Este kinéztem, mert olyan lárma volt kinn, hogy nem tudtam elképzelni, hogy valami béna betörő jön-e ekkora hanggal, vagy mi van. Böbe rohant volna éppen befelé, de szembe velem is repült valami. Bakker, becsaptam az ajtót, Böbe is kinn ragadt, én meg nem tudtam mi lehet az, de legalább a lárma oka kiderült. Aztán gondolkodtam, hogy ilyenkor este madár már nem igazán lehet, csak denevér. 
Nem tudom szegénykém hogy tévedt be a lépcsőházba, de itt röpködött, repült neki mindennek. A macskák meg persze itt ugráltak utána. 
Kimentem, a csóri denevér éppen a földön pihent, vagy elájult, Böbe kis távolságból szaglászta, de ahogy kimentem, a cicák elmentek, a denevér a földön fújt, mint egy macska. Nem is tudtam, hogy ilyen hangot tud kiadni. Szegénykém el tudom képzelni mennyire meg lehetett ijedve. 
Aztán felrepült, majdnem nekem, szaladtam befelé a nyakamat behúzva. :))))) A frász kis kitört volna, ha belegabalyodik a hajamba, de az se kellett, hogy megharapjon, vagy a cicáimat megharapja. 
Egyébként ők is meg voltak ijedve, mert mind a kettő bejött. 
Aztán mégegyszer kinyitottam az ajtót, ott feküdt a kis kutyapofa denevér az ajtó előtt a földön és sziszegett, meg fújt. Végül becsuktam az ajtót és a villanyt is lekapcsoltam, hadd nyugodjon meg. Reggel néztem már nem láttam, nem is lógott lefelé sehonnan, ezek szerint el tudott menni. 
Elza nyugis volt benn, de Böbe teljesen fel volt izgatva, itt kaparta még nekem az ajtót egy darabig, próbáltam elterelni a figyelmét, de nem tudtam, végül nem törődtem vele, aztán feladta és lefeküdt aludni. 
Na, hát volt már itt róka, őzike, szarvas, sőt egyszer Böbe egy pelét is behozott, a nagy holló is leszállt is itt egyszer hátul a tetőn (lakik itt egy hollópár a közelben), de denevérünk még nem volt, ezen is túlestünk, mint a tótember a talicskán. :)))
Még sünit nem láttam, meg borzot sem, sőt vaddisznót sem, utóbbit nem is szeretném, ha idejönne. 

Földben van az összes virághagyma végre. 
Már nem mondom, hogy nem hozok többet, mert ahogy majd haladok az új résszel, úgyis kell még több virághagyma, de a sok színes jelölőkarótól már úgy néz ki a kert, mint egy színes sündisznó. 
Persze a meglévőkből is fogok szaporítani. 
Pl. a nyáron felszedtem a papagájtulipánt és most ültettem ki, 3 helyre, amiből kettőn nagyon nagy hagymák is vannak, a harmadik helyre a picikéket ültettem ki, az lesz a virágiskola. 
Nagyon remélem, hogy tavasszal megcsodálhatom a virágaikat. 

Az állattemetőbe kiültettem még 2 medvekörmöt is, ha tavasszal kihajtanak, akkor lehet, hogy addigra úgy fog alakulni a hely, hogy máshová fogom átültetni, de most csak oda tudok ültetni, ahol a talaj már gyomtalan.

Azon gondolkodtam, hogy ki kéne jelölni madzaggal a tervezett ösvények helyét, mert az szépen behatárolná, hogy hová ültethetek, úgy sokkal könnyebb lenne átlátni a helyet. 

Kipótoltam a kristályos kövekkel is azt a részt még, amivel előző nap félbemaradtam. A képen olyan, mintha csak körberaktam volna, de élőben nem ilyen hatást kelt. Ez a rész nem lapos. 

A molyhos madárhúr lassan benövi az ösvényt is. 

Tulajdonképpen most tartok ott, hogy lassan a zugokat is tudom alakítani végre, tudok figyelni a hézagokra és beültetni. Persze  közben meg ürülnek ki helyek, mint a lilabogyó helye is, azt is végig akarom még gondolni, hogy alakuljon az a rész. 
Más lett a látvány, hogy nincs ott a zöld susnya a japán fűz mellett. 

Kihordtam a vizet az amforából is, megöntöztem az összes salátát, a K-betűsöket és a retkeket is, mert száraz a talaj, aztán a takarást visszaraktam rájuk, mert hideget/fagyokat ígérnek a következő napokra. 
A kiürült amforát pedig eltettem a téli helyére.

A retekből még lesz valami, már látszanak a növekvő gyökerek, de a többiből nem tudom. Talán többször kellett volna locsolni, de már nincs hozzá lelkierőm. 

Cikória saláták. 

Ez egy Lollo rosso, már le fogom venni, a többi nem fejlődik, nem tudom miért, a kétféle magvetés pedig ki se kelt. Se a Lollo rosso újabb vetése, se az áttelelő saláta. 

4 volt, ez a kettő maradt életben a tépőkelből, de ez elég lesz, annyira nem szeretem, hogy túl sokat egyek belőle. Levesbe szoktam tenni ízesítőnek. 

Ebből már nem lesz káposzta... de télire kinn hagyom, majd letakarom fóliával és fagyvédő takaróval is, már csak kíváncsiságból is, hogy mi lesz vele. Ha másra nem lesz jó, akkor kiváló lesz mulcsnak az ágyásra tavasszal. 

A karalábék se nőnek... pedig most nem ette meg semmi. Biztos hiányzik nálam valami a talajból. 

Na végre! 
Megint úgy jöttem be szombaton a kertből, hogy ez egy eredményes nap volt. Vannak napok, amikor megtáltosodom és vannak, amikor kimenni se nagyon akarok. Ez most a táltos nap volt. :)

Kiástam egy pár tő örökzöld orbáncfüvet, úgyis túlzottan szaporodott már és azokat is elvittem az új részre és beültettem. 
Borzasztóan száraz a talaj, majd megszakadtam az ültetéssel, nem tudom, hogy fogom kiásni a gödröket a fáknak... szerintem el kell kezdenem ásni és belocsolni és ásni... napokig fog tartani és nagyon utálni fogom. 

Nézegettem a gyomokat is, rengeteg a vadszőlő még most is, pedig már annyit felszaggattam, sok medvetalp, bürök, vérehulló fecskefű és valami fűféle... azt a részt csak gyomirtóval fogom tudni kezelni, különben nem leszek ura, de sajnos nem tudtam kifújni semennyit sem, akkora szél fújt.

Utána nekiálltam a rózsaszín cickafarkaknál és előkészítettem a helyet a köveknek, amiket be is raktam. Azoknak a szép, kristályos köveknek egy részét raktam be ide, amiket aputól kaptam. 
Még nem ültettem be teljesen, majd tavasszal, addig kitalálom. Egyelőre japán mongolkövirózsákat tettem bele, hadd szaporodjon, egy kis érdekes varjúhájat (Sedum Dasyphyllum) és az egyik középmagas varjúhájról (Sedum spectabile 'Thundercloud') letörtem egy szárat, hátha még begyökerezne. Ha nem, akkor majd tavasszal szétosztom a nagy tövet, vagy leveléről gyökereztetem és akkor kapok új, kis növénykét. 

Kigyomláltam a kövek melletti szegélyt is, mert oda kövirózsákat telepítettem még tavasszal, de teljesen belepte őket a gyom, ami egyébként nem baj, mert nyáron így nem égtek ki (nem locsoltam), a fű megvédte őket. 

Aztán nekiestem a lilabogyónak és visszavágtam, mert most se bogyózott. Volt rajta pár bogyó, de a közelében se járt annak, ahogy ennek ki kéne néznie. Gondoltam megvárom, amíg teljesen megérnek és a lombját is lehullatja, de ennyi bogyóért nem szarakodok. Fogtam és kiástam onnan ahol volt. 
Úgyis zavarta a japán füzet, túlzottan összenőttek és a japán fűz szoliternek jó, mert úgy érvényesül a gömb formája. Már amikor majd rendes gömb lesz belőle, most kicsit be van nyomódva a fél oldala, egyrészt ilyen nyomorultként vettem, másrészt nem tett jót neki a lilabogyó bokor sem. 

Itt látszik a szép, egyenes törzsével, majdnem gömböc már, kicsit formáztam is rajta. Ilyen volt, amikor vettem, ahhoz képest most már egy csoda. 

Mit is mondjak? A lilabogyó nem adta magát könnyen, volt pár gyökere, amiket nem tudtam átvágni az ásóval, akkor elmasíroztam a metszőollóért és amikor azzal se ment, akkor megint elmasíroztam a kisbaltáért. Jó sokat kellett a kislapátommal is kotorni, hogy megtaláljam az összes gyökeret ami tartotta... nagyon nehéz volt kivenni, de kiszedtem! Aztán lementem a kert végébe és arra helyre, ahol a dísztökök voltak, elültettem, persze előtte le kellett vágni a 25 centis tarackot, meg kiszedni a folyondárt és a kerek repkényt... jaj, de utálom őket! Aztán beültettem a lilabogyót, kíváncsi vagyok, hogy megmarad-e, mert nagyon megnyestem a cserjét is, de a gyökerét is és nem lett a gödör se túl nagy neki, mert olyan száraz a talaj, mint a beton. 

És még mindig volt lelkierőm, mert ha már lenn voltam és az ásó is ott volt, még két kisebb gödröt is kiástam és a tavaly ősszel ledugványozott és tavasszal szépen kihajtott kis mézbogyóimat is kivettem és elültettem lenn a kert végében. Ott vannak a nagyobb mézbogyó bokrok is. 

Ezzel lement rólam két régóta halogatott meló. A lilabogyó (Callicarpa bodinieri 'Profusion') - ha megmarad - most már szabadon nőhet azon a helyen, nem fogom metszeni sem és remélem, hogy majd egyszer bogyózni is fog. 
Mellesleg megjegyzem, hogy a másik lilabogyóm (Callicarpa dichotoma) se bogyózik, mégcsak nem is virágzott, de ezt most erre a vacak nyárra fogom. Pedig locsoltam is szegényt, mert folyton lógott füle-farka. 

Aztán leültem a teraszon, kivittem egy pohár bort és szépen megiszogattam, amitől viszont éhes lettem, de nem volt kedvem bemenni kaját melegítgetni. 
Ezért elővettem a kis üstkályhát, hoztam bentről egy darab kolbászt és kenyeret, meg paprikát, felhúztam a kolbászt nyársra és megsütöttem. 
Valami fantasztikusan jól esett, ahogy a bor is. Kinn is hagytam az üstkályhát, nem ígérnek most esőt se, szerintem meg fogom ismételni a sütögetést a napokban párszor. 
Aztán csak ültem a teraszon, jólesően melegített a napsütés és nagyon jól éreztem magam. :) 

Egyébként hihetetlen érdeklődés támadt a műveletre. 
Bementem az alagsorba tűzszerszámért és Elza már éppen a széken gebeszkedett, hogy ugrik az asztalra, ha fél perccel később jövök ki, akkor már nincs kolbászom. :D :D 
Aztán egy lódarázs jött, ő is kolbászra lett volna vevő, csapkodtam kicsit a füzetemmel (a listás füzet) és fel is adta. 
A borom a kisebb darazsak nagy érdeklődését keltette fel, a polosokat pedig a meleg izgatta fel a tűz mellett, csak úgy jöttek!
Böbike nem mutatott nagy érdeklődést, ő a virágok között pihizett. 

Elza itt már a földön, nagy csalódottan, hogy nem jött össze neki a kolbászlopás! :D 

Böbike. :) Már kezd alakulni nála megint a téli test. :D :D 

Ez most költséges ősz lesz a kert szempontjából (meg minden szempontból az, de az egy másik történet), mert meg akarom venni az összes tervezett, nagyobb betelepítendő növényt. Nőniük kell, mert még látni szeretném őket felnőni. 
Ha az ember kertészkedik, óhatatlanul gondolnia kell az évekkel, mert a kert nem olyan, mint a kaja vagy a süti, amit beteszek főni/sülni és pár óra alatt készen is van, láthatom a végeredményt.
A kertnek hosszú időre van szüksége és sok arca van, amíg a növények felnőnek. Nem mindennek persze, ezért hoztam olyan sok évelő virágot is, amikor kezdtem, mert azok hamarabb mutatják magukat. Közben a "csontváz", a fák és a bokrok lassabban fejlődhetnek, mégsem üres a kert. 

Azon gondolkodtam, hogy milyen fák legyenek az újak. Azt eldöntöttem, hogy nem díszfákat szeretnék az új részre, hanem gyümölcsöt. 
A nashi körte nagyjából már eldöntött és találtam málnafát (Cudrania tricuspidata) is. Az az egy bajom van velük, hogy az összeset párban kell ültetni, mert nem önporzók, ezért a málnafán még gondolkodom. Amiatt is gondolkodom rajta, mert csak 20-40 centisek és most nagyon sok ilyen picur növényem van már, ez egyben mind öntözést is jelent. 
Úgy döntöttem, hogy megvárom, hogy megérkezzenek végre a csemeték a kertészetbe és amikor megyek szétnézni (illetve a körtékért), akkor meglátom mit hozzak még. 
A diófával (mármint a juglonnal) állítólag a körtéken (Pyrus) kívül még életképes a szilva is (Prunus) és a kései meggy, vagy az őszibarack. 
Őszibarackot már nem akarok, van egy nagy fa és a fehér őszibarack is növekszik, ellenben nincs meggyfám sem. Na, majd meglátom. 

Pénteken hoztam pár növényt az új játszóteremre a kertészetből, pontosabban oda csak kettőt, a kecskerágót és a terülő borókát.  
Az új részre a fákon kívül semmit nem kell vennem (úgyis fogok), a meglévő növényeimet fogom szaporítani, amik már bizonyították, hogy bírják a szárazságot. 

Az új törpe Astert beültettem egy helyre, amit a múltkor kicsit megturkáltam, amikor a virághagymákat ültettem ki, de végül nem tettem oda egyiket sem. A törpe Aster pedig pontosan illik oda.
Mellette a léggömbvirág szárait már visszavágtam,  mögötte pedig egy sötétpiros sásliliom lakik, mire az Aster kivirágzik, ezek már bevégezték a dolgukat, mégse maradt a hely üresen. 
Sok ilyen hézagom van a kertben, lassan most már azokat is be fogom ültetgetni. 

Itt ezen a részen, a jobb oldalon lévő magas Aster mellett be van ültetve egy galagonya is, baromi lassan növekszik, van vagy 30 centi és gondolkodtam, hogy megtartsam-e, de voltam a minap egy kicsit autózni és olyan galagonyás ligetet láttam, a galagonyák tele gyümölccsel, hogy azt mondtam, a galagonya marad. Bár nem tudom mikor lesz ekkora, az idén kb. 10 centit nőtt... az igaz, hogy nem kapott öntözést ezen a hülye nyáron. 

 A kertészetbe lépve ez a tábla fogadott, imádom! :) Legközelebb viszek a zsebemben egy kis száraz macskakaját. :) 

Gyorsan kiültettem a terülő borókát is (Juniperus media 'Pfitzeriana Compacta'), körbevettem a talajra terített papírdobozzal, hogy legalább a közvetlen környezetében ne nőjön a fű. 

Kiástam a Sárgatarka japán kecskerágó (Euonymus japonicus Aerovariegatus) helyét is (már van egy ilyenem a kertben), de nem ültettem be, arra gondolván, hogy nagyon kicsi és amikor lehullanak a diólevelek, akkor nem fogom tudni őket összeszedni tőle. 
Letakartam a helyét dobozzal, belekevertem a trágyát is a talajba... aztán amikor bejöttem, akkor gondolkodtam el, hogy jövőre is kicsi lesz még, és akkor is hullani fognak a levelek. 
Illetve tavaly is hullottak, akkor még ott volt a (fél) nagy diófa is, arról is lehullott a levél és most nyoma sincs a talajon dióleveleknek. Szóval ők diófa közelében fognak élni, vagy megszoknak, vagy kipusztulnak. A juglon úgyis a gyökereknél van főleg. Nem csinálok magamnak további plusz melót azzal is, hogy még a leveleket is összeszedem. Így aztán végül a kecskerágót is kiültettem. 

Ha minden kötél szakad, veszek egy lombfúvót... most legalább látom értelmét és a hasznát. Azelőtt nem tudtam felfogni, hogy ezt az eszközt egyáltalán miért találták ki. :)))

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy majd mi marad meg a diófa alatt.