Kora reggel 5-kor arra ébredtem, hogy zúg a polos a fejem felett, de nem találtam meg. Így aztán most nem tudom, hogy itt bujkál benn valahol, vagy csak álmodtam, de ha álmodtam is, nagyon élethű volt. Bár... minden álom nagyon élethű, de általában el tudom választani az ébrenléttől. Ritkán van ilyen, hogy nem tudom álom volt, vagy a valóság (mi a valóság egyáltalán?) hangjai szövődtek bele az álomba. Mindenesetre, ha előkerül, akkor kinyírom a dögöt. Utálom őket, általában az ízeltlábúakat nem szeretem, talán legfeljebb a lepkéket, mert szépek, de se a bogarakat, a pókokat még kevéssé... a méhecskéket kedvelem, de csak messziről,  mert ők meg bökősek. 

Hihetetlen mennyi lény él itt a kertben és némelyik mekkora! A múltkor olyan darazsat láttam, hogy volt vagy 4 centis és nem túlzok. Húznak az ember feje felett, mint a drónok, egészen elképesztő hangja van a "motorjuknak". A nagy darázstól nem félek, mert olvastam róla egy cikket, hogy ártalmatlan és védett is. Óriás tőrösdarázsnak hívják. 

Utálom a poloskákat és ezután is ki fogom nyírni, de azért néha elgondolkodom azon, hogy milyen könnyen ölünk meg mi emberek lényeket, legyet, szúnyogot, polost, pókot, hangyát, a vadászok a szarvast, vagy akár az orrszarvút... de a kicsi lényeket úgy gyilkolásszuk le, mintha nem is számítanának. Mindezt azért mert ők is élni akarnak és minket zavar, hogy szívogatják pl. a rózsabimbót... Úgy megöljük őket, hogy nem is zavar minket, de mi lenne akkor, ha lennének nálunk is ennyivel nagyobb lények a világon és csak úgy agyoncsapkodnának, mert zavarja őket a zizegésünk? Vajon akkor is ennyire becsülnénk más lények életét? 

Húha! Kinéztem az ablakon és kinn lófrált valami a szomszéd kaszálón. A minap vágták le a füvet (talán írtam is) és azóta mindenki ott mászkál, beleértve a Böbét is... igen, írtam. Szóval kinézek és látom, hogy egy nagyobbacska állat portyázik ott (szerencsére a Böbe a már benn volt, de hát egész éjjel kinn van...). Utolsó pillanatban sikerült lefotóznom, mert rögtön észrevette, hogy ott vagyok az ablakban. Nem is hittem volna, hogy ilyen jó fotó lesz, ez bizony egy nagy, nyurga, de izmos RókaKoma.

Hmmmm... csoda, hogy a Böbe eddig megúszta, kis ügyes macsekom. Mindig aggódom miatta, de egy falusi macskát nem tarthatok benn, úgyis kimenne az ablakon, csak a szúnyoghálót tépné szét. Egyébként is sajnálom azokat a cicákat, akiket szobában tartanak. Én nem ismertem ezelőtt a macskákat, de ezek nagyon szabad állatok. Nem is tudom melyik a jobb, a biztonságos, de unalmas élet vagy a kalandos de veszélyesebb... én embernél is az utóbbira szavazok, annak ellenére, hogy az utóbbi években bizonyos szempontból én is inkább a biztonsági játékot játszom, de ez tudatos választás volt. Ennek az ideje is le fog járni. Ha az ember minden tekintetben a biztonsági játékot választja, onnan valamiképp kifogy maga az élet. A vegetálás, a puszta életben maradás nem lehet cél.

Visszakanyarodva a cicára, meg kell tanulnia megvédeni magát vagy jól rejtőzni. Elza pl. megtanulta, milyen régóta itt portyázik már és nem tudta megfogni a róka. 

Herkulest  meg tegnap reggel óta nem láttam, itt volt viszont a nagy, szürke kandúr... félek mégis lerendezték valahogy a meccset és nem Herkuló győzött... remélem előkerül majd, szokott felszívódni. Viszont a maradék tápot este bevettem, mert a MosogatóCica tegnap nagyon bátran itt volt többször is, napközben holott eddig csak a sötétség leple alatt lopózott ide. Itt henyélt Elzával a tetőn... elzavartam és többé nem lesz kinn kaja. És most már nem fog megesni a szívem, mert nem kell ide újabb kóbormacska, (nem is tudom kóbor-e vagy csak falánk falusi macsek) és haragszom rá, mert Herkulóval nem tudom mit csinált. 

Egyébként az előbb már kapáltam kicsit. Kimentem, mert Böbe tombolt és ki kellett engednem és gondoltam csinálok egy kis lármát az udvaron, hogy a róka elmenjen legalább. Szóval olyan kellemes idő van kinn, hogy fogtam egy kapát és elkezdtem az ágyások közötti járatból felkapálni a füvet. Nem sokat, kb. 3 métert haladtam de ez is valami, majd apránként haladok vele. Van, ahol már kész gyep meg lóherés van a veteményes közötti járatokban. 

Ma reggel kaszálni akarok, de előtte még csikung gyakorlás lesz. 

Na, ez elég hosszú lett, szerintem elég is egy szuszra, legfeljebb majd írok délután is. 

Hoppá, micsoda macskajelenetnek voltam tanúja! A MosogatóCica felhuppant a tetőre, de Herkules meg éppen ott feküdt keresztbe. Azt hiszem Herkuló rájött már, hogy idejár a vetélytárs és keresztbe feküdt azon a stratégiai ponton, ahonnan a MosogatóCica nem tud továbbjutni a kaja felé. Huh, elég sokáig tartott az állókép. Azt hittem valami véres-körmös macskaháború lesz, de nem volt. Herkuló nem mozdult, a MosogatóCica se, egy darabig, aztán egyszercsak lehajtotta a fejét, nagyon jellegzetes mozdulat volt, olyasmi, mint a kutyáknál a megadás, aztán nagyon lassú mozdulatokkal, nem ám menekülve, hanem nagyon megőrizve a méltóságát, de szépen elment. Azt hiszem Herkules szívéről is nagy kő esett le, mert kis idő múlva ő is elhúzta a csíkot, szerintem tisztában van azzal, hogy a MosogatóCica úgyis visszajön zabálni. 

Annyiszor megfogadtam már, hogy nem hagyok kinn semmit, de ez a cica olyan szépen eltakarít mindent, amit ezek a malacok itt hagynak és szívem sincs elzavarni, mert baromi jó fejnek tűnik. Olyan arca van, hogy beszarás! Mint egy apóka. :))))

Azelőtt soha nem figyeltem, hogy a macskák mennyire különböznek egymástól és milyen karakteres arcuk van. 

Egyébként hatalmas itt a jövés-menés, levágták a szomszéd földön a füvet és most nagyon megy a vadászat rajta, gondolom sok szöcskét, sáskát, bogarat is levágtak vele. Ott lépdel már két napja két nagy gólya, egy nagy fekete madár is, de nem tudom mi az. Olyan mint a varjú, de nagyobbnak látom és ez egyedül van. 

Na meg a Böbe is ott vadászik, féltem a kis majmot, egyáltalán nincs tudatában, hogy ő is lehet zsákmány. Minden reggel frászom van, amikor nyitom az ajtót, hogy ugyan van-e még macskám, de nem zárhatom be. Megőrülne és szétszedné a lakást. 

Előző este is, szürkületkor, valami kibattyogott az erdőből, de lövésem sincs mi volt az. Olyan volt a sziluettje, mint egy nagyon nagy macska, de legalább kétszer vagy háromszor is nagyobb volt. Nem kutya volt, nem is róka... nagyon óvatosan jött és - mivel a Böbe épp azelőtt ment arra, elkezdtem kopogni az ablakpárkányon, erre visszament az erdőbe, de nem sietősen ám! Szépen visszabattyogott. 

Hajnalban meg - felébredtem - kikukucskáltam a redőny rései között és egy szarvas ment éppen be az erdőbe... itt van a csapásuk, itt járnak ki és be, éppen szemben az ablakkal. 

Egyszer kinn kéne már éjszakára maradni és leskelődni kicsit, de még a tervezett vadkamerát se vettem meg, de majd sor fog arra is kerülni. Böbének meg gondolom kész élmény lehet az éjszaka, biztos egész éjjel portyázik, mert  napközben mindig annyira fáradt, úgy alszik, mint a bunda. 

Gondoltam mutatok már a veteményesből is valamit, mert eddig szinte csak a virágokkal voltam elfoglalva. Az az igazság, hogy a hűvös idő miatt a veteményes  nagyon lassan indult be. 

Rengeteg borsót ültettem, lövésem sincs mi a különbség közöttük. (mármint a velőborsó meg a kifejtőborsó között) Ültettem egy Zsuzsi nevű velőborsót (kései)  és egy debreceni világoszöld kifejtőborsót (én ezeket mindet kifejtem), illetve egy Giant Sugar nevű cukorborsót, amit viszont nem akarok kifejteni, hanem a szép, zsenge hüvelyeket akarom megenni. 

Le is szedtem belőle egy marékkal, lapos hüvelyeket és azt fogom beletenni az ebédbe, ami jó kis zöldséges szabdzsi lesz. A képen látható spenótból  is szedtem, az is megy a szabdzsiba. Ezzel a kajával az a jó, hogy olyan zöldséget lehet beletenni, ami éppen van, most van hagyma, paprika, spenót, borsóhüvelyek, gombakonzerv, van még fagyasztott  kolbásztököm is és az elmaradhatatlan sárgarépa. 

Persze vannak, akik a húsra esküsznek, de szerintem ezek így összesülve nagyon finomak a tejszínnel.  

Na vissza a orsóhoz. Ha kapna egy kis esőt, nemsokára lehetne már szedni is, de nem sok kell már, hogy megnőjenek a szemek. Aztán majd bontogathatom kifelé a hüvelyéből... ami azt illeti leszedem, persze, hogy leszedem, de az már munka...  ültetni sokkal jobban szeretek, az passzió.  :))))