Jól beugrott ez az őszi idő... majd megfagyok, ezért ma reggel bekapcsoltam a fűtést. 21 fokon szokott állni a termosztátom, most is annyira állítottam, de még nem állítottam be rajta a télen használt értékeket, mert nem akarom, hogy kapcsolgasson nekem kora reggel is. 
Most még elég, ha kicsit elviszi ezt a nyirkos, hideg érzést és a ház se fog gyorsan lehűlni, elég ha csak rövid ideig fűt. Aztán amikor majd jönnek a valódi hidegek, akkor beprogramozom és mehet a téli menetrend, de remélem, hogy az még odébb van és azt is remélem, hogy lesz még olyan idő ezen az őszön, hogy ki is kapcsolhassam a kazánt egy időre. 
Ez most főpróbának is jó, hogy lássam minden működik és ne akkor lepődjek meg, amikor tényleg komolyabb hideg lesz. Még a szerelőt is ki kell hívnom a rendes éves ellenőrzésre. 

Tegnap 10 mm eső esett, lassú, áztató eső, be voltam miatta szorulva, viszont kell a csapadék. Nem lett volna rossz, ha nem ilyen szélsőséges lehűléssel jön, hozzá voltam szokva a meleghez (ahogy gondolom  mindenki más is) és most eléggé fázom.

Tegnap felhoztam a pincéből az összes hagymás és a rózsák eltett papírjait és lefotóztam őket. A télen majd szeretnék írni egy növénylistát, hogy kb. tudjam mi van a kertben. 

Most a legszebb a kertben (illetve az eső előtt volt a legszebb) az őszi kikericsek közül a Waterlily (Colchium autumnale 'Waterlily'), amit még a legelső hagymások között vettem (és milyen jó, mert azóta sokszorosára ment fel az ára), de először nem ültettem jó helyre és majdnem kipusztult. Felszedtem és új helyre ültettem, azóta ott fejlődik szépen és már sokasodott is a hagyma, mert évről évre egyre több virágot hoz. 

Itt még bontakozott. 

Napsütésben a legcsodásabb. 

Itt pedig a környezetében.

Azt már írtam, hogy az idén az összes Colchium új helyre költözött a kertben, vagy a csigák miatt, vagy azért, mert a helyük közben túlzsúfolttá vált, ahogy benőtték a körülöttük lévő növények. 
Folyamatosan mozog a kert. Viszont nagyon örülök, hogy a fehér is kidugta végül magát, mert amikor kiástam, ennek a hagymái voltak a legfejletlenebbek. Nagyon remélem, hogy az új helyen majd jobban tudnak fejlődni. A lényeg most, hogy él és tud virágozni. Körülötte a már kibújt a sok kis borzaskata magonc, amik majd szépen áttelelnek és jövőre megint csodaszép virágaik lesznek. 
Talán majd kicsit meg kell ritkítani, de tavaszig nem nyúlok hozzájuk, mert nem tudni milyen lesz a tél és az is lehet, hogy más helyeken, ahová szórtam magot, majd nem kel ki és akkor lesz mit átültetnem. 

 Szedtem be szőlőt is az esőzuhogás előtt, a fehér szőlőt csak októberben szoktam tudni enni, de most az is  megérett és mindegyik olyan édes, hogy már-már zavaró. Gondolom a nagy hőingás miatt, mert napközben kánikulák voltak, ugyanakkor itt felénk a hajnalok már nagyon jó hűvösek voltak. Ezért is volt az augusztusi kánikula sokkal viselhetőbb. Még soha nem volt ilyen édes a szőlő, amióta itt vagyok. 

A Poc (Böbe), hajnal 3-kor kellett őt kiengednem, mert este esze ágában se volt kimenni. Úgy összeszőrözte már a takarót, hogy nem is tudom, hogy fogom rendbe szedni. 
Elza viszont kinn aludt valahol, pedig este láttam őt az ablakból és kiabáltam neki és robogott is haza, mint egy tank. Komolyan, dübörgött az úton az esti nagy csendben, pontosabban két szarvasbőgés közötti csendben lehetett hallani a trappolását, de aztán mégse jött be. Vártam őt az ajtónál, de nem jött. 
Este egyébként minden eddigit fölülmúlóan ordítottak a szarvasok, ráadásul valahol hátul, közvetlen a kerítésem közelében, végül kivilágítottam egy nagy lámpával, hogy elijesszem, mert nem szeretném, hogy összetörjék a kerítésemet. Sokan voltak, nemcsak a bika, mert a lámpa fényében csak úgy világított a sok szem. Tök jópofa volt. :))

Ó, nem tudtam már mi hiányzik! Elza beköltözésével a verandára megkezdődött a dörömbölés az ajtón. :)))) Mert ugyebár Elza ki akar menni, Elza enni akar, Elza mást akar enni, Elzának nem volt elég, Elza simogatást akar, Elza unatkozik. :))))

Egyébként tegnap megcsináltam egy nagyon nemszeretem dolgot, de muszáj volt, mert jön a sok eső. 
Borzasztóan tele voltak a csatornák mindenféle összemohásodott akármivel, gondolom a lehullott levelekből lett ez bennük, ezért fogtam a létrát, felmásztam rá (jó sokszor, kb. méterenként tettem odébb) és kitakarítottam őket. 
Hátul tele volt macskaedénnyel is, mert - ugye - hátul esznek a tetőn a kinti cicákok és időnként elnyalogatják az edényeket olyan messzire, hogy nem érem el. Olyankor a szél az én barátom, mert előbb-utóbb leviszi a tetőről, de néha a csatornában kötnek ki az alutálkák. Tegnap azokat is kiszedtem. 

Aztán elől, a kapubejárat fölötti csatornát is kitakarítottam, ott meg az orgonafáról hull bele mindig a levél. Ráadásul meg is kellett szegelni a deszkát, ami tartotta, mert le volt kicsit konyulva. Valamikor, valamelyik teherautó, ami bejött az udvarba sikeresen nekiment és azóta úgy lógott és ellenkező irányba csorgott benne a víz. 
Most viszont jön a sok eső és ki tudja mi lesz itt ősszel és télen, szóval végre megcsináltam azt is. Ezzel lement egy nagy kő rólam, de van még pár ilyen "kövem", a lila akácot is le kell cibálnom a tetőről, mert a forróságban nem volt lelkierőm felmászni, pedig a nyáron leszakadt ág helyén kb. ezer hajtása nőtt ki. Erősen gondolkodom azon a növényen, mert nagyon szép, de annyi baj van vele, hogy nem igazán ragaszkodom hozzá. Amúgy is a puttonyom tele van a futókkal, nem szeretem őket és van itt bőven. Van vadszőlő, borostyán, trombitafolyondár, lonc, lilaakác... egy kissé túl sok nekem belőlük. 

A kertben egyre kevesebb a mutogatni való, bár a rózsák még szépen virágoznak.

Lassan, elég nehezen beindul a tollborzfű is, nincs rajta sok kalász az idén és a szárai is rövidek, gondolom a szárazság miatt, bár a tavalyihoz képest jól megnőtt.  

Tavaly ekkora volt.

Most ekkora. 

Herkulesen kb. egy bő hete vettem észre, hogy süket, mint az ágyú... nem tudom mitől süketült meg, talán tényleg öreg lehet, ezt sose fogom megtudni.
Szóltam hozzá az ablakból és semmi, aztán egyik nap battyogott az udvaron, én meg mögötte 10 centivel, egyáltalán nem vett tudomást rólam, csak amikor mellé léptem, akkorát ugrott a CicaÚr, mint egy bakkecske. :))) Iszonyúan megijedt, de egyáltalán nem érzékelte, hogy én is ott vagyok. 
Ma reggel is nagy önfeledten zabálta a többiek kajáját, én nyitottam az ablakot, hogy a helyére hívjam, de semmi. Hozzáértem és annyira megijedt, hogy elrohant. 
Oda kell majd figyelnem, hogy ne hozzam rá a frászt, de így nagy veszélyben van, mert láthatóan nem érzékeli a külvilágot, így kutyát, rókát se fog érzékelni, de másik macskát sem, márpedig ő nincs olyan erőben, hogy bárkit is legyőzzön. Szívós Öreg Csóka ő, de már sok életét felélte és ez merőben új helyzet, de azért remélem, hogy megbirkózik ezzel is. 

Elza viszont beköltözött a helyére a verandára, őt már ilyenkor, amikor bejön a rossz idő nem nagyon lehet kitessékelni. Ez nem mostani kép, mert már a piros a plédikéjén fekszik, de Elza nem szereti, ha fotózom, róla úgy kell lopni a képet. 

Már felhoztam a bungiját, de abba még nem fekszik bele,  csak a plédre, gondolom még meleg van neki, de pár nap és már nem lesz, ahogy a hétvégi előrejelzést látom. Még a végén be kell fűteni... nem normális ez az időjárás, vasárnap még azért imádkoztam, hogy hűljön már le egy kicsit. 
Valami hibádzik a vonalban a fentiek felé, mert az "egy kicsit" is lényeges lett volna... 

Ha már a kertbe nem tudok kimenni, mert csupa sár, elkezdtem elpakolászni a száraz alatt és kicsit kitakarítani. Átrámoltam egy rakás dolgot máshová, elpakoltam be a pincébe a hagymákat is. Majd sorra kerülnek a cicadobozok is, kitakarítom őket, megfrissítem és azt hiszem egyet ki is dobok és készítek újat. 

Tegnap kiültettem újabb két csomag virághagymát az előkertbe, egy csomag krókuszt és egy perzsa kockásliliomot (Fritillaria persica). Meglepően mélyen átázott a talaj, jó 20 centire tettem le a kockásliliomot és neves volt a föld. 

Kitettem a jelölőpálcákat is hozzájuk, de lassan festhetem az újakat, mert nagyon gyorsan fogynak, pedig tavaly is rengeteget csináltam. Most is van egy pár, már a végüket fehérre meg is festettem (arra szoktam a színt felvinni). Amikor lehullanak majd a levelek, akkor kimegyek és gyűjtök új ágakat. 

Őszies a kert és az idő is nagyon őszies lett (köd van...), azt hiszem elkezdem lassan lebontani a veteményest, de csak a melegkedvelő és a nagyon letermett (zöldbab) részeket. Újra fogom vetni az őszi ültetésű növényeket, mint a rapini és a müncheni sör retek és a tarlórépát is, mert semmi nem kelt ki a hosszan elnyúló hőségben. 
Már nincs is szükség több dologra, még vannak kinn cukkinik, amik szerintem fognak teremni, de már csak megenni kell, mert csordultig tele van a lenti fagyasztónak mind a 6 rekesze. Még a fentiben van hely, de az még kell a répának, petrezselyemnek és ha lesz rapini, abból is teszek el pár dobozzal. 
A paprikákat hagyom meg, hadd teremjenek, amíg csak bírnak, de a paradicsomok és a padlizsánok szépen elindulnak a komposztáló felé. 
2 paradicsomtövet hagyok meg, amiket később ültettem, de a minap visszavágottakból már tuti nem lesz semmi.

A tarackoló kékgyökér még most is nagyon szép. 

A kékszakáll eléggé nehezen viselte a szárazságot, nem lesz túl szép és túl bő a virágzása. Egyébként se jó a helye ott ahol van, mert lassan túlnövi őt egy tuja. Majd találnom kell neki új helyet. 

Tűztövis, ez nagyon bírja és növekszik is eléggé gyorsan. Tavasszal fogom majd visszametszeni, mert kordában akarom tartani. Arra kell figyelni, hogy a terméseket az előző évi ágakon hozza, tehát teljesen nem fogom visszavágni, hogy legyen rajta sok, szép termés jövőre is.