Felcsodaásóvilláztam az örmény méteres uborka helyét is. Rengeteg folyondár volt ott is és szürke madársóska. Igyekeztem gyökerestől kiszedni az összeset, de kiirthatatlan mind a két növény. 
Volt egy nagy, érett uborka is, abból majd szedek magot, de nem tudom, hogy ültessek-e jövőre, mert nekem nem annyira ízlett ez az uborka. 
Talán inkább a Carosellót ültetem megint, mert az finomabb volt. Sokféle ilyen-olyan uborkát kipróbáltam már, de a hagyományos uborkákon kívül, csak a fehér és a Carosello volt jó nekem. A többi érdekes, de csak tele vannak nagy magokkal. 

Ilyen volt (ez a kép már volt valamelyik nap), ezen a képen még ott lóg a nagy ubi és csupa fű a hely... 

...és ilyen lett. Érdekes egyébként, hogy a képek mennyire csalókák. Egészen kicsinek mutatja azt a területet, pedig jó nagy hely van ott. A szélében még ott vannak a sárga céklák. 

 Átültettem az egyik jostát is, amit kapott ágakból dugványoztam le és kettő maradt életben. 
A fenti képen látszik a kép közepén felül egy nagy mángold (azt majd ki fogom szedni onnan, de még nem most), mellé ültettem be az egyik jostát, a másiknak még keresem a helyet. 

Levágtam egy csomó ágat a szilváról is, nem biztos, hogy ilyenkor szerencsés, de nem fértem el alatta az ásóvillával, zavartak az ágak. Jó lenne egy aprítógép, ilyenkor az összeset le lehetne aprítani... 
Alakulgat a kert, a hátul felvillázott egyik részre vittem ki trágyát és beforgattam, azon a részen már csak a paradicsom helyét kell megtrágyázni. 

Vetettem egy sor spenótot is (csak kipróbálandó zöldtrágyának) az egyik ágyás szélébe és egy másikba pedig téli vajfej salátát. 

Gyomláltam az évelőkertben is, muszáj szedni a füvet kifelé, mert így nem látom, hogy hová lehet még eltenni a hagymásokat, márpedig egy nagy rakás tavaszi hagymás várja még a pincében, hogy földbe kerüljön. 
Már egy részét kiültettem, mert ahogy találok helyet és úgy gondolom, hogy valamelyik éppen odaillene, akkor azokat rögtön kiültetem, de a tulipánok, a nárciszok és az íriszek még mind ültetésre várnak. 

Közben kiürült az egyik répaágyás is, azt is lehet villázni, illetve visszavágtam megint a citromfüvet is, majd abból is ások ki, mert nagyon terjed és akkor azt az ágyást is gatyába rázom.  
Eléggé darabokban alakul a kert, de van, ahol még vannak növények, pl. uborka is van még (a másodvetésem), de a petrezselyem, némi répa, a céklák, a paprikák és a padlizsánok és a tökfélék is kinn vannak még az ágyásokban. Sose tudom úgy feldolgozni a kertet, hogy nekiugrok és az egész területet megcsinálom, hanem ilyen sakktábla szerűen haladok, ahogy ürülnek ki az ágyások. 

Levettem a másik beérett fügémet is, nagyon finom füge. Az biztos, hogy nem Babits, de az íze csodás. Néha a boltban is szoktam venni fügét, de ég és föld az íze. 
Sajnos a többi nem fog beérni már, majd amikor lehullatja a leveleit, akkor leszedem róla az éretlen fügéket is. 

A fügebokor mellett van egy rész, amiben nem igazán van most semmi, egy sor valódi sáfrány kivételével. Nem akarom nagyon beültetni, mert a füge rohamosan növekszik és be fogja takarni azt a részt. 
Viszont ott is kigyomláltam, majd azt is fellazítom kicsit a villával és tavasszal majd a sáfrányt akarom szaporítani, mert annyi hely még van ott, hogy egy-két sor elférjen. Ha csak annyi fűszert tudok leszedni róla ami nekem elég, már az is jó lesz. 

 A japán szellőrózsák is újra feléledtek, az igaz, hogy nem olyan sok virággal, de még nyílnak. 
Itt az Árnyas kertben is visszavágtam az elnyílt szárakat a tűzgyöngyvirágokról, a borkórókról és a tollbugákról is. 
Van egy tollbuga, ami majd tavasszal derül ki, hogy túlélte-e a nyarat és egy páfrány is nagyon úgy tűnik, hogy kipusztult, de majd tavasszal meglátom. 

Herkulessel dokinál voltunk, megnézte őt és mondta, hogy javult, de a Prednisolonos gyógyszert még szednie kell, de már csak negyedeket. 
Akkora étvágya van tőle, hogy egész nap falna, én meg turmixolok, mint a katonatiszt. Dupla adagokat eszik és aztán még itt les az ablakban, mert éhes. 
Október 10-én viszem őt a műtétre, ki lesz húzva pár foga, fogatlan oroszlánná lesz a CicaÚr, de a szemét is rendbehozza a doki és ivartalanítva is lesz egy kalap alatt. Nem nagyon mászkált már ő sehová, de nem szeretném, hogy vénségére legyen valami nagyobb baja egy cicaharc miatt. Úgyis mindig annyira tönkrement, amikor rajtuk volt a párzás. Nem evett, csavargott... na, szóval meg lesz szabadítva a mehetnékjétől is. 
Biztos lesz egy darabig lábadozás, aztán majd csak rájövök, hogy mikortól tud majd enni rendesen is. Bár már annyira rászokott a turmixolt a kajára, hogy lehet, hogy élete (vagy az én életem) végéig bébipapit kell neki csinálnom. :))

Felcsodaásóvilláztam a hátsó paradicsomágyást is. Ebben már harmadszor paradicsom volt, mert azt olvastam egy biokertész könyvben, hogy a paradicsom a saját helyét szereti, de az idén már nem produkált sokat, ezért jövőre valami mást fogok oda tenni. Talán hagymát... majd meglátom, télen fogom tervezni az ágyásokat.  
Ezt a részt még nem trágyáztam meg, majd beszórom és újra átmegyek rajta a villával. 

Az ágakat a fokhagyma ágyására fektettem, mert a macskák kitúrnák. Eszméletlen, hogy mit művelnek a friss földben. Nemcsak belepisilnek meg beletrogyiznak, hanem porfürdőznek is, kiheverésznék az összes fokhagymát, ha nem takarnám le az ágakkal. 

 Elkezdtem beszedni a répát is, de csak annyit, amit fel is dolgozok. Nem akarom az egészet egyszerre, mert csak összefonnyadnak. Ezeket karikára fogom vágni és úgy mennek be a fagyasztóba, de sajnos az idén nem lesz elég a répám, hiába ültettem sokat. 
Az utóbbi években nem sikerült jól a répa és a petrezselyem sem. Az idén biztos, hogy kell vennem répát. 

 Nyílik a fehér japán szellőrózsa is, vártam, hogy legyen rajta több virág, de csak bimbók vannak, pedig az eső után azt hittem majd robban a virágzása, de valamiért nem. 

 Kinyíltak a vetővirágok is, ezeket is nemrég ültettem át, mert az előző helyen már benőtte a pálmaliliom és a másik oldalról a tarackoló kékgyökér. Ha nem szedem ki, talán nem is virágozna. 

Befejeztem hátul - ahol a hóbogyó bokrokat lenyírtam - az ágyás rendezését. Végül ott is epres lett, egy kétszer termő eperből, ami az idén nem termett kétszer, de nem is volt olyan az időjárás. 
3 darabot kaptam a barátnőmtől és már 2 ágyás van belőle, most is beültettem jó pár tövet, még lesz ideje begyökeresedni. Valószínűleg majd jövő nyáron már nekiadom a szaporulatot és kiültetheti, mert azóta neki is van már kertje. 
Jól belocsoltam a palántákat és ráhordtam az ágyásra egy csomó szalmát. 
Az ágyás bokrok felőli szélét letakartam egy darab gumival és vágtam két darabot a műfűből (a képen még csak az egyik van), amivel a szalmabála van letakarva, alattuk majd kihal a gyom, elporhanyósodik a talaj és tavasszal végigültetem egy sor körömvirággal, hadd védje nekem azt a részt. Úgyis fog kelni magától rengeteg, mert azzal volt tele az idén is és tavaly is az a terület. 
A műfű elég ronda, de imádnak rajta ülni a macsekok és napozni. Gondoltam pedig, hogy megfordítom, hogy ne ezzel a rémes zöld felével virítson itt nekem, de a cicák kedvéért hagyom. Tavasszal úgyis fel lesz onnan szedve.

A rebarbara köré is visszadaraboltam az elszáradt leveleit és virágos szárait. Ronda ilyenkor, de a tél és az élőlények majd szépen  elbontják ezt is és tavaszra, amikor kinőnek újra a hatalmas levelei, már nyomuk se lesz. 

 Aztán nekiugrottam a fokhagymák, a lóbab és a cékla-grillhagyma kiürült helyének, amit jól benőtt a gaz a nyáron, mert a kánikula miatt nem vetettem a helyére semmit, úgyse kelt volna ki. Nem gyomláltam, nekiugrottam a csodaásóvillával és felnyomkodtam vele és aztán szedtem ki a füvet. Meglepően laza, porhanyós itt is a talaj és a folyondárok is nagyon hosszú gyökereket engedtek ki, persze ez semmit sem jelent, tavaszra szerintem megint tele lesz és mielőtt beültetem, úgyis megint fel kell villázni és kiszedni a füvet... hacsak...
Azon gondolkodtam, hogy be kéne vetni ezeket a csupasz részeket spenóttal, jó lenne zöldtrágyának a talajon,  tavasszal csak bedolgoznám a sok télen elfagyott zöldet és mellette késő őszig még ehetnék is belőle. 

Ilyen lett, mellette a paradicsomokat is kiszedtem már, eldaraboltam őket a komposztra, elraktam a kis drótokat, amikkel föl voltak kötözve (évről évre használom ezeket, csak azt dobom el, ami elérett és már törik), behordtam száraz alá a bambuszkarókat is, aztán majd következik ennek a csodaásóvillázása is. 
A jobb alsó sarokban a képen még van két paradicsom, azokat nem szedtem ki, mert vannak rajtuk szép paradicsomok, ki tudja milyen idő lesz még, hátha...

Ez az Aster már egészen csodás, bár a többiek még csak most kezdik majd a virágzást. 

Sárgulnak a levelek a veresgyűrű somon is és már pirosodnak a szárai is. Amikor majd lehullatta a lombját, akkor télen szép színfolt lesz a piros ágaival. 

A Kleopátra tűje még mindig nyomja, jól érzi magát, hogy volt eső és az idő is hűvösebb. Olyan jó most ez a verőfényes, napos őszi idő, imádok ilyenkor kinn lenni a kertben. 

A völgycsillag megint virágzásra adta a fejét, pedig ez tavaszi virág, de legalább jól érzi magát az új helyén. Az előző helyén csak vegetált, ezért tavasszal átültettem. Remélem szépen el fog szaporodni. 

Egy ideje hallgatom, hogy reggelente valami ütemes kopogás hallatszik kintről. Nem tudtam mi lehet az, először arra gondoltam, hogy valami madár szórakozhat, de valamelyik reggel már kimentem megnézni, mert nagyon kopogott. Hát, látom, hogy Herkules a pofiját törli a lépcső aljában lévő kis kapuba és az csapódik neki ütemesen a korlátnak és ez rendszeres. :))) Nem tudom, hogy miért szereti odatörölni a pofiját, biztos jelöl vele. Mindegyik törölgeti valahová, a Nyenyere - ugye - a növény jelzőkaróimba, úgy törögeti ki őket. Elza a lábamba, nem cicózik, ő engem jelöl. :)))
Böbike az egyetlen cicám, aki nem törölgeti a kis képét sehová.