nedvességet, hogy könnyen ki tudjon majd száradni, de azt hiszem még tovább kellett volna, de nem volt több türelmem hozzá.

Közben elővettem az őzgerincet, kibéleltem folpackkal, illetve még két lapos tálat is, abba került bele a pép. Abban hagytam kihűlni, benne lesz akár egy-két napot (vagy többet is, mert elég folyós még ma reggel is), aztán majd kiborítom egy tiszta, száraz pelenkára, amit süteményes rácsra fogok tenni, hogy alulról is szellőzzön, úgy könnyebben kiszárad.
Mivel még ilyenkor is csöpög (legalábbis két éve a birsalma sajt csöpögött), a rács alá teszek alufóliát és arra pár réteg papírtörlőt, hogy ne legyen ragadós még a nemtudommi is, de bármi más is jó alá, ami felfogja a kicsöpögő levet.

Most így nem túl gusztusos, de ahogy szárad, úgy lesz egyre jobb majd. A végén szeletelhetőnek kell lennie. 
Megint felhasználtam egy csomó potyadék almát, ez se ment veszendőbe. 

Reggel pedig kinn voltam a kertben a nagy szél süvítésben, öntöztem egy csomót megint, megtöltöttem a hordókat vízzel a kútból és  megkapáltam a múltkor félbehagyott répaágyást. Sajnos a répák két oldalára elvetett hagymamagokból, amikből dughagymát reméltem, semmi nem lett. Ami kihajtott azt is kikapáltam, mert annyira felverte a gyom, főleg a porcsin, hogy esélytelen volt kihamupipőkézni belőle a hagymát és 10 szem minek is. 

Leszedtem egy rakás paprikát is, az idén tényleg nem panaszkodhatok, mert rengeteg csodaszép paprikám termett és még terem is. Pedig nem is locsoltam őket agyon, inkább ritkábban, de akkor nagyon. 
Ez már a sokadik leszedett adag, tettem el belőle enni, akarok körözöttet csinálni és megtöltöm vele a paprikát, azt magában is megeszem. 
Másik részét megsütöttem, de sajnos volt benne kettő is, amit úgy megszívogattak a polosok, hogy inkább eldobtam. 
A sült paprikákat elteszem a fagyasztóba és télen kis ecetes salátalével és némi olívaolajjal leöntve csodás lesz savanyúságnak pl. húsok vagy akár krumpli mellé. 

Az aszalt cuccokat beleraktam olyan kis zsákokba, amit a szőlőre vettem... nem tudom  jó ötlet-e, de ebben szellőzik. 
Tavaly papírzacskóba tettem és mivel magas volt a páratartalom a sok eső miatt, még a zacskó is kissé nyirkos volt a kamrában, ezért jobbnak látom így. Meglátom mi lesz belőle. 

Voltam a LIDL-ben is, megint sikerült találnom olyan tulipánt, amit nem tudtam otthagyni... de most megúsztam a gyűjtőszenvedélyemet 1 fajtával.

A kert a nagy szárazság ellenére jól érzi magát, bár sok minden kókadozik, megyek is mindjárt öntözni. Ma a hortenziák lesznek a sorosak és a japán szellőrózsák megint. Ez a viharos szél, ami fúj, borzasztó, kiszárítja a maradék csepp vizeket is és főleg a harmatot is. Ez most károsabb, mint a 3 hete tartó szárazság. Augusztus közepén volt utoljára eső, akkor 3 nap alatt esett kb. 40 mm, azóta semmi és most ez a szél... 

Mindennek ellenére másodvirágzik a szarkaláb.

És persze csodásak a magas varjúhájak, most egy közelit hoztam az egyikről. 

Olyan viharos szél fúj, hogy csak úgy viszi a port és kiszárítja még azt is, amit megöntöztem... ez a nyár tényleg maga volt a pokol. Szerencsére már látszik a vége és talán némi eső is ígérkezik a jövő héten. 

Tegnap szedtem még magot a piros kasvirágról is, aztán majd meglátom, hogy egyáltalán szaporítható-e vagy valami hibrid. Majd jövőre kiderül. 
Jártam úgy völgycsillaggal, hogy hiába szedtem magot, nem tudtam szaporítani.
A borzaskatából viszont már kikelt egy nagy rakással, hagyom is őket, mert ezek a kis magoncok áttelelnek és meglátom, hogy másutt kikel-e, ha nem, akkor majd tudok belőle szaporítani máshová is, bár kétlem, hogy szükség lenne rá.  Rengeteg mag szétszóródott és ha kap egy kis csapadékot, akkor szerintem jövőre inkább mulcsolni fogok vele. Kiderül milyen lesz az időjárás, azon múlik minden, hogy kapunk-e végre esőt. 

Egyébként csak az öntözés megy. Nem is tudom, hogy írtam-e már (nem nézem vissza), sajnos megvan az első áldozata a csigáknak és a szárazságnak. Kipusztult a kék évelő lobéliám... asszem írtam... bakker, hülyülök? Az a baj, hogy a FB-n is írok ezt-azt és nem mindig tudom, hogy itt mondtam, vagy ott mondtam. 
Ma reggel rengeteg vizet kihordtam a virágosba is és a veteményesbe is. 
Két kanna (10 l-es) vizet kapott az uborka, de megöntöztem a háló alatt a K-betűsöket is. Egyébként a palánták élnek, de a magok nem keltek ki. Majd amikor lehűl kicsit, akkor a rapinit, a retket és a tarlórépát (retekként eszem) újra fogom vetni. 
Hordtam ki vizet a zellerekre is, a paprikákra, a padlizsánra, az egyik cukkinire is, illetve pár nagyon kókadt virágra és a tölgylevelű hortenzia is kapott egy nagy kannával, szegény az is időről időre megkókad. 
Mindig viszek valamire, de akkor sokat és alaposan belocsolom. Így öntözök és így kb. (a dísznövényeknél) hetente elég öntözni.

Tegnap hoztam be egy rakás lehullott almát is megint, jól megmostam őket és héjastul, magházastul (a pektin tartalma miatt) megfőztem egy kevés vízben. Egyelőre még ott vannak a fazékban, majd ma leszűröm, kiszedem belőle a magházat és összeturmixolom és cukorral együtt majd almasajtot készítek belőle. Még soha nem csináltam, csak birsalmából, kíváncsi vagyok, hogy sikerül, de majd mutatom. 

Egyébként szép a kert, az itt-ott kókadozás ellenére is. 

Ezek a nyuszifülek a tamariska alatt laknak, a bal felső sarokban a kecskerágó látszik, egyszer se kaptak öntözést, mégis ilyen szépek. 

A rózsák is újra mutogatják magukat. 

A fű eléggé kiégett, de a varjúháj az nagyon bírja, meg a Kleopátra tűje is. 

Már jönnek a fehér szellőrózsák is. 

A bugás hortenziák sajnos eléggé megégtek, nem tudtak szép rózsaszínné válni. Azt hiszem, hogy ezek több vizet fognak igényelni és jó lenne, ha megnőne már kicsit a fenyő (ha egyáltalán meg fog nőni), hogy némi árnyékot kapjanak, mert nagyon tűzi őket a nap. 

Hétfőn reggel összedaraboltam mulcsnak egy nagy rakás pillangóvirágot. Már napok óta készültem kiszedni őket, mert nagyon szívják a vizet az évelők elől. Most mulcsként vannak köréjük rakva és jól belocsoltam az évelőket, a mulcs pedig visszatartja a vizet. Azon a részen nagyon száraz a talaj és ráadásul nagyon szegény is. Így legalább minden hasznosul újra és nemcsak a nedvességet tartja vissza, hanem a talajt is gazdagítja. 

Az egyik hatalmas tövet egyébként arról a részről vágtam ki (olyan szára volt, mint a csuklóm), ahová valódi sáfrányok vannak ültetve, pár hagyma ki is fordult a földből. Annyira száraz a föld, hogy nincsenek is begyökerezve a hagymák, pedig ezek őszi virágzású krókuszok. Csak hevernek a földben a hagymák.
Nagyon kéne eső... de ha minden kötél szakad, akkor belocsolom őket, ahogy az őszi kikericseket (Colchium) is, mert nem szeretném, hogy a hagymák energiáját vegye ki a virágzás. 
Az őszi kikericseknek is folyamatosan adom a vizet, nyílnak is szépen. Eddig a fehéreket nem láttam még, a Lilac wonder már majdnem kinyílt, a Giant-ek most kezdik és éppen bújik kifelé a Waterlilly is.

A Lilac wonder, ez szokott legelőször kivirágozni. 

A Giant, ezt ültettem át tavasz végén. Tavaly nem láttam egy virágját sem, mert nyomtalanul megzabálták a csigák már bimbó korában, tavasszal pedig a leveleit. Ráadásul mindenki szereti, a spanyolok és a házasok is. Szóval kiszedtem és olyan helyen van, ahol jobban meg tudom védeni. 
De a párás, hűvösebb hajnalok már előcsalták a nyomorult csigákat. Lassan elő kell vennem a Bros Vitrolt és kiszórni belőle egy keveset. 

Tegnap az utolsó adag vöröshagymát pucoltam meg, még kinn vannak a száraz alatt, de lassan behordom majd őket a pincébe. 
Folyamatosan szellőztetem a pincét is, mert be van szorulva oda is a forróság és még párás is, mert ott mosok. Nem is igazi pince, hanem inkább amolyan félszuterén ez, hiszen ablakai is vannak. 

Gyűjtögetem a magokat is a virágokról. Tegnap szedtem be még büdöskéket és trombitavirágot is. Utóbbiról vadászni kell a magtokokat, de azért lett belőle, ennyi már biztosítja, hogy jövőre mindenképpen legyen megint ilyen virágom. 
És még virágzik is újra, pedig már abbahagyta, de csak annyi kellett neki, hogy a hajnalok hűvösebbek legyenek. Remélem még fog érlelni további magokat is.  

Ugyanez van a sárga és a piros Cosmosokkal is, már majdnem kiszedtem őket, de megint kinyíltak a Kleopátra tűje alatt. 
Megint szedtem róluk is magot, de gyűjtöttem a rózsaszín Cosmosról is, a Kleopátra tűjéről is, sőt az Írország harangjairól (kagylóvirág) is. Utóbbi eléggé szúrós. Körbe örvökben vannak a száron a virágok és ahogy megértek a magok az elszáradt virágok tövében, úgy a körülötte lévő tüskék is szárazak és szúrósak lettek, hát nem egy öröm róla magot fogni. 

 Ma reggel pedig kaszáltam is, nem sokat, de annyira felverte a gyom az egyik évelő ágyásom ösvényét, hogy muszáj volt levágni a füvet, mert már belemenni se volt jó és aggódom a kullancsok miatt is. Bár nincs sok kullancs most, a cicákba se találtam, csak Elzában volt egy. Szerintem nem bírják azok se a meleget és a szárazságot. 

Elza nem tetszik mostanában, mintha valami baja lenne. Egyrészt Ő egy VasMacska, nem szokott benne kullancs se lenni, de mostanában kicsit le van fogyva, pedig eszik rendesen. A szőre se olyan szép, vedlik és kicsit furán megy le a lépcsőn. Persze lehet, hogy verekedett és fáj valamije. Sebesülés nincsen. 
Lehet, hogy a Nyenyerével háborúzott, mert ők mindig háborúznak. Nagyon durván össze tudnak verekedni és arra is gondoltam, hogy stresszes lehet a CicaNéni a Nyenyerüs miatt. 
Böbét is pofozza, a kis mulya meg nem meri megvédeni magát, csak lekushad és próbál eliszkolni. :))) 
Még figyelem őt, remélem nem lesz baja. Kicsit már sok volt az állatorvos és gyógyszerköltségünk az utóbbi időben.