Nem bánom, ha kicsit lehűl az idő, mert ez nem normális április utolsó napjaiban és május elején. Nyári meleg volt kinn napokig, volt, amikor behúzódtam a kertből, mert már nem esett jól a napon lenni. 
Esőre is nagy szükség lenne. 

Úgy döntöttem, hogy egyelőre elengedem a listáimat, a lényeg megvan és jól esik a kertben kicsit úgy tevékenykedni, hogy nem hajtom magam és nem azt érzem, hogy ezt is kell és azt is kell. 
Meglátok valamit, amihez éppen lenne kedvem megcsinálni és azt kezdem el, nem mindig a hülye lista alapján. 
Így csináltam meg az egyik ösvény szélét, kiszedtem a füvet és az üres szegélyt beültettem főleg kövirózsákkal, de más sziklakerti növényeket is tettem bele. Az összes fajta kövirózsából szedtem össze ami csak létezik a kertben, sokféle van, remélem szép lesz.
Ez azért is jó, mert azt a részt fűnyírózni szoktam, de az egyik széle a sziklakert széle és a fűnyíróval nem tudok annyira a szélén vágni. 
Így majd szépen benövik a kövirózsák azokat a kövekhez közeli széleket.  Keleti fekvésű, délelőtt kap napot, van ahol a kőfali pintyő már be is nőtte. 

További paradicsomokat ültettem ki, mert már akkorák, hogy nem állnak meg az ablakban. Remélem nem lesz fagy, bár a paradicsom már 5-6 fokot se szereti, de legfeljebb nem nő egy pár napig, na bumm. 

Csodaásóvilláztam is kicsit, volt két rész, ami le volt takarva fekete agrofóliával és már muszáj volt elkezdeni megcsinálni, mielőtt betonná szárad a talaj. Az egyiket felvilláztam, szó szerint a kezemmel morzsoltam el a földet, hogy ne legyen olyan rögös, mert ha úgy keményedik meg, akkor várhatok vele, amíg jól el nem ázik. 

Itt még épp csak elkezdtem. 

Itt már készen van. Még nem tudom mit ültessek bele. Szőlőtőkék mellett van, árnyékos lesz. 
Ezt a részt már harmadszor töröm fel, de mindig visszavette a fű, most már jó lenne megőrizni és csak karban tartani, mert fárasztó újra és újra megküzdeni ezért a kis területért. 

Itt látszik a másik letakart rész is, ahol már nincs annyi gyom, de középen a füves részt még le kell takarnom, de annyira utálom már ezeket a fekete takarásokat a kertben... pedig hasznos és jó is, de olyan csúnya. Lehet, hogy még az eper alól is felszedem. Most valahogy nagyon elegem lett belőle. 

A virágoskert nagyon szép, de azért a veteményesben is tettem-vettem. Gyomláltam, kapáltam, kb. most minden rendben van. Sőt a virágosban is gyomláltam, még azon a részen is, ahová eddig sose jutottam el, csak úgy nőtt benne minden, ahogy bírt. 

Gyönyörűen nőnek az árnyékliliomok, a páfrányok, nyílnak az íriszek, színesednek a tűzgyöngyvirágok, még az erdei borkóró is megnőtt, már bimbó is van rajta és a tárnics kékje is csodás. 

Az úgy van, hogy reggel kimegyek körbeszaladni a kertet és készíteni pár fotót... és akkor meglátom, hogy a minap talált délszaki kutyatejről úgy feledkeztem el ahogy volt, ráadásul van még több is belőle.  5 darab van. 
Azt is észrevettem, hogy sajnos a hamvas cipruska kipusztult. Szerintem én voltam a tettes, nem tudtam, hogy kell metszeni, de nem is szerettem igazán, mert mindig fel volt száradva, kopaszodva. Valószínűleg úgy kellett volna, mint a levendulát, de nem igazán törődtem szegénnyel. 
Így aztán, ha már felkínálta a helyét, át is ültettem 3 délszaki kutyatejet helyette. 
Elslattyogtam a TEMU-ról rendelt kis pillangókért és megjelöltem velük az összes kutyatejet. Remélem meg fognak nőni, amikor igen, akkor majd mutatom őket. 

Aztán észrevettem, hogy mennyi folyondár jött elő a sziklakertben és ha már ott voltam, akkor ki is szedtem őket és az egyik varjúhájat is a piros kövirózsák közül, mert az idén a kövirózsát szeretném látni szaporodni. A varjúhájakat egyébként is időről-időre vissza kell szorítani. 

Miután végeztem vele, gondoltam, hogy átültetem már a rózsák tövéből azt a bugás lángvirágot, ami nem halad ott sehová, mert annyira borzasztóan kötött ott a talaj. Kivettem a phloxot és átültettem máshová. 
Aztán - gondoltam, ha már így benne vagyok, addig ütöm a vasat, amíg meleg -  bementem az ásóvilláért és kivettem egy hatalmas telep magas varjúhájat is. Ketté is esett, így kapásból két helyre került. 
Ő maga magról kelt anno, 1 pirinyó kis 1 centis vackot nevelgettem, de már az ősszel is óriási volt. 

Arra a helyre egyébként is egy cserjét terveztem, ősszel be is ültettem oda az egyik kis gyökereztetett dugványomat, de sajnos nem maradt meg. Későn ültettem ki, a hideg meg túl hamar jött, biztos nem volt ideje begyökeresedni. 
Viszont arra a helyre cserjét akarok, ez most nekem így van a fejemben képként, ezért a nemrég vett japán kecskerágót kiültettem oda. Legalább majd ahogy nő, visszafogja kicsit a molyhos madárhúrt, mert az is megy már mint a bolond mindenfelé. 

A magas varjúhájat pedig átültettem a kert hátsó részén alakuló prérikert-szerű részre, a másik darabját pedig beültettem két Clematis közé. 
A Clematisok nem vetnek nagy árnyékot neki, ő viszont majd ad árnyékot az egyik Clematis tövéhez. Ha nem lesz jó neki, majd odébb viszem onnan. 

Miközben kivettem a varjúhájat, jött vele pár szál molyhos madárhúr is, így azt is kiültettem az alakuló prérikertbe.  (szerintem így is fogom hívni innentől kezdve, hogy Prérikert). 
Érdekes különben, hogy a fotók mennyire nem adják vissza a terület lejtését. Most még ronda és ott vannak a fekete takarók is, de azoktól már jövő tavaszra szeretnék megszabadulni mindenütt a kertben. 

Na, hát ilyen az, amikor az ember belefeledkezik a kertbe. :)) Még jó, hogy a kávémat megittam előtte, mert nem szeretem, amikor már kihűlt. :))

Közben láttam, hogy a másik jujuba is él, így "csak" a két datolyaszilva lett kudarc, de úgy döntöttem benn hagyom őket a földben, hátha még csinálnak valamit. Olvasgattam és azt írják, hogy akár júliusban is kihajthat és ha van még élő része, akkor hadd kapja meg az esélyt rá. 

Az új datolyaszilvának ástam egy nagy gödröt, tettem bele jó sok trágyát és beiszapoltam. Másnap ültettem bele a kis fácskát... hát... kicsit ki vagyok akadva, mert ahogy kivettem a cserépből, úgy hullott le róla a talaj, ennek még annyi ideje se volt, hogy belegyökeresedjen. Ha az őszi is ilyen volt, akkor nem is csodálkozom, hogy kipusztult. 
Az látszik a gyökerein, hogy élnek, mert friss hajtások voltak rajta. Beültettem pénteken korán reggel és még tettem alá trágyát, mert túl mély volt a gödör ennek a kis fának. Mégegyszer jól beöntöztem és most reménykedem, hogy megmarad. Ha ez se sikerül, akkor elengedem a datolyaszilvás terveimet. 

Az előkertben viszont most vettem észre, hogy kipusztult a sárga virágoszlop... sajnálom, örültem annak a virágnak, mert érdekes, különleges virág volt. 

Kiszedtem a cserjés rész széléből a krókuszokat is, mert majd el akarom kezdeni lerakni a szegélyt és útban voltak. Nem ültettem messzire, csak picivel beljebb. Amikor ezek nyílnak, akkor még nem árnyékol nekik semmi, később pedig tökmindegy nekik, mert visszahúzódnak. 
Amúgy Murphy tényleg melózik, mert a hortenziák metszésekor egy ládányi vesszőt dugtam le, szerintem a 3/4-e nem él... ezt a vesszőt pedig ledugtam a hortenzia mellé... és tessék. Nem tudom, hogy nem maga az anyanövény segíti-e a gyökeresedést, de amit még így a fő növény mellé dugtam be, az mind meggyökeresedett. 

Az előkertből is kivettem egy árnyékliliomot, mert már nem tud megnőni az olasz kontyvirág miatt, utóbbi eléggé elterpeszkedett már, lassan a páfrányt is zavarni fogja, de most már majd legalább vehetek ki belőle szaporítani máshová is.
Az árnyékliliomot átvittem a cserjésbe hátra, ott árnyékot fog kapni a belombosodó bugás hortenziától, úgyse nagyon bújik elő hamarabb, mint ahogy a hortenzia lombot növeszt és ilyenkor még a nap se olyan erős, hogy kárt tegyen benne. 

Felkapáltam a talajt az idén ültetett kínai álbirs körül is, mert akkora fűcsomók kezdtek ott nőni, amik nem kellenek a fiatal fának. 

Megint veteményeztem is, kiszórtam rengeteg, de tényleg szó szerint rengeteg bazsalikommagot. Nem tudom, hogy ki fognak-e kelni, sok régi már közülük (ezért is szórtam már ki mindent), de van óriás levelű 3 fajta, genovai meg mittudomén, citrom illatú, bordó színű, fahéj illatú... utóbbi háromnak régi a magja, de ha egy szál is kikelne belőlük, akkor szednék róla magot.  

Elveteményeztem a cikkini-patisszon-dísztök kompániát is. Sárga cukkini, gömb alakú cukkini sötétzöld és világoszöld és valami gömbölyű olasz cukkini, sárga patisszon, apukám óriás patisszonból szedett magjait is elvetettem. 
Ez az egész tökféle őrület most azért lett, mert van egy nagy kitakart rész, amit előzőleg már a geotextillel gyomtalanítottam, de még nem jutottam el addig, hogy kialakítsam ott a helyet, ezért úgy döntöttem, hogy bevetem és a tökfélék nagyon jó talajtakarók. A kerítés mellé pedig a kert végében dísztököt vetettem... csak el ne felejtsem majd ezeket is öntözni... 

Kiültettem a kis salátapalántáimat és 7 db paradicsomot is, az igaz, hogy lehűlést mondanak, de fagyot már nem és muszáj kitenni őket, már totál kinőtték az ablakot. Jövőre tényleg szükségem lesz egy kis üvegházra vagy valamilyen alkalmatosságra. 

A kert szép részein már indulnak a szellőrózsák.

Egyre több írisz is kinyitja, azt hiszem lassan ideje lesz ezekről is készíteni egy bejegyzést, hogy lássam egyben is, mik vannak már. Ez a 'Green little' nevű.

Ez az erdei kontyvirág közben már el is virágzott, majd remélem lesznek szép, piros bogyós termései. Tavaly volt. 

Teljes virágzásban a velencei kutyatej. 

Indulnak a haranglábak is, ezekről még lesz kép bőven. 
Illetve pótoltam a Tulipánok 3-ba is pár fotót, mert még mindig van ami most nyílik. 

Keleti mák. Hamarosan meglátom, hogy milyen lesz. :)

Hoztam pár képet az Árnyas kertből, végre színesedik. 

Az egész látkép volt valamelyik nap, de azért beteszem ide is. 

Az idén elég későn kezdtek el hajtani a szép, színes tűzgyöngyvirágok. Máskor alig viseli meg őket a hideg, de ez a tél úgy tűnik hűvösebb volt, mint amit jól tudnak tolerálni, főleg a tavaszi tél. Lassan ott tartunk, hogy a növények nem a telet nem bírják, hanem a tavaszi fagyokat. 

Nyílnak már az erdei indás ínfüvek is, ezek nem boltiak, azok sajnos nálam kipusztulni látszanak. Eltűnt a bordó, foltos levelű is a kertből és a rózsaszín virágú is. 
Valami kis csökevény van a bokrok alatt, a múltkor láttam, de alig él, ezek meg vígan bírják és szépen szaporodnak is, sőt, kordában is kell őket tartanom.

Ide majd hozok be a nagyon zöldessárga tűzgyöngyvirágból, hogy a rikító színével kicsit megbontsa a látványt, de majd fel fogja dobni a hortenzia (Macrophylla) is, amikor kivirágzik. (bal oldalon látszik, most még éppen csak hajt).

Törpefenyő, lassan fejlődik itt, majd adok már neki trágyát, de alapvetően szerintem több nedvességet kérne. Sokszor hordok rá vizet, de még többre lenne szüksége. 
A képen fölötte látszanak az erdei tisztesfű levelei, ez kb. 50-60 centisre fog nőni és nagyon szép bordó virágai lesznek. 

Színesednek a püspöksüveg levelei is, ezt a növényt egyre jobban értékelem, minden formájában szép és még télen is kitartanak a levelei.  

Indulnak az árnyékliliomok is, sokféle van. Nemcsak itt, hanem az egész kertben rengeteg van, sajnos egyet veszítettem, azt tavaly a csigák annyira tönkretették, hogy az idén már tudott előjönni. 

Itt már az eredi pajzsika is kigurul lassan. Látszanak a mindenütt előbújó japán szellőrózsa hajtásai is, ezeket majd alaposan meg kell ritkítanom, mert már elnyomják a többi növényt. 

Ezeket óriás árnyékliliomoknak vettem, eddig nem vettem észre, hogy nagyon óriások lennének, de nem tudom mennyi idő kell, hogy kifejlődjenek. Idén már ígéretesebbnek tűnnek a hajtásaik alapján, de az eddigi tapasztalatom az, hogy kell nekik pár év, mire tényleg megmutatják, hogy milyen csodásak tudnak lenni. 

Ez állítólag struccpáfrány, sajnos nem írtam fel a nevét, amikor vettem (de az is lehet, hogy kaptam), de ha stuccpáfrány, akkor nagyon örülök neki. Mögötte mahónia, gyöngyvirágok, sárga árvacsalán és a kép jobb felső sarkában halványan látszik egy téli jázmin is, ami még kicsike, de már most gondolkodom, hogy esetleg máshová kéne tenni, mert nem biztos, hogy el fog ott férni.
És most vettem észre, hogy ebből a páfrányból van egy kisebb is, a mahóniába belenőve, szaporodik, ennek nagyon örülök. Emlékszem egyébként, hogy nyár végén elég hamar eltűntek a levelei, azt hittem kiszáradt, de nem, a struccpáfrány állítólag így működik. 

Hajtanak a gyöngyvirágok, a tollbugák és a lizinka is, na meg a fürtös gyöngyike, az kb. mindenütt jól érzi magát.

Ebből a nagyon sárgászöldből fogok vinni kicsit hátrébb is, nagyon ki tudja emelni a többi színt is. Itt is tollbugák, páfrány, tűzgyöngyvirágok és a bal oldalon egy metszéskor ledugott ágacskából kinőtt cserjés, Annabelle hortenzia. 

Megélnek ezen az árnyékos helyen a haranglábak is. A kép bal oldalán az a sok apró, azok gombák, de azon a részen jönnek már elő a szárnyastermésű borkórók is, de még kicsik, nem igazán fotózhatók, csak pár kis csipkés levélke látszik. Nem is tudom, hogy egyáltalán majd itt maradnak-e. Azt is böngészni szoktam itt, hogy esetleg lett-e magoncom belőle, de még nem látok. 

Majd szépen kialakul ez, felnőnek és még jobban beszínesítik a tollbugák és a mostani lapos képet majd a felnövő cserjés hortenziák is teljesen át fogják alakítani, de a Macrophyllák is (kettő van ott) színesíteni fogják az egészet. 

Úgy szeretem bogarászni, hogy mi hol növekszik benne. :)