Túl vagyunk az őszi napéjegyenlőségen, mostantól kezdve hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a nappalok és egyre hosszabbak lesznek, egészen a téli napfordulóig, ami az idén december 21-én, 16:02-kor lesz. 
Ezzel megkezdődött a csillagászati ősz. Szeretem az őszt a színei miatt, de a sötétedést nem szeretem. 
Ráadásul ma van az utolsó jó idős nap is, de remélem, hogy októberben lesz még szép indián nyár, végül is, akkor van az ideje. 

Szóval tegnaptól hivatalosan is ősz van, a krizantémok ideje. Ilyenkor szoktam őket gyűjtögetni, aztán vagy megmaradnak, vagy nem. Nagyon sok fajtája van és nem igazán lehet megkülönböztetni az áttelelő és a nem áttelelő fajtákat, így aztán próba szerencse.
Mindig sok kipusztul sajnos,  a tavalyiak közül se maradt meg mind, de a szokotthoz képest meglepően sok él és fog virágozni is az idén. Még sehol nem vagyok ahhoz képest ami volt, de jó lenne visszahozni őket, mert amit ezek a virágok október-novemberben produkálnak a kertben, az utánozhatatlan. Rengeteg szín, forma, magasság és mindezt akkor, amikor már semmi egyéb nem nyílik a kertben, max. pár kósza rózsa szokott még olyan késő őszön próbálkozni. 
Ilyen fajtám is volt, mint a képen van, több tő is, de 2023-2024 telén majdnem az összes kipusztult, nem tudom mitől. 
Nagyon ki voltam akadva rajta, évek gyűjtögetésével jöttek össze, olyan is volt közte, amit azóta se látok sehol. 2023. őszén olyan volt a kertem, mint a mesében, tavaly ősszel csak néztem a sok foghíjat... nagyon fájó volt. Akkor azt mondtam, hogy elengedem a krizantémokat, de nem tudom és nem is fogom elengedni. Imádom ezeket a virágokat! 
Nem tudom ide behivatkozni, mert sok krizantémos bejegyzésem volt akkor, de 2023 októberben és november elején mutattam őket. 

Viszont azóta figyelem ezeket a növényeket és azt vettem észre, hogy a szárazabb helyeket kedvelik. Van pl. egy sárga, amit költözős krizantémnak hívok, mert a rendes talajról évről évre húzódik felfelé a sziklakertbe. Direkt nem is ültettem be a sziklakertnek azt a részét, mert szépen mászik felfelé, majd belakja. Már egy jó métert költözött odébb. 
Idén nyáron is megfigyelhettem, hogy mennyire bírják a szárazságot és tulajdonképpen azon az ominózus 2023-2024 telén is (nagyon sok csapadék esett, állt a víz a kertben) azok maradtak életben, amik száraz és jó lefolyású helyeken voltak. 
Ezen nekibuzdulva, újra gyűjtöm őket, mert így sanszosabb, hogy megmaradnak, ha jobb, szárazabb helyekre ültetem őket. 

Ez, amit most hoztam haza, ez volt a legkedvencebb fajtám, de alapvetően mindet nagyon szeretem. 

A másik metélőhagyma. Épp a minap emlegettem, hogy sehogy nem tudom kikeleszteni magról, ezért hoztam haza a boltból. 
Most meg zavarban vagyok, hogy hová is tegyem, mert évelő és napos, vagy félárnyékos hely kell neki. A szilvafa alatti részen el is kezdtem helyet csinálni neki, aztán arra gondoltam, hogy amikor szedjük a szilvát, akkor majd kerülgetni kell, de szerintem ez nyár közepére, amikor érik a szilva, már visszahúzódik. 
Végül úgy döntöttem, hogy egy részét oda ültetem és meglátom, hogy mire megy, egy másik részét pedig máshová. Szerintem a téli sarjadékhagyma mellé teszem, az is évelő. 

A kertről most a "csücsköket" mutatom, az első a megszokott nézetből, most már/még kevés virággal, mert még ki fognak majd nyílni az Asterek és a krizantémok, illetve (alul balra) van a púpliliom is, ami szintén ezután fog virágozni, bár ő távoli képeken nem olyan mutatós.

Ahogy haladok lefelé, ugyanannak a kertrésznek egy másik csücske, itt a magas varjúháj adja a nagyobb tömeget, remélem jövőre megint olyan lesz, mint volt és mellette felnövekszik egy velencei kutyatej is, ami örökzöld lesz. 

Még lejjebb haladva az amarántok adják a díszt, ezen a részen mindig egynyáriak lesznek, mert tele van a terület krókuszokkal és kakasmandinkókkal. Tavasszal azok adják a színt benne. 
Az amarántok mögött van egy nagy Aster, mire kinyílik, addigra az amarántokat majd kiszedem. A kép bal oldalán egy japán juhar van, nem szépek most a levelei, viszont nagyon vastag szénamulccsal, de öntözés nélkül vészelte át az idei aszályt. Idővel majd fává fog felnőni és egészen meg fog változni tőle a látvány. 

Az Árnyas kert szélében nyílnak a 'Waterlilly' őszi kikericsek és egy nagy (egyre nagyobb, már majd ki kell szedni belőle) telep tarackoló kékgyökér. 

Sajnos az árnyékliliomokat nagyon megviselte az aszály, sok levél elszáradt, a szegélye szinte az összesnek száraz, de azért így is szépek még. 

Tavaly gondolkodtam, hogy a szárnyastermésű borkórót (magról neveltem) kihozom onnan, mert elég mély árnyékban van, de az idei extra UV-s, égetős, száraz nyarat túl se élte volna, így marad ahol van és még most is virágzik. Nagyon jól tűrte ez is a szárazságot, de időről időre kapott vizet.  

Ezt nemrég vettem még bimbós állapotban, nem volt rajta a neve (ugye, a szokásos sziklakerti mix-ben volt, amitől úgy ki vagyok itt Mo-n akadva, ez az igénytelenség a termesztőktől, hogy úgy adják át az árudának, hogy a növénynek nincs feltüntetve a neve). Szerintem valamilyen varjúháj, valami októberke féle lehet a levelei alapján. 

Szombat délelőtt nekiugrottam megint a kertnek a kaszával és le is vágtam az összes füvet. Jó nagy volt, jó sok mulcs lett belőle. 

Ez a két senkiföldje még a kertben, még nem is tudom igazán, hogy miképp fog alakulni. Ezen a képen még ott a felnövő a datolyaszilva, ami most még csak kb. 1 méteres és mögötte most kezd gatyába rázódni a naspolya, ami a kivágott cseresznye és diófák alól szabadult ki. Vissza is kell vágnom majd tavasszal, mert annyira felefelé törekedett, hogy kapjon egy kis fényt, de nem szeretném, hogy túl magasra nőjön, mert akkor nem tudom leszedni a naspolyát róla. 
Jobbra a két kis bibasz (ahol le van takarva a talaj), az egyik a kínai álbirs, a másik a ráncoslevelű bangita, azok is nagyra fognak nőni. Remélem jövőre már látványos lesz a változás. 

Itt se tudom még, hogy mi legyen. Az ólat (ez volt a macskahacienda, amíg itt volt a Nyenyere és Marcika) én már el nem bontatom, de ezt már írtam máskor is. A bal oldalát már takarja a (valamilyen nem futó) lonc cserje és az elejére is loncot ültettem, az futó és örökzöld, de Murphy melózik, mert máshol 10 métert is nő egy szezon alatt, itt meg második éve nem éri végig az ól elejét, pedig ez a szándék. Látszik már a bal oldalon belőle egy kicsi, de azt szeretném, hogy takarja el az egészet. Előtte a mogyoró lombhullató, az nem segít, csak nyáron, amikor van rajta lomb. 
Nagyon halványan látszik a fekete geotextil mellett a kis őszibarack, amit odaültettem, illetve lenn a kerítés mellett a nagy zöld tömeg az dísztök. Jól takar, irtja a gyomot is maga alatt, majd oda is fogok valamit ültetni. 
Összességében azonban nincs rá konkrét tervem, de nem díszkert lesz. Ide terveztem még a két nashi körtét, illetve lefektettem szombaton a meglévő geotextil mellé egy agroszövetet is, de csak az őszibarackig, ott elvágtam. A geotextil alatt lévő részt fel fogom villázni, de még nem tudom, hogy majd ültetek-e bele valamit, vagy csak elegyengetem, hogy a fűnyíróval járható legyen.
Gondoltam, hogy ide teszem majd bele a koreai paprikáimat és jó lenne hely édesburgonyának is, a földimogyorót is olyan régóta ki szeretném már próbálni... majd meglátom mire lesz erőm és időm, főleg ha öntözni is kell, mert oda lehordani a vizet nem olyan egyszerű.

Ezeket a fotókat nem a szépségükért hozom ide, hanem azért, hogy majd amikor változik, akkor jó lesz megnézni, hogy milyen volt és milyen lett. 

A dísztökökből nem tudom lesz-e valami, hogy mikor lehet levenni, de elég furák, más formákat és színeket vártam. 

A kis téli bangitám is növöget, főleg, amióta kapott esőt, de a nyáron ezt is locsoltam. Ezért fáradtam el annyira, mert nemcsak a veteményest és a vízigényesebbeket, hanem ezt a rengeteg frissen ültetett cserjét is locsolni kellett, mert ha már megvettem, nem akartam elveszíteni őket. Ez látszik az "ólas" képen is, a kép jobb oldalán van egy nagyobb zöld tömeg, az egy cukkini és attól picit balra van ez a cserje. Ez is örökzöld és takarni fogja fentről nézve az ólat. 

Ezekbe a sötétkék terméseibe szerettem bele. 

4 szem termés van a szecsuáni borsfámon is. :) Nem is láttam virágját, nem számítottam az idén még termésre, nagy meglepi! Egyet levettem megszagolni, de még nem érett. 
A szecsuáni bors termésének a héját használják fűszerként, láttam YT videókon, nem is olyan egyszerű szétválasztani őket. Kiszárítják, jól elmorzsolják és direkt olyan lyukú szitájuk van, amin a mag átpotyog. 

A levágott füvet is összeszedtem és leraktam mulcsnak a kert alsó részén lévő növények köré. Milyen jó lett volna a nyáron a kis törpefenyő köré... 

Újra vastagon leraktam a füvet a szintén a kert alsó részén lévő hólyagvessző köré, alatta van egy árnyékliliom, ami most kezd magához térni és mellette a füzérajak, ami próbál virágozni, pedig alig élte túl a nyarat, sok virágszár el is száradt. Ezeket is körberaktam fűvel, mellette van egy (nem látszik a képen) szárnyas kecskerágó, azt is jól körbemulcsoltam és a hólyagvessző alatt lévő erdei kutyatejet is, de jutott még a jujubák közé is belőle vastagon.
Egyébként már annyi füvet leraktam erre a helyre és nyoma is alig van. 

Aztán délután még akartam kinn lebzselni egy kicsit, de olyan poloskainvázó volt, hogy inkább behúzódtam előlük. Undormány teremtmények, sose tudom, hogy mégis kinek jut eszébe ilyeneket életre hívni. Persze a teremtés se volt tökéletes (amint a Föld és az emberiség jelen állapota mutatja), szerintem a polosok is csak becsúsztak valahogy. :D 
Persze a bennem élő kisördög rögtön megkérdezi: Na de ennyi fajta? Hmmmmm...

Felvilláztam egy ágyást a fűtenger közepén. Illetve nem a közepe, mert mellette az egy ösvény lenne, de minden egyformán füves most ezen a részen és az ágyásokat is lekaszáltam, így gyomlálni is könnyebb. 
A szilvafán túli részt is fel fogom villázni, arra, gondoltam, hogy epret teszek bele, de lehet, hogy már csak jövőre. Alig van inda, csak pár darab. Tulajdonképpen örülök, hogy megmaradtak, mert az epret nem öntöztem.  

Erre az ágyásra szórtam ki komposztot és beleszórtam egy csomag fehér mustármagot, aztán a tetejére még vékonyan komposztot szórtam és belocsoltam, remélem ki fog kelni és betakarja nekem az ágyást télire. 
Ennyit terveztem, de aztán nekiálltam és a mellette lévőt is ugyanígy megcsináltam... kicsit később ránéztem és az összes mag a felszínen volt, még kellett szórnom rá komposztot. 

Azt terveztem, hogy leveszem már az árnyékolóhálót a salátákról, de mivel megint jön a meleg, így még visszaraktam kicsit. Viszont legalább kigyomláltam ezt is, mert nem látszottak ki a saláták a fűből és kicsit megkapáltam. 
A cikóriák mind élnek és szépen növekszenek, a bordó lollóból mindössze 3 db maradt meg (nagyon meleg lett azután is, amikor kiültettem), a római saláta viszont már egyáltalán nem fejlődik. 
Az üressé vált helyekre szórtam ki két csíkban magot, egy sor lollót és egy sor téli vajfej salátát, meglátom mi lesz belőle. 

Egyébként vagy én csinálok rosszul valamit, vagy az éghajlatunk kezd alkalmatlanná válni bizonyos növények termesztésére, de se a tavaszi retek, se a saláták, se a K-betűsök nem teremnek meg jól a szabadföldön. Tavasszal hiába vetem el korán, akkor - ha már kihajtott - kifagynak, mert a tavaszi nagy fagyok egyre tovább tartanak, ha később ültetem el, akkor nagyon hamar kezdődő kánikulák nyírják ki. 
Ősszel meg általában már nincs idejük megteremni, mert nem lehet időben kiültetni, mert akkor még kánikula van, ami egyre tovább tart, belenyúlik a szeptemberbe is. Ráadásul ezek vízigényes növények, az idén már alig volt víz, öntözni se tudtam volna őket, ha pedig így ültetem ki, mint tavaly és az idén, akkor már nincs idejük kifejlődni, mert akadályozza őket a túl sokáig tartó meleg, utána meg hirtelen bejön a hideg... gyakorlatilag az utóbbi pár év azt mutatja, hogy van egy lerövidült, de felforrósodott termesztési időszakunk. Azt hiszem szükségem lesz egy üveg- vagy fóliaházra.

Jó lenne megtalálni azokat a fajtákat a salátanövények közül és általában a leveles zöldségek közül, amik bírják a meleget is, mert léteznek, csak valahogy a kínálat nem akar átállni. Olyan rugalmatlanság jellemzi a piacot, hogy az borzasztó. Még az olasz magokat se hozzuk be mindet, pedig EU. Ott is termesztenek egy csomó zöldségfélét, amit itthon nem nagyon ismerünk. 
Ahogy nézem a kertészkedős csatornákat a világ minden tájáról, mindenütt termesztenek valamit, ami ugyan arra az éghajlatra való, de nagy eséllyel itt is megteremne. Viszont ide hozzánk némelyik növénynek még a híre is alig jut el, nemhogy a magja. Pedig nagy valószínűséggel sokuk már itt is megteremne, de egy csomó helyről nem is szállítanak Magyarországra, pl. USA-ból sem, pedig ott aztán minden kapható. Egyszer egy tavasszal majd az lesz, hogy jól felmérgelem magam, felülök egy repülőre és elmegyek bevásárolni, amire szükségem van. Nem értem, hogy miért kell visszatartani egy csomó dolgot, hogy ne juthassunk hozzá, főleg, hogy ennyire gyorsan változnak a körülmények. 

Nnna, jól kimorogtam magam és akkor virágok. 

Kicsit ügyködtem a virágos részen is, átültettem egy sárga virágú törpe íriszt, mert teljesen össze volt nőve a majdnem kiszáradt phlox-al. Az íriszt jobb most mozgatni, a phloxot pedig tavasszal fogom átrendezni, amikor meglátom, hogy mennyi maradt meg belőle. Így az írisz szépen beszokik az új helyre és nyugodtan turkálhatok a helyén tavasszal. 

Fehér phlox. Nem kell ennek Chelsea chop! Visszavágtam az első virágzás után és ennyire tele van virággal. 

Japán szellőrózsa (ami egyébként kínai). Ennyi virágzik az idén a rózsaszínek közül. Van egy hatalmas telep (már majd vissza is kell vennem belőle kicsit) az Árnyas kertben is, de ott nem öntöztem és alig van rajta pár, alacsony virág, nem tudtak megnőni. 
Ez kapott vizet, mert közvetlen mellette van a 'Pink Annabelle' hortenzia, amit nagyon gondoztam, idei szerzemény és még betegeskedett is, de most már jól van. 
Azt hiszem túl közel vannak, majd át kell ültetnem a szellőrózsát kicsit odébb. 

Mezei iszalag. Tavasszal szokott virágozni, de ez az aszályos idő mindent összezavart az idén. Kapott esőt és gyorsan nekiszaladt a virágzásnak. :) 

Nem adja vissza a kép a két kékszakállt, de a valóságban nagyon kéklenek, a képen elveszi róluk a hangsúlyt a mákkóró, mert az is elég kékes árnyalatú. 

Cosmosok, érdekes, hogy ez mind magától kelt és tavaly itt rózsaszínek voltak, nem tudom a fehérek magját honnan hozta a szél. 
Visszacsíptem őket, hogy kisebbek legyenek, de úgy tűnik tökmindegy nekik, mert így is ugyanolyan magasra nőttek, mint szoktak.